Az inszemináció után sem az erős alhasi görcs, sem a láz nem tekinthető tipikus reakciónak. A megfelelő laborháttérrel, körültekintően és steril körülmények között végzett beavatkozás után a méhüreg fertőződésének esélye nagyon alacsony, de a 38 °C feletti testhőmérséklet és a jelentős fájdalom orvosi ellenőrzést igényel.
Az inszeminációt követően ritkán enyhe alhasi fájdalmak jelentkezhetnek, amelyek fél-egy órán belül maguktól megszűnnek. Az erős, tartós fájdalom, a 38,5 °C-os láz, az ájulásérzés, a romló általános állapot vagy a fokozódó vérzés azonban nem magyarázható egyszerűen a beavatkozás természetes következményeként.
Mi az inszemináció?
Az inszemináció olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe. A mesterséges ondóbevitel során a tisztított hímivarsejteket a méhbe fecskendezik, és a megtermékenyítés innentől minden egyéb tekintetben a szokott módon megy végbe.
Az inszemináció (IUI, intrauterine insemination) azzal segít, hogy közelebb juttatja a hímivarsejtet a petesejthez, közvetlenül a méh üregébe injektálva a spermiumokat. Hatékony megtermékenyítést elősegítő módszer azokban az esetekben, amikor a meddőség oka a petesejtek és az egészséges hímivarsejtek találkozásának nehezítettsége, ugyanakkor nem nyújt segítséget akkor, ha a meddőségnek más oka van.
Hogyan történik a beavatkozás?
A nők csak a ciklus egy rövid szakaszában megtermékenyíthetőek, ezért nem mindegy, hogy mikor végzik az inszeminációt. Ehhez meg kell érnie a tüszőnek, hiszen amíg ez nem történik meg, addig nem beszélhetünk megtermékenyíthetőségről.
Amikor a tüsző megérik, kiszabadul belőle a petesejt, és bejut a petevezetékbe. A petesejt innentől kezdve megtermékenyíthető, élettartama pedig mindössze egy nap. Emiatt az inszemináció időpontját nagyon pontosan kell meghatározni.
Lehetséges normál ciklusban figyelni a petesejtérést, és az alapján kiválasztani a megfelelő időpontot az inszeminációra. Biztosabb azonban a siker, ha a petefészket serkentik gyógyszerekkel arra, hogy legyen tüszőérés.
Ilyenkor biztos és kiszámíthatóbb a tüszőrepedés időpontja, sőt sokszor gyógyszeresen váltják ki azt, növelve a terhesség létrejöttének esélyét. A gyógyszeres petefészek-stimuláció ugyanakkor enyhébb, mint IVF esetében, csökkentve a többes terhesség valószínűségét.
A beavatkozás nőgyógyászati vizsgálóasztalon történik, a rutin vizsgálatoknál is megszokott pozícióban. Fontos a megfelelő hüvelyi tisztaság, ezzel kivédhető az esetleges fertőzés felvitele a kismedencébe.
A hímivarsejteket mossák, előkészítik és finom steril műanyag csövön keresztül juttatják a méh üregébe. A sperma előkészítése javítja azok minőségét és az egészséges terhesség létrejöttének esélyét.
A spermiumokat először egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik őket elő a bejuttatáshoz. A méh üregébe kis mennyiségben kerül feljuttatásra a tisztított sűrítmény.
A tisztítás azért nagyon fontos, mert a spermában lévő, prosztaglandinoknak nevezett vegyületek méhösszehúzódást okozhatnak, aminek következtében mindjárt ki is lökődhetnek a méh üregébe jutatott, tisztítatlan spermiumok.
Mivel az inszemináció méhűri beavatkozás, ezért olyan helyiségben végzik, ahol csak inszeminációt végeznek, más nőgyógyászati beavatkozást nem (a fertőzések elkerülése végett).
Maga az inszemináció alig tart tovább mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. A beavatkozás után néhány percen (kb. 15 perc) át fekve kell maradni.
Normális-e a fájdalom inszemináció után?
Az inszemináció nem okoz fájdalmat, csak minimális kellemetlenséggel járhat. Nem többel, mint egy nőgyógyászati rákszűrésnél a kenet levétele.
Az enyhe, rövid ideig tartó alhasi húzó vagy görcsös érzés előfordulhat, különösen a tüszőrepesztés, a tüszőrepedés vagy a katéter felhelyezése után. A beavatkozást követően ritkán enyhe alhasi fájdalmak jelentkezhetnek, amelyek fél-egy órán belül maguktól megszűnnek.
