A kisgyermek körömrágása gyakori jelenség, amely sok esetben átmeneti, automatikussá vált szokás, de időnként feszültség, szorongás, élethelyzeti nehézség vagy motoros nyugtalanság állhat a hátterében. A körömrágás önmagában nem bizonyítja, hogy a gyermek szorong, ezért mindig azt érdemes megfigyelni, mikor, hol és milyen helyzetekben kezdi el rágni a körmét.
A legtöbb gyermek idővel magától is leszokik a körömrágásról, de a tövig rágott körmök, a vérző ujjbegyek, a körömágy sérülései, a gyulladás vagy a mindennapi életet zavaró, erős és tartós viselkedés miatt érdemes foglalkozni a problémával. A segítség alapja a kiváltó helyzetek felismerése, a szeretetteljes támogatás, a megfelelő alternatívák felkínálása, valamint szükség esetén gyermekorvos vagy pszichológus bevonása.
Milyen életkorban kezdődik a körömrágás?
A körömrágás nem életkorhoz kötött jelenség, kicsi gyerekek és meglett felnőttek mindennapjainak is része lehet. A kisebbek általában 3-4 éves koruk körül szoknak rá, de van, aki kamaszkorában kezdi. A körömrágás legkorábban 4 éves kor körül alakulhat ki, és gyakran a korábbi ujjszopást váltja fel.
A leggyakrabban azonban a 6-7 évesek körében fordul elő, ami az iskolakezdéssel járó változásokkal, megnövekedett követelményekkel magyarázható, valamint azzal, hogy jóval kevesebbet mozognak a kicsik, mint az óvodában, így kevesebb lehetőségük van a feszültség levezetésére. Nem ritka, hogy 6 éves kor körül válik súlyossá és zavaróvá, ami ugye egybeesik az iskolakezdéssel is.
A körömrágás (onychophagia) a meglehetősen gyakori gyermeki rossz szokások egyike, amely már az óvodáskorúaknál is gyakran megjelenik, de általában 7-10 éves kor körül tetőzik. Gyermekpszichológusok becslése szerint a gyerekek akár 50%-a is rágta már valaha a körmét. A hét‒tíz év közötti gyerekek akár húsz százaléka rágja időszakosan a körmét, a tinédzserek körében ez az arány negyvenöt százalékra emelkedik.
A Kidshealth.org azt írja, hogy becslések szerint a gyerekek és a tizenévesek 30-60 százaléka rágja egy vagy több körmét. A korai életévekben a lányok és a fiúk egyaránt hajlamosak rá, a későbbiekben viszont inkább a fiúknál gyakoribb.
Miért kezdi el rágni a kisgyerek a körmét?
Gyakori jelenség, hogy egy kisgyerek rágja a körmét. Sok esetben ez a szoptatás vagy az ujjszopás után jelentkezik. A kisgyerek érzi, hogy az, hogy az ujját szopja egy idő után már neki is kezd kellemetlen és „babás” lenni, így ezt a szokást a körömrágás váltja fel, ami ugyanolyan orális késztetés és egyben örömforrás, amit korábban az anyamell vagy az ujjuk jelentett.
A körömrágás gyakran jelentkezik olyan gyermekeknél, akik korábban szopták az ujjukat. Már „nagyok”, szeretnék elhagyni az ujjszopást, és e helyett a körömrágást kezdik el. Ezt feszültség levezetéseként is alkalmazzák. Gyakran a körömrágó gyermek nem is veszi észre, hogy megint a szájában van a keze.
A körömrágás egy nagyon összetett dolog, aminek a hátterében gyakran szorongás vagy valamilyen lelki trauma áll, amin a gyerek vagy akár felnőtt úgy próbál könnyíteni, hogy önnyugtatás és egyfajta örömszerzés céljából a körmét rágja. Az érintettek egyfajta megkönnyebbülést éreznek körömrágás közben - ezért is térnek vissza újra és újra ehhez a szokáshoz - utána azonban megeshet, hogy megbánást és bűntudatot éreznek.
