Mi okozza az azonnali vetélést?

Az azonnali vagy korai spontán vetélés leggyakoribb oka a fejlődő embrió kromoszóma-rendellenessége, amely többnyire véletlenszerűen alakul ki, és nem az anya valamely mindennapi tevékenységének következménye. A vetélés hátterében emellett hormonális és anyai betegségek, fertőzések, a méh anatómiai eltérései, véralvadási vagy immunológiai problémák, illetve bizonyos károsító anyagok is állhatnak.

A korai vetélések jelentős része már a terhesség felismerése előtt bekövetkezik, ezért az érintett csak néhány napos menstruációs késést vagy szokatlanul erős vérzést észlel. A felismert terhességek körülbelül tizenöt-húsz százaléka spontán vetéléssel fejeződik be, és a vetélések nagy része az első trimeszterben zajlik le.

Mi számít vetélésnek?

Vetélésnek nevezzük a terhesség 20. hete előtti megszakadását, illetve azt, amikor az időpont ugyan későbbi, de a magzat 500 grammnál kisebb súlyú. A vetélés szempontjából vízválasztónak tekinthető a betöltött 24. terhességi hét: onnantól kezdve már szülésről van szó.

A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt nevezzük spontán vetélésnek. Ha a terhesség első tizenkét hetében történik az esemény, korai vetélésről, ha a második trimeszterben - a terhesség 12. és 24. hete között - késői vetélésről beszélünk.

A vetélést spontánnak nevezzük, ha észlelhető külső behatás nélkül következik be. A klinikailag felismert terhességeknél a 20. hét előtt 8-20 százalékos eséllyel fordul elő vetélés.

Milyen korán következhet be?

Van, hogy a megtermékenyített petesejt éppen csak beágyazódik, már ki is lökődik. Ilyenkor a kismama nem érez semmit, a menstruáció talán késik pár napot, talán kicsit erősebb, de semmi extra.

Ezt hívják biokémiai terhességnek, mert csak a laborban látszik, sehol máshol nem. Vannak fel nem ismert vetélések is, amelyek nem sokkal a megtermékenyülést követően, még a terhesség megállapítása előtt történnek.

Ha a kilökődés a terhesség felismerése után kezdődik, jellemzően a 6-12. hét között, ezt hívjuk korai, első trimeszteri vetélésnek. Ez teljesen egészséges párok esetén is lehetséges.

A korai vetélések körülbelül 70-80 százaléka az első trimeszterben zajlik le. A fogamzások több mint fele vetéléssel végződhet, de a legtöbbször ki sem derül, hogy erről van szó, mert a terhesség a menstruáció kimaradása előtt megszakad.

A leggyakoribb ok: kromoszóma-rendellenesség

A korai spontán vetélések leggyakoribb okai főként genetikai eredetűek. A vetélések körülbelül 50 százalékában kromoszóma-rendellenesség áll a háttérben.

A petesejt és a hímivarsejt egy-egy DNS-csomagot tartalmaz. Amikor egyesülnek, a két DNS-csomag összeadódik, és együtt adják ki azt a tervrajzot, amely alapján az embrió fejlődő sejtjei elkezdik felépíteni az emberi szervezetet.

Ha valamelyik ivarsejt hibás, vagyis törött, szakadt, átrendeződött vagy duplikált DNS-csomagot hozott magával, akkor a megtermékenyülés után a fejlődő embrió DNS-tervrajza is hibás lesz. Az építkezés eljut egy pontig, de a hibánál megakad, és nem tud folytatódni.

Az embrió elhal, és kilökődik, vagy csak elhal, de nem lökődik ki; ezt nevezzük elmaradt vagy missed abortion vetélésnek. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki, és nem teljesen ismert, hogy ez miért történik.

A kromoszóma-rendellenességek kialakulásában szerepet játszhat a petesejt vagy a spermium genetikai anyagának eltérése, illetve az is, ha az embriókezdemény osztódási folyamata során lép fel probléma.

Az életkor szerepe

A spontán vetélés kockázata a szülők életkorával párhuzamosan növekszik. A petesejtek a petefészekben nem osztódnak, hanem „lefagyasztva” várakoznak akár évtizedeken keresztül is.

