Koraszülés természetes úton: mit jelent, mikor veszélyes, és hogyan csökkenthető a kockázata?

A koraszülés, más néven idő előtti szülés, azt jelenti, amikor az édesanya a terhesség 37. hetének betöltése előtt hozza babáját a világra. A WHO álláspontja szerint akkor beszélünk koraszülésről, ha a világra jött baba életjelenségeket mutat, születési súlya pedig meghaladja az 500 grammot, de nem éri el a 2500 grammot.

A terhesség normális esetben 40 hétig tart. Az egészséges fejlődéshez ugyanakkor a magzatnak legalább a 34. hetet el kell érnie, mert ekkorra válik összehangoltabbá a szervezet működése. A természetes úton bekövetkező koraszülés nem ugyanaz, mint a terminus körüli, természetes szülésindulás: a terhesség idő előtti lezárása sürgős szülészeti kivizsgálást és szükség esetén kórházi ellátást igényel.

Mikor beszélünk koraszülésről?

A várandósság 37. hete előtt világra jött babák számítanak koraszülöttnek. Az orvosi megközelítésben a terhességi kor, a születési súly és az újszülött életjelenségei egyaránt fontosak.

Koraszülésről akkor beszélünk, ha az újszülött a betöltött 24. és 36. terhességi hét között születik vagy a 2500 grammos születési súlyt nem éri el, de már meghaladja az 500 grammot, vagy életjelenséget mutat a magzat a világra jöttekor (WHO 1961.). A modern koraszülöttgyógyászat fejlődésével ezeket a határokat már túlléptük.

Már több eset is volt, ahol 500 gramm alatti vagy 24. hétnél fiatalabb terhességből született koraszülöttet sikerült megmenteni. Ugyanakkor manapság egy mondjuk 35. hétre született 2000 grammos koraszülöttnek szinte ugyanolyanok az életkilátásai, mint egy időre született érett újszülöttnek, és előbb utóbb utoléri a társait.

A koraszülöttség fő csoportjai

Orvosi kifejezések: partus praematurus - koraszülés 1000 gramm felett; partus immaturus - koraszülés 1000 gramm alatt; partus dysmaturus - méhen belüli súlyretardációval született újszülött, nem feltétlenül koraszülött.

Miért jelent problémát a koraszülöttség?

Egy újszülött minél kisebb súllyal születik a világra, annál rosszabbul tud alkalmazkodni a méhen kívüli élethez. A 12. hétig minden szervük kialakul, de még éretlen. A szervek telepeiben lévő szöveteknek érnie, differenciálódnia kell.

Vannak szervek, amelyek elég korán elérik a méhen kívüli élethez szükséges mértéket. Azonban az egész szervezet összehangolt működéséhez legalább a 34. hetet el kell érnie egy magzatnak. Ha a 34. hét előtt születik, az életkilátás, és az egészséges élet esélye zuhan.

A tüdőnek, az idegrendszernek, az emésztőszerveknek, a veséknek, a májnak szükségük van a 40 hétre ahhoz, hogy az anyaméhben egészségesen kifejlődjenek. Ha idő előtt születik meg a baba, az immunrendszere még nem elég fejlett ahhoz, hogy a fertőzésekkel szemben védekezni tudjon.

A koraszülés miatt az újszülött szervezete nem juthat el abba a fejlődési fázisba, amely során a különféle kórokozókkal szembeni ellenanyagot megkapná az édesanyjától a méhlepényen keresztül. Erre épp a magzati fejlődés utolsó heteiben kerül sor, így nem véletlenül tesznek meg mindent az orvosok azért, hogy pihentetéssel, kontrollvizsgálattal, kórházi bennfekvéssel lehetőség szerint minél tovább maradjon a magzat az anya méhében.

Az idegrendszer fejletlensége számos fejlődési folyamatot befolyásol. Így a még nem kialakult légzőközpont miatt légzésleállás következhet be. A nem megfelelő fejlettségű ajak- és garatmozgató agyi folyamatok elégtelen nyelő- és szopóreflexet, elégtelen mozgást okozhatnak. Ez pedig táplálkozási és emésztési gondok kialakulásához vezethet.