Más megítélés alá esik az olyan fájdalom, amely miatt a páciens nem tud kiegyenesedni, felálláskor elsötétül előtte a világ, a panasz nem csillapodik, vagy lázzal és rosszulléttel társul. Inszemináció után sem ilyen erős görcs, sem láz nem kellene, hogy legyen.
Mit jelent az inszemináció utáni láz?
Egyáltalán nem jellemző az inszemináció utáni lázas állapot. A láz hátterében többféle ok állhat, de ezt a tünetek, a nőgyógyászati vizsgálat, a laboreredmények és szükség esetén a képalkotó vizsgálatok alapján lehet megítélni.
Felmerülhet fertőzés vagy gyulladás a kismedencében, de a láz nem bizonyítja önmagában, hogy a beavatkozás során fertőzés történt. A fertőzés lehetősége az inszemináció egyik lehetséges veszélye, ugyanakkor megfelelő körülmények között ennek esélye nagyon alacsony.
A petefészek működését serkentő gyógyszeres kezelésnek is lehetnek szövődményei. A petefészek esetleges „túlserkentése” ugyanis súlyos, akár életveszélyes állapotot okozhat.
Okozhatta-e a lázat a férj mintájának nem megfelelő tisztítása?
A sperma előkészítése az inszemináció fontos része, és nem maradhat el. A spermiumokat laboratóriumban előkészítik, a jól mozgó sejteket a kevésbé megfelelőektől leválogatják, majd tisztított sűrítményt juttatnak a méh üregébe.
A tisztítás célja elsősorban a megfelelő spermiumok kiválasztása, a minta dúsítása, valamint azoknak az anyagoknak a lehetőség szerinti eltávolítása, amelyek méhösszehúzódást okozhatnak. A nem megfelelően előkészített vagy tisztítatlan minta erősebb méhösszehúzódásokat és görcsöket válthat ki.
Önmagában azonban a láz okát ebből nem lehet biztosan levezetni. Nehéz erre válaszolni, egyáltalán nem jellemző az inszemináció utáni lázas állapot.
Ha a beavatkozás után magas láz, erős és tartós alhasi fájdalom, rossz közérzet vagy szokatlan hüvelyi folyás jelentkezik, a kezelőorvost vagy a meddőségi központot kell értesíteni, mert csak célzott vizsgálattal állapítható meg, történt-e fertőzés vagy más szövődmény.
Milyen tünetek esetén szükséges sürgős vizsgálat?
A magas láz és az erős alhasi fájdalom együtt sürgős orvosi ellenőrzést indokolhat. Különösen fontos a mielőbbi ellátás, ha a panaszok gyorsan romlanak, a testhőmérséklet tartósan magas, vagy általános gyengeség jelentkezik.
- 38 °C feletti, tartós vagy ismételten visszatérő láz;
- erős, nem csillapodó alhasi görcs vagy fájdalom;
- féloldali, szúró alhasi fájdalom;
- szédülés, ájulásérzés vagy elsötétülő látás felálláskor;
- bűzös vagy szokatlan hüvelyi folyás;
- fokozódó hüvelyi vérzés;
- hidegrázás, erős gyengeség vagy rossz általános állapot;
- jelentős hasi puffadás, nehézlégzés vagy hirtelen súlynövekedés.
A petefészek-túlstimuláció gyanúja miatt is szükség lehet sürgős ellenőrzésre, ha a hasi feszülés és fájdalom fokozódik, hányás, nehézlégzés vagy kifejezett elesettség társul hozzá.
Mi történhet az orvosi kivizsgálás során?
Az orvosi ellenőrzés során a panaszok időbeli lefolyását, a láz mértékét, a fájdalom helyét és jellegét, valamint az alkalmazott gyógyszereket értékelik. Szükség lehet nőgyógyászati vizsgálatra, hüvelyi ultrahangra, vérképre, gyulladásos laborvizsgálatokra és vizeletvizsgálatra.
A vizsgálatok célja annak tisztázása, hogy fennáll-e kismedencei fertőzés, a petefészek túlzott reakciója, vérzéses szövődmény vagy más, a beavatkozástól független betegség. Antibiotikumot vagy egyéb kezelést csak orvosi vizsgálat alapján célszerű alkalmazni.