Ahogy telik az idő, a várakozó petesejtek minősége romlik, a genetikai mutációk és DNS-törések esélye pedig egyre nagyobb. Emiatt az anyai életkor jelentősen befolyásolja a vetélés kockázatát.

A kockázati adatok eltérhetnek a vizsgált népességtől és a terhesség felismerésének időpontjától függően. A korábban már szült nőknél a vetélés kockázata alacsonyabb, nagyjából 5 százalékos.

Hormonális és anyagcsere-eredetű okok

Az endokrinológiai okok közül a progeszteronhiányra kell elsőként felhívni a figyelmet, mivel ez a hormon kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a megtermékenyített petesejt megfelelően beágyazódhasson a méh üregében.

Hormonális rendellenességek, például pajzsmirigyproblémák vagy policisztás ovárium szindróma, szintén növelhetik a vetélés kockázatát. A pajzsmirigy alul- vagy túlműködése, a Hashimoto-betegség, a jódhiány, a PCOS és az inzulinrezisztencia egyaránt ronthatja a terhesség megtartásának esélyét.

A PCOS fokozott inzulinrezisztenciával járhat, és romolhat miatta a szervezet cukorfeldolgozása. A kezeletlen cukorbetegség, a magas vércukorszint és más anyagcsere-zavarok szintén vetéléshez vezethetnek.

A hormonális és belgyógyászati betegségeket szükség esetén gyógyszeresen kell beállítani. Különösen fontos, hogy a kisbabát tervező nők jelezzék ezt a kezelőorvosuknak, hogy a terhesség esetén is alkalmazható kezelés legyen megválasztható.

A méh és a méhszáj anatómiai eltérései

A spontán vetélés oka lehet a méh nem megfelelő anatómiája. A méhüregben található polip, miómagöb vagy más képlet miatt a megtermékenyült petesejt nem tud megfelelően beágyazódni.

A méhfejlődési rendellenességek között szerepelhet a kettős méh, a méhsövény és más, a méhüreget torzító eltérés. Létezhet olyan méhnyálkahártya alatti mióma vagy polip is, amely akadályozza a beágyazódást.

Vetéléshez vezethet a méhnyálkahártya részleges vagy teljes összenövése, az úgynevezett Asherman-szindróma is. Ez korábbi szövődményes terhességmegszakítás vagy bakteriális fertőzés következtében alakulhat ki.

A méhszáj-elégtelenség a méhnyak szöveteinek veleszületett vagy szerzett gyengesége miatt alakulhat ki. A méhnyak nem képes megtartani a ránehezedő terhet, ezért idő előtt kinyílhat, ami megkönnyíti a kórokozók bejutását, gyulladások kialakulását, valamint magzatburokrepedéshez és vetéléshez is vezethet.

A méhszáj-elégtelenség okozta esetek általában a második trimeszterben fordulnak elő. Néhány esetben hirtelen nyomásérzés, a víz elfolyása, valamint a baba és a méhlepény szöveteinek fájdalom nélküli távozása figyelhető meg.

Fertőzések, amelyek vetélést okozhatnak

A fertőzések a vetélés lehetséges okai közé tartoznak. Bizonyos fertőző betegségek, például a rubeola vagy a toxoplazmózis, terhesség alatt a magzatra is veszélyesek lehetnek.

A fertőzések között szerepelhet a lepkehimlő, a COVID, a toxoplazmózis, a lisztéria, a szifilisz, a citomegalovírus, a parvovírus B19, a herpes simplex, a brucellózis és más vírusos vagy bakteriális fertőzés.

A Listeria monocytogenes vetélést is okozhat, a brucellózisnak pedig szintén súlyos következménye lehet a terhesség megszakadása. A citomegalovírus a magzat károsodását okozhatja, de vetélést is kiválthat.

A kezeletlen hüvelyi fertőzések a méhnyakon keresztül a méhet és a magzatburkot is elérhetik, ahol gyulladást hozhatnak létre. A húgyúti fertőzések szintén gyakoriak terhesség idején, és kezelés nélkül további szövődményekhez vezethetnek.