Úgy tartják, hogy a körömrágás idegességgel és stresszel függ össze. A gyermek így próbálja kompenzálni a stresszes helyzeteket. A kisebbeknél gyakori kiváltó ok a unalom vagy a gondolkodás nélküli automatizmus tévénézés közben. Nagyobb gyermekeknél viszont gyakran a stresszre és a szorongásra adott reakcióként jelenik meg ez a szokás.
A körömrágás nem egyenlő a szorongással
Bár valóban összefügghet a körömrágás a stresszel, mégis túlzás lenne kijelenteni, hogy a körmét rágó gyerek vagy felnőtt az egészen biztos szorong valami miatt. Körömrágás nem egyenlő szorongás! Minden eset egyedi, és bár utalhat a körömrágás szorongásra, tapasztalatom szerint sok esetben mégsem erről van szó.
Ha egy egyébként jól működő gyereknél más jel nem utal erre, azaz általában jókedvű, jól eszik, jól alszik, nem fáj a feje és nincsenek egyéb testi tünetei, akkor ott nagy valószínűséggel csak egy automatizmussá vált, rossz szokásról van szó. Olyan gyerekeknél, ahol más jel nem utal szorongásra, tehát a gyerek olyan, mint szokott lenni: közvetlen, érdeklődő, nyitott, jól veszi a változásokat, alkalmazkodó, jó hangulatú, ott furcsa lenne, ha csak a körömrágás szokása miatt szorongásra gyanakodnánk.
Ha más jelből, sem otthon, sem a közösségben erre nem lehet következtetni, akkor nyugodtan elengedhetjük ezt az értelmezést. Nem kell tehát azonnal rémeket látni, ha észrevesszük, hogy a gyerek rágja a körmét!
Gyakran látni felnőtt embereket is, akik egy interjú vagy nyilvános szereplés során pl. tördelik a kezüket vagy állandóan jár a lábuk, valahol a körömrágás is ehhez hasonlítható.
A körömrágás lehetséges lelki és környezeti okai
A szorongás mellett számos más ok is állhat a körömrágás hátterében. Kiválthatják a mindennapi élet ingerei, feszültségei. Túl sok az őt érő inger, amit nem tud befogadni, feldolgozni. Okozhatja ezt a túlzott tévénézés, telefonozás is.
Tapasztalatom szerint legtöbbször a mindennapi élet ingerei, feszültségei által való elárasztottság, a túl magas elvárások és a mozgásszegény életmód kombinációja vezet körömrágáshoz. A túlzó elvárások érkezhetnek a szülők, tanárok, környezet részéről, de akár saját magával szemben is támaszthat irreális elvárásokat.
Az alábbi helyzetek és tényezők gyakran összefügghetnek a körömrágással:
- szorongás, félelem és a biztonság hiánya;
- óvodai, iskolai vagy közösségi konfliktus;
- költözés, iskolaváltás vagy válás;
- testvér születése;
- szülők közötti konfliktus;
- egy rokon betegsége vagy balesete;
- iskolakezdés és a megnövekedett követelmények;
- unalom vagy képernyőnézés;
- túl sok inger és kevés mozgás;
- túl magas külső vagy belső elvárások;
- utánzás, ha a szülő vagy a testvér is rágja a körmét.
Előfordul, hogy ez csak rövid ideig tart, amíg esetleg az adott probléma (pl. iskolába való beilleszkedés nehézsége, költözés, testvér érkezése vagy szülők közötti konfliktus) fennáll, de az is előfordul, hogy akár egy életen át tartó, rögzült, rossz szokás lesz belőle.
A körömrágás egy eszköz kettős hatással. A gyermek a körömrágás révén jelzi számunkra, hogy a „háttérben” küzd valamivel és ezen cselekvésével oldja is a benne zajló „feszültséget”. Ha a gyermek úgy érzi a körömrágás megfelelő eszköz arra, hogy ezt a belső feszültséget oldja, akkor egyre gyakrabban nyúl ehhez a megoldási módhoz.
