Csecsemők pulzusvizsgálatának helyei és a kardiológiai vizsgálat menete

A csecsemő pulzusát több testtájon lehet kitapintani, de újszülött- és csecsemőkorban a legmegbízhatóbb megítélés általában a szív hallgatásával, az EKG-val és szükség esetén a perifériás pulzusok összehasonlításával történik. A fizikális vizsgálat része a pulzusok tapintása, a mellkas és a has megtapintása, a hallgatózás, a vérnyomásmérés, valamint a vér oxigéntelítettségének vizsgálata.

A pulzus vizsgálatakor nemcsak a szívfrekvencia számít, hanem a ritmus, a pulzus erőssége és az is, hogy a felső és alsó végtagokon azonosan tapintható-e. Újszülötteknél a nyugalmi pulzus általában 120-160, kisgyermekeknél pedig 80-120 szívverés percenként, tehát önmagában a felnőtteknél megszokottnál gyorsabb pulzus még nem feltétlenül kóros.

Hol vizsgálható a csecsemő pulzusa?

A csecsemő pulzusa a szív felett hallgatózva, illetve több perifériás artérián tapintva vizsgálható. A csecsemő- és gyermekkardiológiai fizikális vizsgálat során a szakorvos a pulzusokat, a mellkast és a hasat is megtapintja, majd hallgatózást, szükség esetén vérnyomásmérést és oxigénszaturáció-mérést végez.

• Szívcsúcsi pulzus: a mellkas felett hallgatózva közvetlenül a szív összehúzódásai ítélhetők meg.
• Felkar vagy könyökhajlat környéki pulzus: csecsemőknél a felső végtag keringésének megítélésére használható.
• Comb- és lágyéki pulzus: az alsó végtagok vérkeringésének vizsgálatára szolgál.
• Lábfeji pulzus: nagyobb csecsemőknél és gyermekeknél a perifériás keringés további ellenőrzésére lehet alkalmas.
• Nyaki pulzus: csecsemőknél otthoni ellenőrzésre nem ez az elsőként választandó hely, mert a nyak területén történő tapintás körültekintést igényel.

A felső és alsó végtagon tapintott pulzusban, illetve vérnyomásban fennálló jelentős különbség szív- és érrendszeri eltérésre utalhat. Az eltérő pulzusintenzitás vagy a felső és alsó végtag között tapasztalható nagy különbség súlyos verőérszűkület gyanúját is felvetheti.

Mit kell megfigyelni a pulzus tapintásakor?

A pulzus vizsgálatakor a szívverések percenkénti számát, szabályosságát és erősségét kell értékelni. Nem megfelelő pulzusszámra utalhat, ha a gyermek pulzusa az életkorának megfelelő tartományon kívül esik, vagy ha a szívverés szabálytalan, kaotikus.

• túl szapora pulzus;
• túl lassú pulzus;
• szabálytalan vagy kaotikus szívverés;
• eltérő pulzusintenzitás a két oldalon;
• jelentős különbség a felső és alsó végtag pulzusa között;
• a pulzus és a gyermek általános állapota közötti feltűnő eltérés.

Arrythmiáról beszélhetünk, ha a szívdobogást koordináló elektromos tevékenység nem működik megfelelően, ezért a szív túl gyorsan, esetleg szabálytalanul ver. A nem megfelelő ritmusú szívverésen kívül tünetei lehetnek, a légszomj, valamint a szédülés vagy az ájulás, sápadtság, hányinger.

A pulzusszámot a csecsemő sírása, mozgása, láza, éhsége vagy nyugtalansága is befolyásolhatja. Ezért az értékelésnél mindig figyelembe kell venni a mérés körülményeit és a gyermek teljes állapotát.

A pulzusvizsgálat helye az újszülött első vizsgálataiban

Az újszülöttek első vizsgálata az Apgar-teszt. A teszt során az újszülött baba életfunkcióit és aktuális állapotát vizsgálják a születés után 1 perces, majd 5 perces korban, amit azután 0-2-ig számjegyekkel értékelnek.

A következő öt életfunkciót vizsgálják:

• légzés;
• pulzusszám;
• izomtónus;
• bőrszín;
• reflexek.

Ha a kisbaba 8 pontot vagy annál többet kapott, akkor jó vagy kiváló állapotban van. Előfordul az is, hogy az első vizsgálat értéke ennél esetleg kevesebb, de a következő, 5 percesnél már javul - ilyenkor is minden rendben van.