A várandósság alatti fertőzések szűrésére a terhesgondozás alkalmával levett hüvelyi minták és a vérvétel során elvégzett szerológiai vizsgálatok szolgálnak. A fertőzések megelőzésében fontos a higiéniai szabályok betartása, valamint az utazásról és a védőoltásokról történő orvosi egyeztetés.

Immunológiai és véralvadási okok

Vetélést okozhatnak az immunrendszer zavarai, például az autoimmun pajzsmirigybetegségek, a szisztémás lupus erythematosus és az antifoszfolipid szindróma.

Antifoszfolipid szindróma esetén a méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök, illetve az antitestek méhlepényre kifejtett károsító hatásai okozhatják a vetélést.

Ha valaki trombóziskockázatot okozó genetikai hajlamot hordoz, a terhesség során a méhlepényben vagy a köldökzsinórban trombózis alakulhat ki, ami szintén vetéléshez vezethet.

Ismétlődő vetélés esetén a kivizsgálás része lehet az immunológiai vizsgálat és a véralvadási zavarok, köztük a trombofília és az antifoszfolipid szindróma ellenőrzése.

A férfi tényező szerepe

A koraterhességi vetéléseknél a hímivarsejtek rendellenességeire is gondolni kell. Az ismétlődő vetélések egy részénél a spermiumok száma, mozgása vagy alakja, illetve az ondóváladék fertőzöttsége állhat a háttérben.

A hímivarsejtek genetikai anyagának eltérései kromoszómahibát okozhatnak az embrióban. Ismétlődő vetélés esetén ezért a partner andrológiai vizsgálata is indokolt lehet.

Életmódi és környezeti tényezők

A dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószerek, különösen a kokain használata növeli a vetélés kockázatát. A terhesség ideje alatti dohányzás jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát.

Bizonyos gyógyszerek, vegyi anyagok, a sugárzás és egyes gyógynövények is károsak lehetnek. A gyógyszerek közül egyes antibiotikumok, görcsoldók, a lítium és az izotretinoin jelenthetnek kockázatot.

Nem minden „természetes” készítmény biztonságos terhességben. Bizonyos gyógynövények, például a galagonya, a boróka, a kerti izsóp és a kutyabenge, valamint egyes illóolajok, például a zsálya, a rozmaring és a jázmin használata veszélyes lehet.

Terhesség alatt minden gyógyszert, gyógynövényt és illóolajat érdemes előzetesen egyeztetni a kezelőorvossal vagy a gyógyszerésszel. A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor szintén emelheti a kockázatot.

Koffein, testsúly és táplálkozás

A túlzott koffeinfogyasztás növelheti a vetélés kockázatát. Az általános ajánlások szerint nem javasolt naponta több mint 200 mg koffein fogyasztása, amelybe a kávé, a tea, az üdítők és az energiaitalok koffeintartalma is beleszámít.

Az átlagos koffeinfogyasztás, a napi 1-2 kávé általában nem okoz gondot. A pontos mennyiség megítéléséhez érdemes utánanézni az elfogyasztott termékek koffeintartalmának.

A túl alacsony és a túl nagy anyai testsúly egyaránt növelheti a vetélés kockázatát. A súlyos alultápláltság, a hiányos táplálkozás, az extrém túlsúly, az alacsony folátszint és bizonyos felszívódási zavarok szintén szerepet játszhatnak.

A lisztérzékenység, a vitaminhiány és a nem megfelelő tápanyagbevitel szintén kockázati tényező lehet. A terhesség megtervezésekor fontos a kiegyensúlyozott étrend és a folsav naponta történő szedése.

Terhességi szövődmények és egyéb betegségek

Az anyai egészségügyi problémák közül a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az autoimmun betegségek, a vesebetegségek, a gyulladásos bélbetegségek és a felszívódási zavarok emelhetik a vetélés kockázatát.

A terhesség alatt kialakuló szövődmények között szerepelhet az elölfekvő lepény, az idő előtti lepényleválás, a terhességi vészes hányás, a preeklampszia, a HELLP-szindróma, az Rh-összeférhetetlenség és a magzatvíz rendellenessége.