Mivel számára pozitív élmények kapcsolódnak hozzá, őt valószínűleg ez egyáltalán nem is zavarja. Legtöbbször mi szülők szeretnénk „leszoktatni” gyermekünket a körömrágásról, hiszen valljuk be ,örülnénk neki, ha gyermekünk belső feszültséggel is küzd, annak levezetésére más módot választana.
Motoros nyugtalanság, unalom és automatizmus
Vannak olyan gyerekek, akiknél a tünet pusztán motoros nyugtalanságra utal. Babrál, matat, motoszkál, dübörög, csettint, csattog, pisztergál. Valamit folyamatosan csinál a kezeivel, lábaival, olyankor, mikor nyugton kéne lennie.
A mozgásra, aktivitásra való igény egy szelepe tehát a körömrágás, ami automatikussá válik, szokásként rögzül. Ennek az az oka, hogy valamiféle szelepre szüksége van a szervezetnek, hogy fölös energiáit levezesse, és a gyerek szinte észre se veszi, mikor automatikusan kezét a szájához emeli.
Lehet, hogy csupán unaloműzés vagy izgalom okozza, pl. mesenézés közben a gyerek a szájában matat vagy egy izgalmas meccs alatt egy felnőtt hasonlóan oldja a feszültséget. Érdemes megfigyelni, mikor fordul ez elő!
- Képernyő nézés közben?
- Mesehallagatáskor?
- Az iskolában?
- Ha izgul?
- Mikor unatkozik?
Ha csupán motoros nyugtalanságról van szó és egy berögzült rossz szokásról, akkor érdemes figyelemelterelő módszereket alkalmazni. A mozgás, a stresszlabda nyomkodása, az egészséges rágcsálnivalók pl. gyümölcs, keksz erre mind jó eszköz lehetnek, utóbbiak azért is jók, mert ugyanúgy rágással járnak, mint a körömrágás.
Ellenszere lehet a kevesebb képernyő kitettség és a napi több órás, szabad levegőn való mozgás. A legtöbb esetben azonban a reális (nem túlzó) elvárások kialakításával, a tudatosabb elektronikus eszközhasználattal, és a mozgásban gazdagabb napirend bevezetésével nagy mértékben enyhülni tud ez a gyerekeknél oly gyakran megfigyelhető tünet.
Érdemes megfigyelni, mikor rágja a gyermek a körmét
Éppen ezért nagyon fontos átgondolni, hogy milyen helyzetekben jelentkezik a körömrágás. Ha a körömrágás az iskolakezdés után is fennáll, érdemes kifigyelni, hogy a kicsi pontosan milyen helyszíneken, kiknek a társaságában, milyen beszédtéma közben, milyen egyéb, mindennapos esemény hatására kezdi el rágni a körmét.
Ha megfigyelik, mikor jelentkezik erőteljesebben a körömrágás, könnyebben tetten érhető a probléma gyökere. Mivel ez egy testi válaszreakció, érdemes megfigyelnünk, hogy gyermekünk mire válaszul veszi elő ezt a „rossz szokást”.
- Unatkozik?
- Ideges?
- Izgul?
- Képernyőt néz közben?
- Ő maga észreveszi-e, hogy rágja a körmét vagy már teljesen automatikus szokássá vált nála?
- Hol alkalmazza ezt a megküzdési stratégiát: otthon, iskolában, mindenhol?
Lehet, hogy korábban felsorolt élethelyzetek és változások okoznak éppen átmeneti nehézséget, amire az adott személy így reagál. Gondoljuk át azt is, érte-e olyan trauma az elmúlt időszakban, amitől szoronghat?
Miért lehet káros a körömrágás?
Azt leszámítva, hogy esztétikailag csúnya, a tövig rágott körmök más szempontból is lehetnek veszélyesek. Előfordul, hogy valaki tényleg véresre rágja a körmeit, eltűnik a körömágya, ami kiváló táptalaj a különböző fertőzéseknek, bacilusoknak és gombáknak, ami így ráadásul még a szájába is bekerül.