A 2500 gramm alatt született újszülöttek adják a születés körül, az úgynevezett perinatális halálozás 80%-át. A perinatális megbetegedés eseteinek 90%-a is a koraszülöttek köréből kerül ki.

Ha a koraszülött túléli élete első évét, nagy az esély a születés körüli megbetegedés olyan formáira, mint az agyi károsodás miatti fogyatékosság, a cerebral palsy, a koordinációs zavarok, a tanulási nehézségek, a magatartási zavarok, a hyperaktivitás, valamint az érzékszervi károsodások, például a rövidlátás, a vakság vagy a süketség.

A koraszülöttek az időre született társaikhoz képesti lemaradásukat csak igen sokára, többnyire óvodás- vagy iskoláskorukra hozzák be. Nagyon sok utókezelésre, rehabilitációra és fejlesztésre szorulnak.

Ugyanakkor vannak szerencsés esetek, amikor a koraszülött erős, egészséges és gyorsan fejlődik, mindenféle maradandó károsodás vagy betegség nélkül. Az 1500 grammos testsúlyt meghaladó koraszülöttek túlélési esélyei mára többnyire igen jók.

A természetes úton induló koraszülés jelei

A koraszülés nem mindig előzhető meg, de a figyelmeztető tünetek felismerése lehetővé teszi, hogy a várandós időben orvosi segítséget kapjon. A rendszeres méhösszehúzódások, a hüvelyi vérzés, a folyadékszivárgás és az újonnan jelentkező fájdalom nem tekinthető egyszerű, ártalmatlan terhességi panasznak.

• a méhösszehúzódások gyakorivá vagy kellemetlenné válnak;
• hüvelyi vérzés lép fel;
• a hüvelyi folyás bőségessé vagy rossz szagúvá válik;
• a nemi szerv viszket, csíp vagy fáj;
• korábban ismeretlen, újszerű fájdalom jelentkezik;
• vizelés közben csípő, égető érzés tapasztalható;
• a szokásosnál gyakrabban kell vizelni;
• magzatvízszivárgás vagy nagyobb mennyiségű folyadék távozik.

Végül, ha bármilyen jele vagy tünete van a koraszülésnek - még akkor is, ha az csak pecsételő vérzés -, mielőbb kérjen segítséget!

A koraszülés lehetséges okai és kockázati tényezői

A koraszülés pontos oka nem minden esetben ismert, és akkor is előfordulhat, ha a várandós mindent megfelelően tesz a terhesség alatt. Ugyanakkor számos tényező növelheti a kockázatot.

Tipikus kiváltó tényező a magas vérnyomás, a vesebetegség, a cukorbetegség, az epilepszia, a méh rendellenes fejlődése, a többször végrehajtott abortusz, a spontán vetélés, egyes nemi betegségek, a hüvelyi fertőzések, a tartós stressz, valamint a rossz mentális, pszichés vagy szociális körülmények.

Az anyai dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat, a kóros alultápláltság és az egészségtelen életmód szintén veszélyezteti a magzat életét. Az ikerterhesség esetében gyakoribb a kiírtnál hamarabb történő szülés.

Feltétlenül figyelemmel kell lennünk arra, hogy azok az asszonyok, akiknek korábban egyszer vagy többször előfordult az életükben koraszülés vagy gyakori vetélés, sokkal nagyobb figyelmet kívánnak minden újabb áldott állapot során. Őket a veszélyeztetett kismamák közé soroljuk.

A koraszülések döntő többségét az anyai stresszhez kapcsolódó folyamatok okozhatják. Ezen a kifejezésen azonban nem csak a szó köznapi jelentését értjük, hanem mindazokat a testi eseményeket is, amelyek a kismama szervezetében növelik a stresszhormonok szintjét.