A konkrét okot nem minden esetben tudják megnevezni. Ismert azonban, hogy a vetélések egy részét valamilyen lázas állapot előzi meg.

Mi nem okoz általában vetélést?

Fontos tudni, hogy a legtöbb vetélésnek semmi köze ahhoz, amit az egyén tett vagy nem tett. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a szexuális aktivitás, a testmozgás, a stressz vagy a fogamzásgátló tabletták hosszú távú szedése önmagában vetélést okozna.

Egészséges pároknál a szexuális együttlétnek nincs káros hatása a terhességre, a terhesség fejlődésére vagy a magzatra. Fenyegető vetélés esetén természetesen tiltott lehet az együttlét, ahogyan más fizikai terhelés is.

A terhesség alatt végzett biztonságos, kellemes testmozgás egészséges lehet a kismamának és a magzatnak is. Nem ilyenkor kell azonban lefogyni vagy kimerítő erőnléti edzéseket végezni.

Az olyan gondolatok, mint „ha nem stresszelek annyit”, „ha többet alszom”, „ha nem emelem fel azt a dobozt” vagy „ha nem szexeltünk volna tegnap”, általában nem magyarázzák meg a vetélés bekövetkeztét. A vetélés miatt nem szabad magát hibáztatnia.

A vetélés jelei és azonnali teendők

Vetélés gyanújával haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, ha görcsökkel vagy a has középső részén jelentkező fájdalommal kísért vérzés jelentkezik. A vérzés lehet barnás pecsételés vagy bővebb vérzés.

Szintén figyelmeztető tünet lehet az erős, folyamatos, nem enyhülő fájdalom, amely egy napnál tovább tart, még akkor is, ha nem kíséri pecsételő vagy erős vérzés.

Ha a vérzés olyan erős, mint egy szabályos menstruáció, vagy a pecsételő vérzés három napnál tovább tart, ugyancsak spontán vetélés jele lehet. A hüvelyből folyadék vagy szövet is távozhat.

A barnás pecsételés nem feltétlenül jelez vetélést, és a legtöbb nő, akinek az első trimeszterben hüvelyi pecsételése vagy vérzése van, továbbra is sikeres terhességet folytat. A vérzés és görcsök okát azonban minden esetben orvossal kell tisztázni.

A vetélés típusai

Fenyegető vetélés

Fenyegető vetélésnél görcsök és minimális vérzés jelentkezik, de a méhszáj zárt marad. Az esetek 85 százalékában a terhesség nem szakad meg.

Kezdődő vagy elkerülhetetlen vetélés

Kezdődő vetélésnél a tünetek hasonlóak a fenyegető vetéléséhez, de a méhszáj már nyitott. Vérzés és görcsök figyelhetők meg, a vetélés valószínű.

Elmaradt vetélés

Elmaradt vagy missed abortion esetén az embrió elpusztul vagy nem fejlődik tovább, de a terhességi szövetek a méhben maradnak, és a vetélés folyamata nem indul meg.

Komplett vetélés

Komplett vetélés esetén a méh ürege teljesen kiürül. Ez a korai terhességnél, különösen hathetes korig gyakoribb, és a magzat bő, menstruációs jellegű vérzéssel távozik.

Inkomplett vetélés

Inkomplett vetélésnél a folyamat beindul, rendszerint bő, darabos vérzés és görcsök kíséretében, de nem fejeződik be. A méhben visszamaradt terhességi szövet elhúzódó vérzést és fertőzést okozhat.

Ismétlődő vetélés

Ha egy nő az első trimeszterben három vagy több terhesség egymást követő elvesztését tapasztalja, visszatérő vetélésről beszélünk. Ismétlődő vetélés esetén részletes kivizsgálás szükséges.

Hogyan állapítják meg, hogy vetélés történt-e?

A vetélés diagnózisát általában ultrahangvizsgálattal állítják fel. Az ultrahangvizsgálat során ellenőrzik a magzati szívműködést és a petezsák jelenlétét.

Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, nem lehet vetélésről beszélni. Ilyenkor a vérzés magától elállhat vagy gyógyszeresen csillapítható, és a terhesség nem feltétlenül szakad meg.