A rendszeres rágás fájdalmas betépett bőrt, irritációt és vérzést okozhat a körömágy körül, időnként pedig fertőzések és ujjgyulladások is kialakulhatnak. Szélsőséges esetekben a körömrágás a körmök deformációjához és növekedési zavaraihoz vezethet.
A körömágy bőre igen sérülékeny, ami a körömrágás hatására érzékenyebbé válhat és növelheti a kórokozók bejutásának esélyét, amelyek kisebb gyulladást, fertőzést okozhatnak. Az elhúzódó körömrágás a köröm szerkezetét, formáját is károsíthatja.
- Aki rágja a körmét, nagy valószínűséggel nem mos kezet minden alkalom előtt, így jelentősen növekszik a szájfertőzések kialakulásának esélye.
- A hosszabb ideig fennálló, erőteljes körömrágás kárt tehet a fogzománcban, harapási rendellenességeket idézhet elő és irritálhatja a fogínyt.
- A köröm alatt baktériumok és vírusok halmozódnak fel.
- A gyermek a körömrágással szennyeződéseket juttathat a szájába, ami fertőzésekhez, hasi fájdalomhoz vagy száj körüli herpeszhez vezethet.
- A folyamatos birizgálás hatására deformációk, vérzés, akár vírusos vagy bakteriális alapú gyulladás is felléphet.
Ha a gyerek rágja a körmét, az nemcsak esztétikai probléma, hanem fertőzésveszélyt is hordoz magában, ezért érdemes foglalkozni vele, de “túlaggódni” semmiképp sem kell!
Mivel a körömrágás következményeként csúnyává válhat a kézfej, önbizalomhiány is kialakulhat miatta, amit csak tetézünk, ha gyakran rászólunk a gyerekre, netán le is szidjuk vagy büntettést ígérünk a körömrágás miatt. Az idősebb gyerekek már felismerik, hogy a lerágott körmük nem szép, szégyellik és megpróbálják elrejteni a kezüket.
Miért nem segít a tiltás, a büntetés és a megszégyenítés?
A tiltás és a megszégyenítés az esetek többségében nem jár sikerrel. A körömrágásról sem a gyereknek, sem a felnőttnek nem könnyű leszokni, a próbálkozást azonban mindenképpen értékelni kell.
Hátráltatja a sikert, ha ugratjuk, kigúnyoljuk a gyereket a körömrágás miatt, de az sem jó, ha megbüntetjük a rossz szokás miatt. Ezek mindegyike emelheti a gyerekben a szorongást, ami miatt ellenkező hatást érhetünk el: nem hogy leszokik a körömrágásról, hanem fel is erősödhet!
A szigor, büntetés, megalázás csak tovább fokozhatja a gyerekben gyűlő stresszt, ráadásul a tiltással nem a kiváltó okot kezeljük, hanem csak a tünetet, s arra kényszerítjük a gyereket, hogy magába fojtsa a problémát.
A tiltás a gyerekeknél azért sem szerencsés, mert valójában csak a tünetre, azaz a körömrágásra fókuszál, de arra, hogy annak mi lehet a hátterében, kevésbé. Ugyanez igaz a kifejezetten leszokásra való körömlakkokkal is.
Sokkal célravezetőbb, ha türelemmel, szeretettel és biztatással fordulunk a gyerek felé - ha érzi a támogatást, megkönnyítjük a helyzetét! A legfontosabb, hogy a kicsi szorongását fel tudjuk oldani, s mivel a félelem okai leggyakrabban a családra vezethetőek vissza, így a szeretett személyek megnyugtató jelenléte, közelsége lehet az egyik legnagyobb segítség.
Hogyan segíthet a szülő?
1. Fogadjuk el, hogy a szokás elsősorban a gyermeket szolgálja
Fogadd el, hogy ez elsősorban téged zavar és nem a gyermekedet! A gyermek számára a körömrágás gyakran megkönnyebbülést ad, ezért nem biztos, hogy ő maga problémának látja azt.
A gyermek részéről a körömrágás egy eszköz. Kettős hatással. A gyermek a körömrágás révén jelzi számunkra, hogy a „háttérben” küzd valamivel és ezen cselekvésével oldja is a benne zajló „feszültséget”.