Láz esetén nem ajánlott kizárólag otthon megfigyelni a helyzetet, különösen akkor, ha erős fájdalom is fennáll. A kezelőorvosnak azt is el kell mondani, milyen gyógyszereket kapott a páciens, például Clostyt, tüszőrepesztő injekciót, Puregont vagy progeszteront.
Az inszemináció utáni gyógyszerek szerepe
Egyes esetekben progeszterontartalmú készítmények alkalmazásával támogatható a méhnyálkahártya megfelelő állapotának fenntartása, ezáltal az embrió beágyazódása. Az alkalmazás szükségességéről minden esetben a kezelőorvos dönt.
Ha a kezelőorvos progeszteront írt elő, azt pontosan az utasítás szerint kell alkalmazni. Progeszteronkészítményt soha nem szabad önállóan abbahagyni barnázás vagy más panasz miatt.
Dózismódosítás kizárólag orvosi döntés alapján történhet. A láz és az erős fájdalom kivizsgálását nem helyettesíti a progeszteron adagjának önálló megváltoztatása.
Jelent-e a láz sikertelen inszeminációt?
A láz önmagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy létrejött-e a terhesség. A korai tünetekből általában nem lehet megbízhatóan következtetni a beavatkozás sikerére vagy sikertelenségére.
A terhesség igazolására a megfelelő időben elvégzett terhességi teszt, illetve szükség esetén a β-hCG-vérvizsgálat szolgál. A β-hCG-vizsgálat különösen fontos asszisztált reprodukció után, mert objektívebb képet adhat arról, hogy a terhesség biokémiailag hogyan fejlődik.
Egyetlen hCG-érték önmagában keveset mond; sokkal fontosabb a változás üteme, ezért gyakran 48 óra múlva ismételt vérvételt javasolnak. A megfelelő időpontban elvégzett ultrahangvizsgálat további információt adhat a terhesség elhelyezkedéséről és fejlődéséről.
Barnázás és pozitív teszt inszemináció után
A pozitív terhességi teszt mellett jelentkező enyhe barnázás inszemináció után sok esetben ártalmatlan jelenség, különösen akkor, ha kis mennyiségű, barna színű, nem fokozódik, és nem társul erős görcsökkel. A barnázás önmagában nem jelent automatikusan bajt, de nem is szabad félvállról venni.
A barnázás kis mennyiségű, sötétebb, barnás árnyalatú vérzés vagy folyás. A barna szín általában arra utal, hogy nem friss, élénkpiros vérről van szó, hanem korábban keletkezett, lassabban ürülő, oxidálódott vérről.
A barnázás megjelenhet a fehérneműn apró foltként, törléskor a papíron, hüvelyi progeszteronkészítmény mellett elszíneződött váladékként vagy enyhe nyákos-barnás folyás formájában.
A barnázás jellegét mindig a mennyiség, a szín, az időtartam és a kísérő tünetek alapján kell értékelni. Más megítélés alá esik egy egyszeri, halványbarna pecsételés, és más alá egy fokozódó, élénkpiros, alhasi fájdalommal kísért vérzés.
A barnázás lehetséges okai
Amikor a megtermékenyített petesejt, vagyis az embrió elkezd beágyazódni a méhnyálkahártyába, mikroszkopikus erek sérülhetnek. Ez minimális vérzést okozhat, amely nem feltétlenül azonnal, hanem késleltetve, barnás folyás formájában jelenik meg.
Korai terhességben a méhnyak vérbővebbé, puhábbá és érzékenyebbé válhat. Emiatt akár enyhe mechanikai hatás is okozhat minimális vérzést.
Ilyen lehet például nőgyógyászati vizsgálat, hüvelyi ultrahang, szexuális együttlét, hüvelyi gyógyszer felhelyezése vagy erősebb székletürítés miatti kismedencei nyomás.
Korai várandósságban előfordulhat úgynevezett subchorialis haematoma, vagyis kisebb vérömleny a petezsák környezetében. Ez ultrahanggal mutatható ki.
Sok esetben spontán felszívódik, de követést igényel. Ilyenkor az orvos dönt a szükséges pihenésről, kontrollról, gyógyszeres támogatásról és életmódbeli korlátozásokról.
Mikor kevésbé aggasztó a barnázás?