Elsősorban a fertőzések tartoznak ide, amelyek védekezésre késztetik a szervezetet. Ilyen hatása lehet például a gennyes foggyökérnek, az elhanyagolt fogágybetegségnek vagy a krónikus vesemedence-gyulladásnak.

A lelki eredetű stresszről sem szabad megfeledkezni. Ha túl sok felkavaró, ijesztő, szomorú vagy bosszantó esemény történik, a stresszhormon mennyisége is nőni kezd, s ennek következtében a kelleténél sűrűbben tapasztalhatók a méhösszehúzódások.

Hogyan előzhető meg a koraszülés?

A koraszülés, mint megannyi más egészségi probléma, többnyire megelőzhető. Mint minden betegség, a koraszülés is előfordulhat jelentősebb kiváltó ok nélkül. Ugyanakkor megfelelő szűrések és rendszeres orvosi vizsgálatok segítenek kivédeni a koraszülést kiváltó tényezőket.

1. Fogamzás előtti kivizsgálás

Mielőtt teherbe esne, vegyen részt orvosi vizsgálaton. Keresse fel orvosát akkor is, ha még csak tervezi a gyermekvállalást. A terhesség előtti szűrővizsgálat kimutathat olyan állapotokat, amelyek növelhetik a koraszülés vagy más szövődmények, például a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség kockázatát.

A babát tervező párnak a szűrővizsgálatokat pontosan egyeztetnie kell a háziorvossal és a nőgyógyásszal. A nőknek olyan rutinellenőrzéseket érdemes elvégeztetniük a babavállalás előtt, amelyek bizonyossá teszik, hogy nincs szervi elváltozásuk, és nem alakult ki gyulladásos gócpont a szervezetükben.

A kispapák, azaz a férfiak sem maradhatnak ki a rutinellenőrzésből. A fogantatás körüli időszakban a tartós és nagy mennyiségű dohányzás, alkoholfogyasztás és koffeinfogyasztás a férfi és a nő szervezetében egyaránt növelheti a vetélés, a koraszülés és a baba egészségi veszélyeztetettségének kockázatát.

2. Egészséges életmód

Kerülje az alkoholfogyasztást, a dohányzást és a drogokat, mert ezek születési rendellenességeket okozhatnak. Tartson kiegyensúlyozott étrendet. Mozogjon rendszeresen. Ha túlsúlyos, próbáljon fogyni, mielőtt teherbe esne.

Igenis, az élet legcsodálatosabb „vállalkozása” előtt és alatt a humánus, felelős viselkedés, az egészséges életmódra való áttérés és a korábbi rossz szokások megváltoztatása életet menthet.

3. Folsav és étrend-kiegészítők

Vigyen be szervezetébe elegendő folsavat, vagyis B9-vitamint. A folsav szükséges a magzat idegrendszerének és a gerinc megfelelő kifejlődéséhez, továbbá csökkenti bizonyos születési rendellenességek, például a velőcső-rendellenességek kockázatát.

Óvatosan kell bánni a gyógynövényekkel és a táplálékkiegészítő vitaminokkal, mert kontroll nélkül nem minden készítmény alkalmazható biztonságosan várandósság idején. Sokan nincsenek tisztában ezek mértékletes és aktuális fogyasztásának szabályaival vagy esetleges mellékhatásaikkal.

4. Fertőzések felismerése és kezelése

A várandósgondozás mindhárom harmadában sor kerül olyan vizsgálatokra, amelyek alkalmasak bizonyos fertőzéstípusok kimutatására. Ilyen a vizeletvizsgálat, amelynek segítségével megállapítható, hogy nem szenved-e az édesanya húgyúti fertőzésben.

Háromhavonta elvégzik a hüvelyváladék bakteriológiai vizsgálatát is, amelynek segítségével megállapítható, nincs-e a kismamának bakteriális hüvelyi fertőzése. Ha a kórokozók száma a megállapított határérték fölé kerül, azonnali kezelésre van szükség.