2. Figyeljünk a gyermek érzéseire
Figyelj gyermekedre és próbáld kideríteni mi áll a körömrágás hátterében! Kérdezd a gyermekedet az érzéseiről - derítsd ki, mi bántja, vannak-e félelmei vagy nehézségei.
Ha a gyermek érzi, hogy meghallgatják, nagyobb eséllyel nevezi meg azt a stresszforrást, amely a körömrágást kiváltja, így célzottabban tudjátok kezelni a helyzetet. A legfontosabb, hogy minél több tartalmas időt töltsenek együtt, meséljen a gyereknek saját félelmeiről, engedjék megnyilvánulni a kikívánkozó érzéseket.
Az érzelmek szabad kifejezése, el nem fojtása az egészséges pszichés fejlődés egyik igen fontos tényezője. Próbálj megküzdési alternatívákat nyújtani számára pl. beszélgessetek a problémáról, bábozhattok, rajzolhattok róla, olvashattok ilyen témájú meséket.
3. Adjunk biztonságot és kiszámíthatóságot
Éreztessük a vele, hogy bármilyen is a viselkedése, feltétel nélkül szeretjük őt. Tudassuk a gyerekkel, mennyire fontos a számunkra. Mindig figyeljünk rá, hallgassuk meg, ha valamit mondani szeretne - ne érezze azt, hogy rá sosincs időnk.
Ne spóroljunk a puszikkal és az ölelésekkel, különösen elalvás és elválás előtt, és a viszontlátás örömére sem. Ha felismerjük, hogy a körömrágás a lélek segélykiáltása, egyértelművé válik, hogy türelemre van szükségünk: adjunk időt a gyereknek, hogy alkalmazkodjon az új helyzetekhez.
A stressz elkerüléséhez alapvető fontosságú, hogy rendszeres napirend szerint éljen, melyben a pihenésre is jut idő. Lehet, hogy bizonyos aktivitásokat ki kell húznunk a gyerek naptárából, illetve szorítsuk határok közé a képernyők (tévé, számítógép) előtt töltött időt is, hogy elkerüljük a túlingerlést.
4. Biztosítsunk több mozgást
Segítsük őt abban, hogy valami más módon vezesse le a feszültséget a körömrágás helyett - például biztosítsunk lehetőséget számára az elegendő mozgásra, sportra. A rendszeres sport segíthet a feszültség levezetésében és figyelemelterelőként is beválhat.
Biztosíts neki elég időt a játékra, futkározásra, hogy levezethesse az energiáit és feszültségeit. Ha a probléma inkább a fizikai terhelés, akkor a progresszív izomlazítás, a jóga vagy a taj-csi segítenek ellazulni.
5. Foglaljuk le a kezeket
A gyerekek kezének szüksége van elfoglaltságra. Amikor a gyermek késztetést érez a körömrágásra, adj neki alternatívát, hogy a stresszt és nyugtalanságot más módon vezethesse le.
A kreatív foglalkozások, amelyek lefoglalják a kezeket, szintén jól jöhetnek és kedvét szeghetik a körömrágóknak. Vannak gyerekek, akiknek a kézműves foglalkozás válik be, mert olyankor lefoglalják a kezeiket, ugyanakkor lazítanak is. Ha megtanul játszani egy hangszeren, az is elfeledtetheti vele a rossz szokást.
Adj neki egy követ, hogy olvasás közben azt tartsa a kezében. Gyakoroljátok az új szokást néhány percig reggel, mielőtt iskolába viszed, vagy este, lefekvés előtt.
6. Használjunk stresszlabdát vagy más alternatívát
Átmeneti megoldás lehet egy stresszlabda beszerzése is: bár magát a problémát nem fogja megoldani, legalább nem tesz kárt az ujjaiban, ha a puha, gumis labdát szorongatja, és nem a körmeit rágja le tövig - a labda nyomkodása ugyanolyan stresszoldó hatással bír, mint a körömrágás, így meg fogja nyugtatni a gyereket.