Az Apgar teszthez nem kell a babát és a mamát elválasztani, hiszen az újszülött az anya pocakján is jól megfigyelhető. Az Apgar tesztet további vizsgálatok követik a szülőszobán, ideális esetben az első 1-1,5 órát, az ún. aranyórát követő időszakban.

Általában sor kerül a kicsi súlyának, hosszúságának és fejkerületének megmérésére. Az újszülött szívének meghallgatása és a pulzus megítélése a későbbi fizikális vizsgálatoknak is fontos része.

Az újszülöttkori pulzusvizsgálat és a keringés megítélése

Az első 24 órában újabb, alapos orvosi vizsgálat következik majd, amikor is meghallgatják a kisbabád szívét és légzését, a belső szervek vizsgálatához áttapintják a pocakját, ellenőrzik a külső nemi szerveinek állapotát, végigtapintják a gerincét, és megvizsgálják a csípőjét és a reflexeit.

A fizikális vizsgálat során az orvos megfigyeli a bőr, a körmök és a nyálkahártyák színét is. Ez azért lényeges, mert a kékes-szürkés elszíneződés, a gyenge perifériás keringés vagy az eltérő pulzusok a szív és a keringési rendszer problémájára hívhatják fel a figyelmet.

A körmök és ajkak, valamint a nyelv kékes-szürkés elszíneződése a vér oxigéntartalmának csökkenésére, illetve szén-dioxid tartalmának emelkedésére utal. Perifériás cianózis a végtagokon és a körmökön jelentkezik, melyek hűvösebb tapintásúak is lehetnek.

Az újszülöttek esetében a keringés gyakran még nem megfelelően szabályozott, így hajlamosabbak lehetnek rá, ha azonban a szederjesség átmeneti, és más testrész nem érintett, akkor ártalmatlan jelenségről van szó. Centrális cianózis esetében az ajkak, a szájnyálkahártya és a nyelv elszíneződése is észlelhető, ez pedig a szervezet oxigénhiányos állapotára utal, ami veleszületett szívfejlődési rendellenességek és szívelégtelenség jele lehet.

Mikor indokolt a csecsemő pulzusának kardiológiai vizsgálata?

A csecsemőkori szívbetegségre többféle tünet utalhat, de ezek közül nem mindegyik kizárólag szívbetegségre jellemző. A gyanút különösen akkor kell komolyan venni, ha több tünet egyszerre jelentkezik, vagy a gyermek állapota hirtelen romlik.

• étvágytalanság;
• etetési nehézség;
• etetés közbeni gyors kifáradás;
• etetés közbeni erős izzadás;
• a súlygyarapodás megállása vagy a testtömeg csökkenése;
• szapora légvétel;
• légszomj, nehézlégzés vagy fulladás;
• kékes-szürke elszíneződés az ajkakon, a nyelven vagy a körömágyakon;
• túl szapora, túl lassú vagy szabálytalan pulzus;
• szívzörej;
• szokatlan fáradékonyság vagy bágyadtság;
• ödéma, illetve az arc, a has vagy a hereburok duzzanata.

Az etetési nehézségek hátterében számos körülmény állhat, azonban a szívbetegségek veszélyére utalhat az, ha a csecsemő etetés közben gyorsan elfárad, vagy nagyon izzad etetés közben.

Ha a csecsemő korábban jó étvággyal evett, hirtelen azonban nem fogad el ételt, és egynél több étkezést kihagy, mindenképp orvoshoz kell fordulni. Ez fokozottan igaz akkor, ha emellett azt tapasztaljuk, hogy a kedélyállapota is romlik, viselkedése pedig megváltozik, nyugtalanná vagy fáradékonyabbá válik.

Miután körülbelül a szülést követő második hét végére a baba súlya újra elérte a születési súlyt, ideális esetben folyamatos növekedést kell tapasztalni. Ha ez a gyarapodás megáll, és ezt egyéb tünetek - étvágytalanság, aluszékonyság, bágyadtság, hasfájás - kísérik, érdemes lehet orvoshoz fordulni, pánikra azonban nincs ok, hiszen ezek a jelenségek számos egyéb, könnyen kezelhető betegségre is utalhatnak.

Miért fontos a pulzus összehasonlítása a végtagokon?

A felső és alsó végtagon tapintott pulzus összehasonlítása a nagyerek és a perifériás keringés állapotáról adhat információt. Ha a pulzus intenzitása vagy a vérnyomásérték jelentősen eltér a felső és alsó végtagokon, további kardiológiai vizsgálat szükséges.