Az utóbbi időben derült ki az is, hogy mennyire fontos a lelkiismeretes fogászati ellenőrzés. Nem csupán a lyukas fogak betömésére kell gondolni, hanem a fogkő eltávolítására is, ebben ugyanis olyan baktériumok telepedhetnek meg, amelyek a vérkeringésbe jutva szintén szerepet játszhatnak a koraszülésben.

Kerülje azokat a helyzeteket, amelyek fertőzést okozhatnak: ilyen például a szexuális partnerváltás a terhesség alatt vagy a hosszas ücsörgés idegenekkel együtt termálvizes medencében. Hüvelyöblítést semmiképp se végezzen, mert ez megzavarja a normális baktériumflórát.

5. Pihenés és stresszcsökkentés

Az elegendő pihenés kulcsfontosságú, különösen az első néhány hónapban, amikor a szervezet alkalmazkodik a terhesség változásaihoz. A nehéz fizikai aktivitás ártalmas lehet az anyára és a babára is.

Ha elfáradt, ha úgy érzi, elborítják a feladatok, nagyon fontos, hogy szünetet tartson, és addig ne folytassa a teendőit, amíg meg nem nyugodott. A rendszeres orvosi vizsgálat akkor is fontos, ha a várandós jól érzi magát.

Mit vizsgál a terhesgondozás?

Vegye igénybe a terhesgondozás vizsgálatait, és a babavárás idején rendszeresen keresse fel nőgyógyászát vagy a szülésznőt. A veszélyeztetett kismamákat, valamint az ikerterhességet viselőket különösen kiemelt orvosi kontroll kíséri a vajúdásig, a szülés folyamatáig és azt követően is.

A koraszülés előrejelzése szempontjából a méhnyak hosszának ultrahangos mérése is járható út lehetne, mivel a méhnyak a szülés közeledtével rövidülni kezd. A fertőzések felismerésére a hüvelyváladék kémhatásának vizsgálata is alkalmas lehet, mert bakteriális hüvelyfertőzések esetén a kémhatás savasról lúgosra változik.

Ha már rendszeres méhösszehúzódásai vannak a kismamának, gyógyszerek segítségével talán megállítható a folyamat, de a koraszüléshez vezető okok pontos felderítése nélkül csak annyi az eredmény, hogy pár nap haladékot kap a magzat. Neki minden nap számít, amit odabent tölthet.

A természetes úton induló koraszülés és az otthoni módszerek kérdése

A koraszülés természetes úton azt jelenti, hogy a méhösszehúzódások és a méhszáj változásai orvosi szülésindítás nélkül kezdik meg a szülési folyamatot a 37. hét előtt. Ez nem tekinthető otthon kezelhető állapotnak, mert a baba és az anya biztonsága érdekében meg kell állapítani, hogy valódi koraszülésről, jósló fájásokról, magzatvízszivárgásról, fertőzésről vagy más szövődményről van-e szó.

Ha a mérőműszerek bajt jeleznek, például a szívhangban vagy más létfontosságú szervben, semmiképpen nem erőltethetik a szülés visszatartását. A kezelési döntést mindig a terhességi kor, a magzat állapota, az anya egészségi állapota és a koraszülés feltételezett oka alapján hozzák meg.

A mellstimuláció nem koraszülés-megelőző módszer

A mellstimuláció, vagyis a mellbimbó ritmikus ingerlése bizonyos kultúrákban a vajúdás „menedzselésének” része, és nemcsak a szülés beindítására, hanem a méhtevékenység erősítésére is használják. A mellbimbó ingerlése oxitocinreakciót válthat ki, amely bizonyos feltételek mellett beindíthatja a szülést.

A módszerrel kapcsolatban kutatások vizsgálták, hogy az érettebb méhszájjal rendelkező nők egy részénél 72 órán belül gyakrabban indult-e be a vajúdás. Más vizsgálatokban a méhnyak érettebb volt azoknál, akik mellmasszázst végeztek, és a vajúdás is korábban indult be.