- csak nagyon kis mennyiségű;
- barna vagy sötétbarna színű;
- nem élénkpiros;
- nem darabos;
- nem fokozódik;
- nem társul erős alhasi görcsökkel;
- néhány órán vagy néhány napon belül csökken;
- a β-hCG értéke megfelelően emelkedik.
Mikor kell azonnal orvoshoz fordulni?
- a vérzés élénkpirossá válik;
- a vérzés mennyisége fokozódik;
- menstruációszerű vérzés jelentkezik;
- erős alhasi görcsök lépnek fel;
- féloldali, szúró alhasi fájdalom jelentkezik;
- vállba sugárzó fájdalom, szédülés vagy ájulásérzés társul hozzá;
- véralvadék vagy szövetszerű darab távozik;
- láz, rosszullét vagy erős gyengeség jelentkezik.
Különösen fontos kizárni a méhen kívüli terhességet, amely ritka, de veszélyes állapot lehet. Asszisztált reprodukció után a méhen kívüli terhesség lehetőségét mindig komolyan kell venni, főleg ha a vérzéshez féloldali fájdalom vagy rosszullét társul.
Mit lehet tenni inszemináció után?
Az inszemináció után a korábbi életvitelen nem kell változtatni. Azon túl, hogy közvetlenül az inszemináció után még feküdni kell 15 percet, nincs egyéb tennivaló, végezhetőek a megszokott hétköznapi teendők.
Terhességi vitamin szedése javasolt a beavatkozás előtti és utáni időszakban is. Láz vagy jelentős fájdalom esetén azonban a szokásos életvitel folytatása helyett a kezelőorvossal kell egyeztetni.
Ha barnázás jelentkezik, első lépésként érdemes felhívni a kezelőorvost vagy a meddőségi centrumot. Nem azért, mert biztosan baj van, hanem azért, mert az inszemináció utáni terhesség követése szorosabb szakmai kontrollt igényel.
Otthoni szinten javasolt a fizikai kímélet, a nehéz tárgyak emelésének kerülése, az intenzív sport mellőzése, a bőséges folyadékbevitel és az elegendő alvás. Szexuális együttlétet érdemes kerülni addig, amíg az orvos mást nem mond, és tampon használata sem javasolt vérzés esetén.
Miért fontos a meddőségi kivizsgálás?
Az inszemináció mindig a meddőség okának alapos kivizsgálásán alapszik, és bizonyos esetek ellenjavallatot képeznek. A kezelés elvégzésének alapfeltétele a petevezetők bizonyított átjárhatósága, mert lezárt petevezetők esetén ez a módszer sem segít.
Az inszeminációt kivizsgálás előzi meg, amelynek során szükség van laborvizsgálatokra, a hormonstátusz meghatározására, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára, illetve annak meghatározására, hogy történik-e tüszőérés, és ha igen, mikor.
Ennek érdekében általában ultrahangvizsgálatok sorát végzik el. Történnek mintavételek abból a célból is, hogy ki lehessen zárni esetleges fertőzéseket.
A meddőség okai között szerepelnek például a hormonális eltérések, a spermiumokkal kapcsolatos problémák vagy a petevezeték nem megfelelő átjárhatósága - ezeket az okokat először mind ki kell zárni, mielőtt mesterséges megtermékenyítéssel próbálkoznának egy párnál.
Ha sikerült beazonosítani az említett problémák valamelyikét, akkor ezeket az okokat kezdik el célzottan kezelni. Elsőként tehát nem a mesterséges ondóbevitel vagy a lombikbébi program jön szóba, hanem a női hormonpótló kezelések, a spermiumok számának növelése férfiaknál, vagy a petevezetékek átjárhatatlanságának megszüntetése.
A férfi tényező és a spermaminta vizsgálata
Indokolt lehet az inszemináció akkor is, ha a spermával van valamilyen probléma. Ilyen esetben szükség van arra is, hogy a sperma minőségén andrológus bevonásával javítsanak.
A spermiumok számával és minőségével kapcsolatos mérsékelt problémák a mesterséges ondóbevitel leggyakoribb javallatai közé tartoznak. Spermaeltérések esetén andrológus bevonására van szükség.
Az andrológiai vizsgálat során a spermiumszám, a mozgékonyság, az életképesség és a morfológia is értékelhető. Ha találnak eltérést, további ultrahang-, hormon- vagy vizeletvizsgálatra is sor kerülhet.