A felső és alsó végtagon mért vérnyomásértékek közötti nagy különbség, illetve az eltérő pulzusintenzitás veleszületett szív- és érfejlődési rendellenesség gyanúját vetheti fel. Ilyen esetben a szakorvos a pulzusokat több ponton megtapintja, vérnyomást mér, majd EKG-val és szívultrahanggal egészítheti ki a vizsgálatot.

A csecsemő- és gyermekkardiológiai vizsgálat fő részei

A csecsemő- és gyermekkardiológiai szakvizsgálat több részből tevődik össze. A vizsgálatot a gyermek életkorához, fejlettségéhez és aktuális állapotához igazítják, és a szülők jelenlétében, aktív közreműködésével végzik.

A szakorvos először részletesen kikérdezi a szülőket a gyermek általános állapotáról, a tünetekről, a korábbi betegségekről, valamint a családban előforduló szívbetegségekről. A korábbi dokumentációk és gyermekgondozási kiskönyv bemutatása mindig fontos.

Fizikális vizsgálat

A kórtörténet felvétele után fizikai vizsgálat következik, különös figyelmet fordítva a szívre és a keringési rendszerre. Ez magában foglalja a szív meghallgatását sztetoszkóppal, a pulzus tapintását, a vérnyomás mérését, valamint a bőr, a körmök és a nyálkahártyák vizsgálatát az oxigénellátottság értékelése érdekében.

A gyermekkardiológus a mellkast és a hasat is megtapintja, valamint megfigyeli a gyermek légzését, bőrszínét és általános állapotát. A szív hallgatózása során szívzörej is felismerhető, amely lehet ártalmatlan, de lehet mögötte súlyos billentyűhiba vagy más strukturális eltérés is.

Oxigénszaturáció-mérés

Szaturáció mérés: vér oxigéntelítettségének mérése ujjra helyezett csiptetős eszközzel ami fájdalommentes. Az asszisztens ezen kívül egy ujjra helyezhető orvosi műszer segítségével megméri a véroxigénszintet (szaturáció mérés), amely szintén fontos információt hordoz egyes kórképek esetén.

A szív, a tüdő vagy a vérsejtek egyes betegsége esetén, ha kevesebb oxigén jut el a sejtekhez, az oxigénhiány következtében nem mennek végbe olyan életfontosságú sejtanyagcsere folyamatok, mint például az energiatermelés. A beteg ennek tüneteként lehet például rendkívül fáradékony.

EKG-vizsgálat

12 elvezetéses EKG: a szív elektromos tevékenységének vizsgálata. A gyermek levetkőztetése után fekvő vagy ülő testhelyzetben a végtagokra és a mellkasra elektródákkal összekötött tappancsokat helyezünk.

Az EKG lehetőséget ad a szívritmus, az ingerületvezetés és bizonyos ritmuszavarok felismerésére vagy kizárására. Az EKG eredménye önmagában is fontos információt nyújt, ugyanakkor mindig a klinikai képpel és az egyéb vizsgálati eredményekkel együtt kerül értékelésre.

A vizsgálat teljes mértékben fájdalommentes, mindössze nyugalmat kíván. Az EKG eredménye fontos információval szolgál a szív aktuális állapotáról, igazolja vagy kizárja például a szívritmuszavar gyanúját, illetve jelzi például a szívizom működési zavarát.

Szívultrahang-vizsgálat

Szívultrahang vizsgálat (echocardiographia) segítségével a gyermekkardiológus nemcsak a veleszületett vagy szerzett anatómiai rendellenességekről de a szív funkcionális állapotáról is információt nyer. A vizsgálattal elkülöníthető a gyermekkorban igen gyakori ártalmatlan szívzörej a kóros, teendőt igénylő eltérésektől.

A gyermek szívultrahang egy korszerű, fájdalommentes és sugárterheléssel nem járó képalkotó vizsgálat, amely részletes információt ad a szív szerkezetéről és működéséről. A vizsgálat során ultrahang segítségével valós időben láthatóvá válik a szív mozgása.

A szívultrahang lehetővé teszi a szívüregek méretének, a szívfalak mozgásának és a szívbillentyűk működésének pontos megítélését. Segítségével felismerhetők veleszületett fejlődési rendellenességek, valamint információt kapunk a szív pumpafunkciójáról is.