Az egészséges rágcsálnivalók pl. gyümölcs, keksz erre mind jó eszköz lehetnek, utóbbiak azért is jók, mert ugyanúgy rágással járnak, mint a körömrágás. A szakértők szerint jó megoldás lehet az is, ha cukormentes rágót rágnak az érintettek - persze csak akkor, ha nem túl kicsik ehhez! -, így megkapják a “rágás élményét”, azonban a körmeik nem látják kárát.
7. Tanítsunk relaxációs és önmegfigyelési technikákat
Néhány relaxációs gyakorlat elsajátítása is hasznos lehet. Amikor úgy érzi, hogy rágni akarja a körmét, vegyen mély levegőt, vagy szorítsa ökölbe, majd engedje ki a kezét.
Ösztönözd őt, hogy jobban figyeljen arra, mikor és hol rágja a körmeit. Mindig jelezd neki, ha rágja a körmeit, érintsd meg finoman vagy beszéljetek meg egy jelszót.
A fizikai emlékeztető nagyon hasznos lehet, de csak akkor, ha a gyermeked ő maga dönt emellett a lehetőség mellett. Ha nem így van, akkor büntetésként fogja megélni.
Körömápolás és fizikai akadályok
A rendszeres és gondos körömápolással is javíthatunk a helyzeten: a rövidre vágott vagy reszelt, szépen formázott körmöket nehezebb rágni, ezért erre érdemes időt és gondot fordítani. Kisebbeknél ránk vár ez a feladat, a nagyobbakat pedig megtaníthatjuk erre.
Inkább vágd le szép szépen a körmeit, és mondd neki, hogy mosson gyakran kezet. Ha elég idős, tanítsd meg neki, hogyan kell használni a körömreszelőt, amiből egyet tartsatok folyamatosan az ágya mellett az éjjeliszekrényen.
Van, akinél az hozza meg a sikert, ha ragtapasszal védik meg a körmöket és az ujjbegyeket, ez azonban csak akkor működhet, ha a gyerek is nyitott rá. Ha ellenére van az ötlet, biztos, hogy gyorsan szabaddá teszi a körmeit és ismét rágni kezdi azokat.
Gyerekeknél használhatunk vicces tapaszt, amivel leragasztjuk vagy gyerekeknek való körömlakkot, ami őket is emlékezteti és egyben motiválja az elkerülendő viselkedésre. A nagyobbaknak adhatunk lekerekített végű körömreszelőt is, amivel kiválthatják a körömrágást.
Keserű körömlakk: mikor lehet hasznos?
Ma már kaphatók olyan termékek, amelyek kifejezetten a körömrágásról való leszoktatást segítik elő, mert kellemetlen ízűek, használatuk azonban nem mindig célravezető. Egyes gyerekeket valóban elriaszt a készítmény kellemetlen íze.
A körömre kenhető például egy szagtalan, színtelen, keserű lakk. A keserű íz tudatosítja az érintettekben, hogy mit csinálnak. A kellemetlen íz jelez az agynak, így a figyelem a rossz szokásra terelődik.
Fontos azonban, hogy ezt csak kiegészítő eszközként kezeld. Ha kifested a körmeit valamilyen rossz ízű lakkal, azt büntetésként fogja megélni. Ha amellett döntötök, hogy valami rossz ízű dolgot kentek a körmeire, akkor nézd meg az összetevőket, mert ha mondjuk borsot tartalmaz a kence, és azzal megdörzsöli a szemét a gyermeked, az nagyon fog csípni.
Jutalmazás és pozitív motiváció
A körömrágásról való leszoktatás egyik legsikeresebb módja a pozitív motiváció. Kiabálás és tiltások helyett sokkal hatásosabbak az apró jutalmak és a bátorítás.
Megállapodhatsz a gyermekeddel például abban, hogy ha kibír egy hetet rágás nélkül, elmentek együtt az állatkertbe, moziba, vagy együtt játszotok a kedvenc játékával. Ezt a módszert érdemes játékos formában bevezetni, például készítsetek egy táblázatot, amelybe minden sikeres napért matricát ragasztotok.