A spermiumok megfelelő előkészítése nélkül az eljárás nem nevezhető sem szakszerűnek, sem pedig hatékonynak. Ötmilliós hímivarsejtszám alatt eleve nem kezdenek bele az inszeminációba, öt- és húszmillió közötti spermaszámnál viszont már segíthet ez az eljárás.
A normálisnak tekintett spermaszám húszmillió körül van, ez alatt beszélünk alacsony hímivarsejtszámról. A túl alacsony spermaszámot különféle andrológiai kezelésekkel lehet megemelni, és csak akkor kell lemondani erről a lehetőségről, ha ezek a kezelések sem járnak eredménnyel.
A HBA-teszt szerepe
Inszemináció előtt HBA-teszt is szóba jöhet, amellyel alátámasztható az inszemináció létjogosultsága. A vizsgálat szükségességéről és eredményének értékeléséről meddőségi szakorvos vagy andrológus dönthet.
Egyetlen spermaeredmény alapján nem mindig lehet teljes képet alkotni a férfi termékenységi tényezőről. Az eredményeket a pár teljes kivizsgálásával, a nő életkorával, a petevezetékek állapotával és a petefészek működésével együtt kell értékelni.
Az inszemináció sikeressége
Egy-egy inszeminációs beavatkozás 12-15 százalékos valószínűséggel lesz sikeres. Ha az inszeminációt megfelelő javallat miatt és jól kiválasztott időpontban végzik, úgy a sikerességi arány egy beavatkozásra számítva 15 százalék körüli.
Hat beavatkozásra számítva a sikerességi arány 30-40 százalék. Sikertelenség esetén alapesetben összesen hat alkalommal kísérlik meg az eljárást.
Hogy hány alkalommal ajánlott próbálkozni, az ténylegesen több tényező befolyásolja, így sok esetben már hamarabb indokolt lehet más eljárás. A nő életkora, a meddőség pontos oka, a spermakép és a petefészek-tartalék pontos értékei mind befolyásolják a döntést.
38-40 éves női életkortól az inszemináció sikerének kisebb az esélye, így ha történik is beavatkozás, valószínűleg hamarabb javasolják majd a párnak a lombik eljárást. 35 éves életkor fölött már 3-4 sikertelen kísérlet után javasolt az IVF.
Ha mindkét oldali kürt lezárt, úgy lombikprogramba (in vitro fertilizáció, IVF) irányítják a párt. Ezt követően a meddő párnak a lombikbébi-kezelést (IVF) ajánlják fel.
Az inszemináció lehetséges szövődményei
A petefészek működést serkentő gyógyszeres kezelés csak rendszeres orvosi kontroll mellet javasolt. A petefészek esetleges „túlserkentése” ugyanis súlyos, akár életveszélyes állapotot okozhat.
Amennyiben az inszemináció megfelelő laborháttérrel, körültekintően, steril körülmények között történik, a méhüreg fertőződésének esélye nagyon alacsony. A beavatkozás veszélye a fertőzés lehetősége, illetve a ciklus előkészítése során alkalmazott hormonális kezelés veszélye.
Az ikerterhesség előfordulása IUI esetén az átlagosnál nagyobb, körülbelül 5 százalék, ennek a petefészek gyógyszeres serkentése az oka. Ha túl sok tüsző fejlődik ki, gyakran az inszemináció elhalasztását javasolják a következő ciklusra.
Az inszeminációval létrejött terhességekben a beavatkozással összefüggésben nem magasabb sem a vetélés kockázata, sem a veleszületett rendellenességek kockázata.
Az inszemináció típusai
Amennyiben a férj vagy élettárs ondója tartalmaz hímivarsejteteket, akkor az inszeminációt kizárólag a férj, vagy élettárs ondójával végezik el. Ezt a beavatkozást homológ inszeminációnak (AIH) nevezzük.
Ha a partner a beavatkozás tervezett idején nincs elérhető közelségben, vagy speciális okok miatt korábban tároltatott saját hímivarsejtet (pl. kemoterápia, sugárkezelés előtt), úgy a spermabankban tárolt, lefagyasztott majd kiolvasztott spermium is felhasználható, nem csak a beavatkozás napján nyert friss minta.
Ha a pár férfi tagjának ondója hímivarsejtet nem tartalmaz vagy nagyon alacsony a teljes motilis spermaszám (azoospermia), és életképes spermium valószínűleg a hereszövetben sincs, akkor lehetőség van a pár kérésére donor sperma felhasználására.