Az ultrahangvizsgálat során a csecsemő kényelmesen fekszik a vizsgálóasztalon vagy a szülei ölében. A vizsgálatot gyermekkardiológusunk végzi egy transzducerrel, amelyet a baba mellkasán és hasán mozgat.

A transzducer ultrahanghullámokat bocsát ki, és összeköttetésben van az ultrahangkészülékkel, amely a szívről visszaverődő ultrahanghullámokat a gép képernyőjén megjelenő képekké alakítja. A vizsgálat teljes mértékben fájdalmatlan, az elvégzéséhez pedig mindössze egy kevés gélre van szükség, ami baba bőrére kenve megkönnyíti a transzducer mozgatását.

A vizsgálat mindössze 20-40 percet vesz igénybe, a gyermeknek ezalatt viszonylag mozdulatlannak kell maradnia, hogy a felvételek megfelelő minőségűek legyenek. A vizsgálat - amely, mint említettük, teljesen fájdalommentes - semmiféle káros hatást nem gyakorol a csecsemőre.

Doppler-vizsgálat a csecsemő szívének és véráramlásának megítélésére

Lehetőség van Doppler-tesztre is, amelynek során az ultrahangkészülék magas frekvenciájú hullámokat bocsát ki, melynek egy része a szervezetben elnyelődik, másik része visszaverődik. Ezzel a módszerrel nemcsak egyszerű képek készíthetőek a szívről, hanem megmérhető a szívben áramló vér sebessége és iránya is.

A kétféle teszt kombinációja alkalmas rá, hogy a gyermekkardiológus szakember minőségi információkhoz jusson a csecsemők szívének anatómiai és funkcionális állapotáról.

Lehetőség van Doppler echokardiográfiára is, amikor a szívüregekben és a szívbillentyűkön keresztül áramló vér jelenik meg az ultrahangkészülék képernyőjén. Az egyes szívdobbanásokat követően a szívből kiáramló vérmennyiség alapján a szakorvos következtetéseket tud levonni a szív működőképességéről.

A Doppler vizsgálattal kideríthető, ha a szívben nem a megfelelő módon zajlik a véráramlás. Ennek például az lehet az egyik oka, ha a szívüregek között valahol egy nyílás van jelen, vagy ha a négy szívbillentyű közül valamelyik hibásan működik.

Szívfal problémák ugyancsak okozhatnak véráramlási zavarokat. A Doppler vizsgálat egy másik fajtája a színes Doppler ultrahang, amelynek során a különböző színeket használunk annak érdekében, hogy pontosan meghatározhatóak legyenek a szívben áramló vér áramlási irányai, ezáltal pedig még pontosabb képet kapjunk a szívben uralkodó véráramlási viszonyokról.

Milyen eltérések mutathatók ki a pulzusvizsgálat mellett?

A gyermekkardiológia a veleszületett szívfejlődési rendellenességek és a szerzett szívbetegségek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik. A gyermekkardiológiai vizsgálatot olyan speciálisan képzett gyermekorvos végzi, aki járatos a veleszületett és gyermekkorban szerzett szívbetegségek, ritmuszavarok diagnosztikájában és kezelésében.

A csecsemő szívultrahang-vizsgálattal vizsgálható problémák és a vele kimutatható szívfejlődési és szívműködési rendellenességek közé tartoznak az alábbiak:

• szívzörejek;
• mellkasi fájdalom;
• aneurizma;
• kardiomiopátia;
• veleszületett szívrendellenességek;
• pangásos szívelégtelenség;
• krónikus szívburokgyulladás;
• a szívbillentyűk különféle rendellenességei.

Az echokardiográfia az egyik leggyakrabban alkalmazott eszköz a gyermekkori szívproblémák diagnosztizálására vagy ezen problémák kizárására. Olyankor is ezt a módszert alkalmazzuk, amikor korábban már diagnosztizálásra került a szívprobléma, és emiatt szeretnék rendszeres időközönként ellenőrizni a gyermek állapotát.

A készüléket használhatjuk M-módban, ami a szívultrahang legegyszerűbb formája: ez a mód arra használható, hogy megmérjük vele a szív különféle struktúráit, így például a kamrákat és a pitvarokat, a szív teljes nagyságát, vagy épp a szívfalak vastagságát.

Létezik egy további ultrahangtechnika is, az úgynevezett 2 dimenziós echokardiográfia, amellyel a szív különféle struktúráit és ezek mozgását lehet megjeleníteni. A 2D felvételeken valós időben követhetjük a szív képleteinek mozgását.