A mellbimbó ingerlésével azonban nagyon ritkán olyan sok oxitocin hormon termelődhet, amely a méh túlstimulálásához vezet. Emiatt nagyon fontos, hogy aki ezen a módszeren gondolkodik, feltétlenül beszéljen az orvosával, illetve otthonszülés esetén a bábájával arról, hogy az egyéni esetében mennyire biztonságos.

A mellstimulációt nem szabad koraszülés gyanúja esetén alkalmazni, és nem használható a koraszülés „kezelésére” vagy a szülés otthoni beindítására. A terhesség alatt jelentkező méhösszehúzódás, vérzés, folyadékszivárgás vagy fájdalom esetén a mellbimbó ingerlését abba kell hagyni, és sürgős orvosi segítséget kell kérni.

A terhesség alatti szoptatás önmagában nem okoz koraszülést. A mellstimuláció csak akkor indítja be a vajúdást, amikor már a szülésre készülődve megemelkedik a méhen található oxitocinreceptorok száma.

Mi történik fenyegető koraszülés esetén?

Ha a fenyegető koraszülés jelei jelentkeznek, a kismamát orvosi vizsgálatra és szükség esetén kórházi megfigyelésre utalják. A cél nem mindenáron a szülés késleltetése, hanem az anya és a magzat biztonságának megőrzése, a kiváltó ok kezelése és a magzati érettség növeléséhez szükséges idő biztosítása.

A kezelés során antibiotikum, magnézium-infúzió, szteroidprofilaxis és szükség esetén a méhösszehúzódásokat csökkentő gyógyszer alkalmazása jöhet szóba. Az enyhébb eseteken segíthet a kezelés, az előrehaladottabb állapotban lévő esetekben azonban nem mindig állítható le a folyamat.

Sok kórház szülészeti osztályán a fenyegető koraszülés esetén a várandóst olyan központokba helyezik át, ahol van koraszülött-ellátás. Ha ez a koraszülés lezajlása előtt történik, ezt in utero szállításnak nevezzük.

Ha a folyamat egy bizonyos ponton túlhalad, akkor már a leggondosabb kezelés sem segít leállítani a koraszülést. A döntéseket ezért időben, megfelelően felszerelt intézményben és újszülött-intenzív ellátás lehetőségének figyelembevételével kell meghozni.

A koraszülött ellátása

A koraszülött babák számára mindenképpen az az ideális állapot, ha olyan egészségügyi intézményben születnek meg, ahol létezik intenzív koraszülött osztály a hozzá tartozó speciális felszerelésekkel, készülékekkel és szakemberekkel.

A koraszülött részleg, vagyis a PIC, perinatális intenzív centrum, illetve a NIC, neonatológiai intenzív centrum, intenzív osztály. Itt 24 órás folyamatos munka folyik a legmagasabb szinten.

A koraszülötteknek folyamatosan speciális eszközökre van szükségük, például inkubátorra, infúziókra, intravénás és szájon át adott tápszerekre, valamint hypersteril körülményekre. Egyes gyógyszereket, mint a légzést segítő surfactant felületaktív anyagot, aranyárban mérik.

A személyzet magasan képzett, a nővérek szakápolói végzettségűek, és több orvos is 24 órás szolgálatot ad. A lélegeztetett kis pácienseknek rendszeres és költséges vizsgálatok szükségesek.

A koraszülöttek néha hónapokig ezen az osztályon tartózkodnak, míg el nem érik azt az érettséget, amellyel hazaadhatók vagy normál gyermekosztályra helyezhetők.

A koraszülés gyakorisága és következményei

A szülések 5-10%-a koraszülés a fejlett országokban. Magyarországon évek óta 8% körüli az arány, más hazai adatok szerint a koraszülési arány 8-10% körül mozog.

A WHO adatai szerint 2020-ban évente körülbelül 15 millió csecsemő született koraszülöttként, ami az újszülöttek körülbelül tizedét jelenti világszerte. A koraszülöttség az öt év alatti gyermekek halálozásának vezető oka a világon.