Vérvizsgálat is ajánlható, amely a humán koriongonadotropin, vagyis a hCG szintjét méri. Az alacsony hormonszint vetélésre utalhat.

A nőgyógyászati vizsgálat során ellenőrzik, hogy a méhszáj kinyílt-e. Ha a méhszáj zárt és a magzat él, megvan a valószínűsége annak, hogy a spontán vetélésre nem került sor.

A vetélés néha nem zajlik le teljesen, ezért aki elvetélt vagy úgy gondolja, hogy elvetélt, azonnal keresse fel nőgyógyászát. A kontroll-ultrahang megmutathatja, maradt-e terhességi szövet a méhben.

A vetélés kezelése

A spontán vetélés kezelése attól függ, hogy az elhalt magzat magától távozik-e, vagy orvosi beavatkozás szükséges az eltávolításához. Komplett vetélés esetén általában nincs szükség külön kezelésre, ha a méh teljesen kiürült.

Korai vetélés esetén gyakran nincs szükség különleges kezelésre, csak időre van szükség a szervezetnek a terhesség elvesztésének feldolgozásához. Az egészségügyi szolgáltató ultrahangvizsgálattal ellenőrizheti, hogy nem maradt-e vissza szövet a méhben.

Várakozó kezelés esetén az orvos és a páciens megvárhatja, hogy a szervezet önállóan kiürítse a terhességi szöveteket. Ez több napig is eltarthat, és csak akkor választható, ha a várakozás orvosilag biztonságos.

Ha a szövet nem ürül ki magától, gyógyszeres kezelés segítheti a méh összehúzódását és a terhesség átadását. Elmaradt vagy inkomplett vetélésnél műszeres befejezésre lehet szükség.

A küret, illetve a tágítás és küretálás során az orvos kitágítja a méhnyakat, majd a fennmaradó szöveteket óvatosan eltávolítja a méhből. A beavatkozást műtéti körülmények között, rendszerint altatásban végzik.

Szeptikus, lázas vetélésnél azonnali orvosi beavatkozás szükséges. A vetélés után kontrollvizsgálatokra van szükség, különösen akkor, ha a vérzés vagy a fájdalom nem csökken.

Mikor kell sürgősen segítséget kérni?

Azonnali orvosi ellátás szükséges erős vagy folyamatos vérzés, súlyos hasi vagy hátfájdalom, láz, rossz általános állapot, szédülés, ájulásérzés, illetve szövet vagy folyadék távozása esetén.

Inkomplett vetélésnél a vérzés folyamatos lehet, és a kismama kivérezhet. Ez életveszélyes állapotot is jelenthet, különösen előrehaladottabb terhességben.

Ha a vetélés után egy-két héttel a vérzés vagy a hasi görcsök nem szűnnek meg, visszatérnek, vagy láz jelentkezik, mindenképpen újra fel kell keresni a nőgyógyászt.

Hogyan szűrhetők a vetélést okozó eltérések?

A kromoszomális rendellenességek szűrésére genetikai ultrahangvizsgálat és genetikai vérvétel szolgál. Az embrió vagy a terhességi szövet genetikai vizsgálata bizonyos esetekben segíthet a háttér tisztázásában.

Az anyai betegségek szűrésére a terhesgondozás során elvégzett laborvizsgálatok, például a cukorterhelés és az egyéb labordiagnosztikai vizsgálatok, valamint az ultrahangvizsgálatok szolgálnak.

A hormonális eltérések felderítéséhez ellenőrizhetik a progeszteron- és pajzsmirigyhormonokat, valamint a szénhidrát-anyagcserét. Ismétlődő vetélés esetén immunológiai, genetikai és véralvadási vizsgálatokra is szükség lehet.

A méh anatómiai eltéréseinek kimutatására nőgyógyászati vizsgálat és képalkotó vizsgálat alkalmazható. A fertőzések szűrésére hüvelyi mintavétel és vérvétel során elvégzett szerológiai vizsgálatok szolgálnak.