Ugyanakkor a tiltás és a megszégyenítés az esetek többségében nem jár sikerrel. Ha a gyermek nem áll készen a változásra, a jutalmazás vagy a figyelmeztetés sem feltétlenül hoz tartós eredményt.
Ha már a barátai is ugratják a gyermekedet, valószínűleg ő is abba akarja majd hagyni a körömrágást. Ehhez szüksége lesz a segítségedre. De először is nyugtasd meg, hogy te akkor is szereted, ha csúnya a körme.
A viselkedésváltozás szakaszai
A viselkedésváltozás transzteoretikus modellje (Prochaska és DiClemente, 1982) szerint egy vágyott viselkedésváltozás eléréséhez különböző szakaszokon kell keresztülmennünk legyen szó a dohányzás abbahagyásáról, a sportolás elkezdéséről vagy akár a körömrágásról való leszokásról.
Ahogy minden változás esetében, úgy itt is elmondható, hogy fontos, hogy az illető ne a „töprengés előtti időszakban legyen”, amikor az egyén nincs tudatában a problémának és nem érzi szükségesnek a változást, mert ez a szakasz akár egy egész életen át fennmaradhat.
Ugyan a család és a környezet jelezheti a problémát, de nem valószínű, hogy ettől beáll a tartós változás. A tényleges változáshoz elengedhetetlen a következő szakasz a „töprengés időszaka”, amikor az illető felismeri a problémát és gondolkodik annak megoldásán, noha még nem tesz konkrét lépéseket.
Ilyenkor jönnek az olyan mondatok, hogy „Majd jövőre!” vagy „Majd ha jön az esküvőnk, akkor abbahagyom a körömrágást!”. A harmadik szakasz az „előkészület időszaka”, az ebben a szakaszban lévő emberek már próbálgatnak, terveznek pl. körömrágáselleni körömlakkot vesznek vagy egyéb figyelemelterelő módszereken gondolkodnak és készen állnak, hogy viszonylag hamar konkrét lépéseket tegyenek.
Végül ezt követi a „cselekvés időszaka”, amikor az adott személy megvalósítja a viselkedésváltozást és jelen esetben abbahagyja a körömrágást. Ha ez megvalósult, annak nagyon örülünk, de hosszú távon, mint minden változást, ezt fent is kell tartani, ami a „fenntartás időszaka”.
Tehát nem elég, ha az esküvőre mondjuk szép körmeink lesznek, hanem figyelni kell rá, hogy ne csússzunk vissza és ne kezdjük újra a körmünket rágni. Bár a visszaesés szintén a folyamat része, mégis fontos, hogy nem ugyanoda, azaz nem a töprengés előtti időszakba esünk vissza, tehát nem kell teljesen elölről kezdeni.
Viselkedésterápia és szokásmegfordító tréning
A viselkedésterápia lényege, hogy alternatív cselekvések begyakorlásával megváltoztassuk a viselkedést. Amíg el tudunk hagyni egy rossz szokást, az idővel jár, általában minimum hat héttel kell számolni.
A folyamatos ismétlések segítenek az új cselekvést elsajátítani. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a gyerek tudatában legyen, mikor rágja a körmét, így ehelyett az alternatív cselekvést folytathatja.
Ilyen alternatíva lehet például, hogy egy stresszlabdát nyomkod, miközben (cukormentes) rágógumit rág, ez a fogakat és a kezeket is lefoglalja, és segít a stressz levezetésében.
A viselkedésterápia egyik formája a szokásmegfordító tréning (habit reversal training, HRT), amely kifejezetten hatásosan alkalmazható körömrágás ellen. Általában már pár alkalom után jelentős javulást lehet tapasztalni.
A terápia középpontjában az áll, hogy olyan viselkedésmintákat tanulunk, amelyek kizárják egymást. Körömrágás esetén például ökölbe kell szorítani a kezünket, olyan módon, hogy a körmök védve maradjanak.