Veleszületett szívbetegségek és pulzuseltérések

A gyermekkori szívbetegségeket veleszületett és szerzett eltérések okozhatják. A gyakorlatban előforduló legnagyobb csoport a veleszületett szívfejlődési rendellenességek.

Ezek előfordulási gyakorisága a születések körülbelül 0,8-1%-a, tehát megközelítőleg minden 100 gyermek közül 1-nek valamilyen szívfejlődési rendellenessége van. A veleszületett szívfejlődési rendellenességek közé számos, igen eltérő súlyosságú és prognózisú betegség tartozik.

A veleszületett szívbetegségek egy részénél a pulzusok eltérése, a szívzörej, a cyanosis vagy a végtagok közötti vérnyomáskülönbség hívhatja fel a figyelmet a problémára. Ezek nagy része - főképpen a súlyosabb rendellenességek - az élet első néhány napjában, hetében kiderülnek, mivel az általuk okozott tünetek látványosak, de némelyik, jellemzően a kevésbé súlyos kórképek közül sokáig tünetszegény maradhat.

Ezen eltérések egy része a fejlődés során magától megoldódhat. Nem ritkán azonban előfordulnak olyan betegségek, melyek az életet rövid, vagy hosszútávon veszélyeztetik, és gyógyszeres kezelést, esetleg műtéti beavatkozást tesznek szükségessé.

A veleszületett anatómiai rendellenességeken kívül előfordulnak még akár az újszülöttkortól jelentkező szívritmuszavarok, szívizombetegségek is, amelyek az okozott tünetek és várható kilátások alapján szintén lehetnek súlyos, vagy kevésbé súlyos kórképek.

Szerzett szívbetegségek gyermekkorban

Néhány szerzett szívbetegség is kialakulhat gyermekkorban. Ide sorolhatjuk például a szívizom-, szívbelhártya-, szívburokgyulladást, szívizom elfajulások bizonyos formáit, az egész szervezetet érintő rendszerbetegségek szívet érintő komplikációit.

Szerzett szívbetegségek lehetnek a különböző gyulladásos betegségek, szívizombetegségek, szívritmuszavarok, ebben a korban azonban jóval gyakoribbak a születéskor már meglévő szívfejlődési rendellenességek.

Szívelégtelenség esetén a szív nem képes elegendő mennyiségű vért pumpálni, ezért a szervezet nem jut elég tápanyaghoz és oxigénhez. Tünetei a fáradékonyság, a gyengeség, a mozgásra fokozódó légszomj, az étvágytalanság, vagy csecsemőkorban a súlygyarapodás elmaradása, és a lábszárak ödémás duzzanata.

Mikor szükséges sürgősen orvosi segítség?

A kékes-szürke elszíneződés az ajkakon, a nyelven vagy a szájnyálkahártyán oxigénhiányos állapot jele lehet. A szapora légzés, a nehézlégzés, a fulladás, a hirtelen kialakuló nagyon gyors vagy nagyon lassú pulzus, illetve az ájulás olyan tünetek, amelyek sürgős orvosi megítélést tehetnek szükségessé.

Szintén haladéktalan kivizsgálás indokolt, ha a csecsemő etetés közben gyorsan kifárad, nem tud megfelelően enni, feltűnően izzad, súlya nem gyarapszik, vagy a korábban megszokott állapotához képest bágyadttá válik.

• centrális cianózis, vagyis az ajkak, a nyelv és a szájnyálkahártya kékes elszíneződése;
• fulladás vagy nehézlégzés;
• eszméletvesztés vagy ájulás;
• nagyon szapora, nagyon lassú vagy kaotikus pulzus;
• hirtelen romló általános állapot;
• etetési képtelenség és gyors kifáradás;
• jelentős ödéma vagy gyorsan kialakuló duzzanat.

Kiknél lehet különösen fontos a kardiológiai szűrés?

A különböző típusú szívbetegségek bárkinél előfordulhatnak, azonban az alábbi esetekben érdemes nagyobb figyelmet fordítani az esetleges tünetekre:

• kis súlyú koraszülöttek;
• családban előfordult szívbetegség;
• magzati korban felmerült szívfejlődési rendellenesség;
• egyéb szervek fejlődési rendellenessége;
• bizonyos genetikai rendellenességek: Down, Di-George, Turner, Williams, Marfan és Noonan szindrómák.