Ezt a típusú beavatkozást donor inszeminációnak (AID) nevezzük. A hímivarsejtek ebben az esetben nem a férjtől, hanem a spermabankból származnak, így biológiailag nem a férj lesz a születendő gyermek apja.
Mit nem lehet a tünetekből megállapítani?
A láz, a görcsök, a mellfeszülés, a hasi teltségérzet vagy a barnázás önmagában nem bizonyítja sem a terhességet, sem annak hiányát. A tünetek hullámzóan is jelentkezhetnek, és a hormonkezelés önmagában is okozhat különféle testi érzeteket.
A siker vagy sikertelenség megítéléséhez nem elegendő egyetlen tünetet figyelni. A megfelelő időben elvégzett terhességi teszt, a β-hCG változása és a nőgyógyászati ultrahang együttesen adhat megbízhatóbb képet.
A pozitív teszt mellett jelentkező láz és erős alhasi fájdalom esetén először nem a terhesség sikerességét kell megpróbálni a tünetekből megjósolni, hanem a lehetséges szövődményeket kell kizárni.
Óvatosság természetes módszerekkel és étrend-kiegészítőkkel
A természetes módszerek ilyenkor kizárólag kiegészítő szerepűek, és nem helyettesíthetik a nőgyógyászati ellátást. Pozitív terhességi teszt után semmilyen gyógynövényes készítményt ne kezdjen el a kismama szakemberrel és orvossal történő egyeztetés nélkül.
Számos gyógynövény, amely menstruációs panaszokra, hormonális egyensúlyra vagy görcsoldásra máskor hasznos lehet, várandósság alatt nem biztonságos. Nem javasolt önállóan alkalmazni például méhre ható, vérkeringést erősen fokozó vagy hormonális hatású készítményeket.
Ide tartozhatnak bizonyos teakeverékek, tinktúrák, illóolajok és étrend-kiegészítők is. Láz vagy erős fájdalom esetén ezek alkalmazása különösen nem helyettesítheti az orvosi vizsgálatot.
Alhasi melegítés, forró fürdő, szauna, forró ülőfürdő vagy intenzív lábmelegítés nem javasolt, mert a túlzott hőhatás kedvezőtlen lehet. Enyhe komfortmeleg, meleg zokni, takaró, pihenés megengedhető lehet, de terápiás célú intenzív melegítést kerülni kell.
A lelki megterhelés kezelése
Inszemináció után a pozitív teszt sokszor nem azonnali megkönnyebbülést, hanem újabb félelmeket hoz. A barnázás ebben az állapotban érzelmileg különösen megterhelő.
A kismama egyszerre élheti meg az örömöt, a reményt, a félelmet és a kiszolgáltatottságot. Érdemes tudatosítani: az óvatosság nem azonos a pánikkal.
A legjobb hozzáállás a nyugodt, strukturált cselekvés: orvos értesítése, szükséges laborok elvégzése, gyógyszerek pontos szedése, pihenés, és a felesleges testi-lelki terhelések kerülése.
A cél nem az, hogy a kismama „ne aggódjon”, mert ez sokszor irreális elvárás. Inkább az a cél, hogy az idegrendszer ne maradjon tartós vészreakcióban.
Intrauterin inszemináció, a meddőségi kezelés első lépése
Gyakorlati ellenőrzőlista láz esetén
- Mérje meg és jegyezze fel a testhőmérsékletet.
- Figyelje meg, mikor kezdődött a láz, mennyi ideig tart, és társul-e hidegrázással.
- Jegyezze fel a fájdalom helyét, erősségét és változását.
- Értesítse a kezelőorvost vagy a meddőségi centrumot.
- Mondja el, milyen gyógyszereket és hormonokat kapott.
- Fokozódó fájdalom, élénkpiros vérzés, szédülés, ájulásérzés vagy rosszullét esetén sürgős ellátást kell kérni.
- Ne hagyja abba önállóan a progeszteronkezelést, és ne kezdjen el gyógynövényt vagy antibiotikumot orvosi egyeztetés nélkül.
Az inszemináció után a láz nem tipikus tünet, különösen akkor nem, ha erős, tartós alhasi fájdalommal együtt jelentkezik. A sperma előkészítése fontos része a beavatkozásnak, és a tisztítatlan minta okozhat méhösszehúzódást, de a láz okát csak orvosi vizsgálattal lehet tisztázni.
tags: #inszeminacio #utan #laz