Az alternatív cselekvés gyakori pozitív megerősítése (ökölbe szorított kéz esetén dicséret jár) szintén hozzátartozik a terápiához.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Végezetül, ha úgy érezzük egyedül nem tudjuk megoldani és elhagyni ezt a rossz szokást, akkor ne habozzunk szakemberhez fordulni. Igen, akár egy ilyen „banálisnak” tűnő problémával is felkereshetünk szakembert, mert az önismereti munka sok mindenre fényt deríthet.
Ennek köszönhetően könnyebben megérthetjük a háttérben meghúzódó okokat, és a segítségével olyan módszereket és szokásokat vehetünk fel, amik segítenek elhagyni a körömrágás rossz szokását.
Ha úgy tűnik, hogy a körömrágás túl intenzív, az mélyebb lelki problémára utalhat, például fokozott szorongásra, iskolai vagy közösségi gondokra. Ilyen esetekben ne habozz szakember tanácsát kérni.
A körömrágás a kényszerbetegségek közé tartozik: ha a kicsi már kórosan, szinte megállás nélkül rágja a körmeit, keressünk fel egy pszichológust.
Különösen indokolt segítséget kérni, ha:
- ha a rossz szokás miatt a gyermeked már véresre harapja az ujjait;
- ha a körmöt körülvevő bőrt is tépkedi;
- ha más aggasztó pótcselekvést is csinál, például tépi a haját, szempilláját vagy bőrét;
- ha rosszul alszik;
- ha a körömrágás nagyon hirtelen és súlyos formában jelentkezik;
- ha a körömrágás hosszan elhúzódik és szokásként rögzül;
- ha már a mindennapi tevékenységeit is zavarja;
- ha más szorongásra utaló jelekkel párosul;
- ha a körömágy bakteriálisan vagy vírusosan fertőzött;
- ha gyulladás vagy szemölcsök jelennek meg.
Ha a körömágy bakteriálisan vagy vírusosan fertőzött, például gyulladás vagy a szemölcsök lépnek fel, szintén érdemes orvoshoz fordulni és tisztázni, szükség van-e valamilyen terápiára.
Bár a körömrágás a legtöbb esetben veszélytelen, a körömágy súlyos sérülései esetén szó lehet pszichés zavar autoagresszív (önkárosító) tünetéről is, ilyenkor mindenképpen tisztázni kell, nem áll-e fenn mélyebb személyiségzavar.
Hogyan beszéljünk a gyermekkel a körömrágásról?
Miután elmondtad neki, miért rossz a körömrágás, kérdezd meg, mit szeretne tőled? Figyelmeztesd-e például, amikor azon kapod, hogy rágja a körmeit? Az idősebb gyerekek szeretik, ha minél kisebb mértékben avatkozik bele a szülő a dolgaikba.
Ha mégis annyira zavar a körömrágás, akkor szabj határokat, például így: “ne rágd a körmöd az asztalnál”. Ez ugyanolyan ésszerű és betartható szabály, mint amikor azt mondod: “ne etesd a kutyát az asztalról”.
A legfontosabb, hogy ne legyél indulatos. Ne mondd, hogy “hagy már abba a körömrágást! Ki nem állhatom!”, mert ez egy nagyon hosszú és fárasztó hatalmi harchoz vezethet. Ha erőlteted a dolgod, még stresszesebb lesz a gyermeked, amitől felerősödhet a rossz szokás.
A körömrágás sokszor magától abbamarad, de ha ez nem következik be, kisebb változtatásokkal segíthetjük a leszokást. Ha az első módszer nem segít, próbáljatok másikat. Mindenkinek más válik be, ezért ne adjátok fel.
Minél idősebb a gyermeked, annál jobban törekedhet a körömrágás elhagyására. Emlékeztesd őt és magadat is, hogy a rossz szokásokról nehéz lemondani, de ketten együtt bármire képesek lehettek. Sok szeretetre és figyelemre lesz szükségetek, de meglátod, végül a türelem és a kitartás meghozza a sikert.
tags: #kisgyerek #pattogtatja #a #kormet