Szűrővizsgálat céljából akkor, ha a 18-20. heti genetikai ultrahang során gyakran észlelt szívfejlődési rendellenesség állt fenn a magzatnál, ha magzati szívultrahangvizsgálaton a kardiológus szakorvos születés utáni vizsgálatot javasolt, vagy ha a családon belül szívfejlődési rendellenesség, szívbetegség korábban már előfordult.

A születést követően indokolt lehet az újszülött echocardiographiás vizsgálata. Lehetőség van 4-6 hetes korban a csecsemő kardiológiai (fizikális, EKG, ultrahang) vizsgálatára is a magzati életben fel nem ismerhető esetleges kisebb szívhibák kizárása érdekében.

A vizsgálatra való felkészülés csecsemőknél

A kellemes és barátságos környezetben zajló vizsgálatunk első lépése minden esetben a félénk, vizsgálatunktól tartó gyermek bizalmának a megnyerése, ezt követi a tényleges szakorvosi vizsgálat.

A vizsgálat általában 20-30 percet vesz igénybe. Maga a vizsgálat nem fájdalmas, de az új környezet, a vizsgálóeszközök látványa (EKG, ultrahang vizsgálófej) megijesztheti a gyermeket.

A nyugtatáshoz, különösen csecsemők esetében cumit, kedvenc játékot, innivalót (tea, tápszer) hozzanak magukkal. Az optimális vizsgálathoz nyugalomra van szükség, ezért főleg a csecsemőknek a vizsgálat ideje alatt is adható igény szerint tea vagy tápszer, illetve a figyelmüket játékokkal is megpróbáljuk elterelni.

Mivel a vizsgálatok között mindig telik el egy kis idő, érdemes a gyermek számára játékot, mesekönyvet hozni. Azokban az esetekben, amikor a gyermekkardiológus komolyabb problémát talál, a vizsgálat is elhúzódhat, és a szülőkkel is hosszabb ideig tarthat a teendők megbeszélése.

Kiegészítő vizsgálatok pulzus- és ritmuszavar gyanúja esetén

Holter vizsgálat: ritmuszavar gyanúja esetén szakorvosi javaslatra 24 órás EKG monitorizálásra, illetve nagyobb, kooperáló gyermeknél (>140cm testmagasság) terheléses kerékpár ergometriás kiegészítő vizsgálatra is szükség lehet.

24 órás vérnyomás monitorizálás (ABPM) magasvérnyomás betegség gyanúja esetén lehet indokolt. Egyéb kiterjesztett vizsgálat: terheléses EKG, 24 órás vérnyomás monitorizálás (ABPM), Holter EKG monitorizálás és laborvizsgálat is szükséges lehet a panaszok alapján, a pontos diagnózis érdekében.

A kiterjesztett vizsgálatok szükségességét mindig a panaszok, a fizikális vizsgálat, a pulzus és az EKG eredménye alapján határozzák meg. A csecsemők vizsgálatában különösen fontos, hogy a pulzusértéket ne önmagában, hanem a légzéssel, a bőrszínnel, az étkezéssel, a súlyfejlődéssel és az általános állapottal együtt értékeljék.

A szülők szerepe a pulzuseltérés felismerésében

A szülők otthon elsősorban a csecsemő általános állapotának változását tudják megfigyelni. Figyelmeztető jel lehet az etetés közbeni kifáradás, az izzadás, a szapora légzés, a kékes elszíneződés, a bágyadtság, a súlygyarapodás elmaradása vagy a szokatlanul gyors, lassú, illetve szabálytalan szívverés.

A pulzus otthoni tapintása nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, különösen akkor, ha a csecsemő sír, mozog, lázas vagy nyugtalan. A pulzus értékelését ezért mindig a gyermek életkorával, nyugalmi állapotával és egyéb tüneteivel együtt kell megítélni.

A szívbetegségek egy része tünetmentes, így sokáig rejtve maradhat, és csak a rutinvizsgálat, óvodai vagy iskolai szűrővizsgálat, illetve sportorvosi vizsgálat során merül fel a gyanú. A késői diagnózis és a megkésve elkezdett kezelés ronthatja a gyermek gyógyulási esélyeit.

A korai diagnózis és kezelés jelentősen hozzájárulhat a gyermek egészségének javításához és a szívproblémák hatékony kezeléséhez. A vizsgálat befejezése után összefoglaljuk az összegyűjtött információkat és részletesen ismertetjük azokat, valamint javaslatokkal és további teendőkkel látjuk el a szülőket.

tags: #pulzus #vizsgalatanak #helyei #csecsemoknel