A koraszülöttség hosszú távú problémákat is okozhat, mint például vakság, süketség, tanulási nehézségek és fejlődési késések. Az orvosi, a kórházi, majd az otthoni ellátásuk mindaddig más ellátást kíván, amíg a koraszülött baba fejlődése, testsúlya, mozgásfunkciói, beszédkészsége és egyéb funkcionális, értelmi és érzelmi megnyilvánulása fel nem zárkózik.

Az egyes életszakaszokhoz kapcsolódó alapvető fejlődést érdemes a gyermek saját értékeihez viszonyítani. Az összehasonlítgatás felesleges és frusztráló is lehet a szülők számára.

A túlélési esélyeket befolyásoló tényezők

A túlélési esélyt szinte arányosan befolyásolja a születési súly. A születési hét, a létfontosságú szervek fejlettsége, a fertőzések, a szövődmények és az újszülött általános állapota szintén meghatározó.

Az 500 gramm alatt világra jött magzatoknak sajnos a tíz százaléka sem marad életben, ami a szervezetük és életfunkcióik fejletlenségével magyarázható elsősorban. Az 1000-1500 grammos babák túlélési esélye mára 87-94 százalék, ők ugyancsak a legkörültekintőbb orvosi ellátást kívánják.

A költségek a születési súllyal fordítottan arányosak. Becsült adatok szerint az 1500 gramm alatt született koraszülöttek ellátási költségei 2 000 000-6 000 000 forint/fő, míg az 1500 gramm és 2500 gramm közöttieké 50 000-2 000 000 forint/fő lehet.

Kötődés a koraszülött babával

Ha koraszülött babát hozott világra, rengeteg érzelem kavaroghat Önben: aggódás, félelem vagy akár bűntudat is. Ezek teljesen természetes érzések. A koraszülés nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is nagy kihívás.

A koraszülés gyakran hirtelen, váratlanul történik. A koraszülött baba sokszor inkubátorba kerül, ami megnehezítheti az azonnali testi kontaktust, de nem akadályozza meg a kötődés kialakulását.

A kötődés az a láthatatlan érzelmi kapocs, amely összeköti az anyát és a babát. Az első hónapokban a baba teljes mértékben az anyára van utalva, és akkor érzi magát biztonságban, ha érzi az érintését, hallja a hangját és érzi az illatát.

Kenguru-módszer

Az egyik legjobb dolog, amit tehet, hogy amikor csak lehetőség van rá, a babát a mellkasára helyezi. Ezt nevezik kenguru-módszernek.

• segít stabilizálni a baba szívverését és légzését;
• csökkenti a baba stresszét és fájdalmát;
• erősíti az immunrendszert;
• az anyát is nyugtatja;
• segíti az oxitocin termelődését;
• erősíti a szülő és a baba közötti kapcsolatot.

Ha az inkubátor miatt még nem lehetséges a közvetlen kontaktus, a szülő beszélhet a babához. Ha lehetséges, gyengéden megérintheti, tarthatja a kezét vagy simogathatja őt.

Anyatej és táplálás

Ha tud szoptatni, az nemcsak a táplálás miatt fontos, hanem a kötődés szempontjából is. Ha a baba még nem tud szopizni, az anyatej lefejése is segíthet.

Ha nem tud vagy nem szeretne szoptatni, az sem jelenti azt, hogy ne alakulhatna ki erős kapcsolat. A legfontosabb az, hogy nyugodtan és szeretetteljesen etesse a babát, akár cumisüvegből, akár más módon.

Az apa szerepe

Az apa jelenléte is hatalmas támasz lehet, nemcsak az anyának, hanem a babának is. Az apai érintés, a kenguru-módszer és az etetésben való részvétel szintén segít a kötődés kialakulásában.

Ha az anya szorong, szomorú, vagy nehezen kapcsolódik a babához, érdemes pszichológushoz vagy támogató csoporthoz fordulni. A szülés utáni depresszió nem az anya hibája, és van rá segítség.

tags: #koraszules #termeszetes #uton