Ha a vetélések ismétlődnek, két egymást követő spontán vetélés után már javasolt a teljes kivizsgálás. Ilyenkor a partner andrológiai vizsgálata is szóba kerülhet.

Mikor indokolt a részletes kivizsgálás?

Egy korai, első spontán vetélés után általában nincs szükség speciális kivizsgálásra, mert nagy valószínűséggel véletlen eseményről van szó, amely nem ismétlődik meg.

Más a helyzet, ha két vagy több vetélés szerepel az előzményekben. Két megelőző vetélés után huszonnégy százalék, három után harminc százalék, míg négy vetélést követően már negyven százalék annak a valószínűsége, hogy a következő terhesség sem lesz sikeres.

A részletes kivizsgálás során ellenőrizhetik a hormonális és immunológiai eltéréseket, a méh anatómiáját, a fertőzéseket, a véralvadási zavarokat, valamint a genetikai tényezőket.

Mit lehet tenni a kockázat csökkentéséért?

Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban kromoszóma-rendellenességek állnak, biztos módszer a vetélés megelőzésére nem létezik. A legtöbb kromoszóma-rendellenességet nem lehet életmóddal vagy kezeléssel kivédeni.

Az egészséges életmód, a megfelelő táplálkozás, a testmozgás, a dohányzás és az alkoholfogyasztás kerülése, valamint a stressz csökkentése hozzájárulhat a kockázat mérsékléséhez.

A terhesség megtervezése előtt fontos az alapbetegségek, például a vérnyomás-, pajzsmirigy- és cukoranyagcsere-zavarok megfelelő beállítása. Az optimális testsúly elérése szintén kedvező, de már az is sokat segít, ha sikerül lépést tenni efelé.

A fertőzések megelőzése és megfelelő kezelése, a védőoltások alkalmazása, a kiegyensúlyozott étrend és a folsav naponta történő szedése szintén fontos. A dohányzás mielőbbi abbahagyása ajánlott.

Progeszteronhiány esetén a progeszteron pótlása történhet szájon át vagy hüvelybe felhelyezve. A fokozott véralvadási hajlam bizonyos esetekben véralvadásgátló injekcióval kezelhető, a méh egyes anatómiai rendellenességei pedig műtéttel korrigálhatók.

Korábbi méhszáj-elégtelenség esetén a következő terhességben méhnyakcerclage, vagyis a méhnyak öltéssel történő lezárása is szóba kerülhet. Az öltés biztonságosan lezárja a méhnyakat addig, amíg el nem jön a szülés ideje.

Vetélés után és a következő terhesség előtt

Egy gyermek elvesztése még nagyon korai terhességben is megrázó élmény. A lelki teher súlyos lehet, ezért pszichológiai támogatásra is szükség lehet a veszteség feldolgozásához és az érzelmi gyógyuláshoz.

A vetélés után is megmaradhatnak a terhességi tünetek, mert a terhességi hormonszintek nem egyik napról a másikra állnak vissza a terhesség előtti állapotba. A lelkiállapot a tüneteket akár fel is erősítheti.

A terhességi tünetek hirtelen megszűnése mögött abbamaradt vetélés is előfordulhat, ezért ilyenkor érdemes kontroll nőgyógyászati vizsgálaton részt venni. Ha a tünetek nem szűnnek meg, orvosi vagy pszichológusi segítségre lehet szükség.

A vetélésnek csak ritkán van szövődménye, és a teherbeesés akár már a következő ciklusban is lehetséges. Több kutatás igazolta, hogy nem jelent kockázatot, ha vetélés után azonnal próbálkozunk a teherbeeséssel.

Más ajánlások szerint célszerű három-hat hónapot várni az újabb terhesség előtt, ezért a következő próbálkozás időpontját érdemes a nőgyógyásszal egyeztetni. Vetélés után, ha már készen áll a következő babára, mindenképpen konzultáljon a kezelőorvosával a lehetséges okokról és a szükséges vizsgálatokról.

A nők nagy részének a vetélés után gyönyörű, normális, egészséges babája születik. Egy korábbi vetélés önmagában nem jelenti azt, hogy a következő terhesség is sikertelen lesz.

tags: #mi #okoz #azonnali #vetelest