A regén az anyaság hivatalos megközelítése

Az anyaság megbánása azt jelenti, hogy egy nő megbánhatja a szülővé válást vagy magát az anyai szerepet, miközben szereti a gyermekeit. Az érintettek gyakran nem a gyerekeiket utasítják el, hanem az anyasághoz kapcsolódó túlterheltséget, identitásvesztést, társadalmi elvárásokat és támogatáshiányt élik meg teherként.

Az úgynevezett Regretting Motherhood jelenség esetében fontos az előítéletmentes hozzáállás, az őszinte beszélgetés és a támogató környezet. A hivatalos megközelítés ehhez képest elsősorban a várandósgondozás, a gyermek és a magzat jogi helyzete, a munkajogi védelem, a szülési szabadság, valamint a családtámogatási ellátások szabályozására összpontosít.

Mit jelent az anyaság megbánása?

Sok nő számára az anyaság egy régi vágyott álom. De mi történik akkor, ha ez az álom teherré válik? Ha a boldogság helyett túlterheltség és megbánás jelentkezik? Néhány nőben felmerül az úgynevezett Regretting Motherhood jelenség, amelyet ma már névvel is illetnek.

A cikk fő üzenete: vannak nők, akik megbánják az anyaságot - nem a gyerekeiket nem szeretik, hanem az anyai szerepet érzik tehernek. Az őszinte beszélgetés, a társadalmi nyomás csökkentése és a támogató környezet segíthet rajtuk.

Az érintett anyák tapasztalatai

Egy 20 perces olvasói felmérésben többen számoltak be erről. Natália így mesél: „Szeretem a gyerekeimet, de nem szeretem az anyaságot. Gyorsan rájöttem, hogy ez számomra kimerítő, és unalmas babákkal foglalkozni. Szakmailag is visszaestem.”

„Anyaként soha nem tudtam igazán önálló személy maradni. Úgy érzem, mintha elnyelt volna egy szerep, ami valójában nem én vagyok.” Más olvasók, például Zsófia (43), hasonló élményekről számolnak be.

„Tudtam ugyan, hogy a gyerekek fárasztóak lesznek, de a saját tapasztalatom mégis teljesen más volt. Hét évembe telt, mire valahogy túl tudtam élni. Emellett nem kap az ember megfelelő segítséget a családtól.”

„És amikor egy olyan társadalommal szembesülsz, ahol anyaként szinte mindent rosszul lehet csinálni, és ahol ezer vélemény van arról, hogyan kellene gyereket nevelni, az nagyon nyomasztó.” Olvasónk, Szandra, az anyaságot inkább negatívan látja: „Senki sem mondja el neked, mennyire borzasztó is tud lenni.”

„Szeretem a gyerekeimet, de nem szívesen vagyok anya.” Ez a mondat jól érzékelteti a jelenség egyik legfontosabb sajátosságát: a gyermek iránti szeretet és az anyai szereppel kapcsolatos negatív érzés egyszerre is jelen lehet.

A társadalmi elvárások és a túlterheltség szerepe

A szakértő szerint sok nő már a szülés előtt vegyes érzésekről számol be: félelem a felelősségtől, a szerep elvárásaitól, a társadalmi nyomástól. Ha a valóság aztán nem egyezik az elvárásokkal, az túlterheltséghez vezethet.

Tanulmányok szerint ilyenkor gyakran jelentkeznek depresszió, perfekcionizmus, illetve hiányzó támogatás. További kockázatot jelenthetnek a pénzügyi és párkapcsolati terhek.

A társadalmi nyomás is erősen jelen van: „Sok nő érzi úgy, hogy mindig gondoskodónak, boldognak kell lennie, és bűntudata van, ha másképp érez.”

Hogyan lehet segíteni az érintett nőknek?

„Az előítéletmentes hozzáállás segít az érintett nőknek.” Segít, ha az érintettek beszélnek róla - akár barátokkal, akár szakemberrel.

„A tudat, hogy nem vagy egyedül, már önmagában megkönnyebbülést ad.” Egy másik fontos tipp: az önmagukról való gondoskodás.

„Ez lehet egy kis szabadidő, egy hobbi, vagy egyszerűen csak az, hogy kimondhatják, hogyan érzik magukat.” Szerinte fontos az őszinte felkészítés az anyaságra, valamint annak hangsúlyozása, hogy a partneri kapcsolat hatalmas befolyással bír.

„Az anyaság nem azt jelenti, hogy mindig mindent egyedül kell megoldani. A nőknek szükségük van segítségre, megértésre és támogatásra.”

A várandósgondozás hivatalos rendszere

A várandósgondozás célja a várandós nő egészségének megőrzése, a magzat egészséges fejlődésének és egészségesen történő megszületésének elősegítése, a veszélyeztetettség és a szövődmények megelőzése, illetve megfelelő időben történő felismerése, valamint a szülésre, a gyermek korai kötődésére, a szoptatásra és a csecsemőgondozásra való felkészítés.

A várandósgondozás akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikó-besorolást elvégzi és erről a várandós részére igazolást ad. A várandósgondozás a szülés megindulásáig vagy a várandósság megszakadásáig tart.

A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely a védőnő, a háziorvos, a szülész-nőgyógyász szakorvos, a várandós választása esetén a szülésznő, valamint a várandós együttműködésén alapul.

Alacsony rizikójú a várandósság akkor, ha a várandós családi, egyéni, fertilitási és - nem első várandósság esetén - előző várandósságra vonatkozó anamnézisében nincs olyan tényező, amely szakorvosi megítélés szerint az anya vagy a magzat egészségét hátrányosan befolyásolhatja.

A várandósgondozás résztvevői

A várandósgondozást a szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított alacsony rizikójú várandósság esetén a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő, magas rizikójú várandósság esetén kizárólag a szülész-nőgyógyász szakorvos végzi a szakellátás keretében.

Szülésznő kizárólag szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított alacsony rizikójú várandósság esetén végezhet várandósgondozást, ha rendelkezik a szükséges szakképesítéssel, működési engedéllyel és felelősségbiztosítással, valamint a várandós a szülésznői gondozást választja.

A várandósgondozásban részt vevő szakorvos vagy szülésznő felelős személynek minősül. A felelős személy a várandós anya gondozási könyvében feltünteti a szükséges adatokat és aláírásával ellátja.

A felelős személy figyelemmel kíséri, hogy részesül-e a várandós védőnői gondozásban, a várandós számára kötelező szűrővizsgálatokat elvégezték-e, és az elvégzett vizsgálatokat a várandósgondozási könyvben dokumentálták-e.

A védőnő feladatai

Az igazolás kiadását követően a várandóst a lakóhelye vagy a tartózkodási helye szerint területileg illetékes védőnő gondozásba veszi. Ennek keretében kiállítja és kiadja a várandósgondozási könyvet.

A védőnő nyilvántartásba veszi a várandóst, elvégzi a szükséges vizsgálatokat, és azokat a várandósgondozási könyvben dokumentálja. Tájékoztatást nyújt a várandósgondozás folyamatáról, a kötelező és a szakmai irányelvben foglalt választható vizsgálatokról, az őt a várandóssága okán megillető szociális kedvezményekről, valamint szükség szerint a munkavédelemről szóló törvény várandósokra vonatkozó előírásairól.

A védőnő tájékoztatja a várandóst a várandósság alatt követendő egészséges életmódról, különös tekintettel a dohányzás, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás várandósságra gyakorolt káros következményeire.

A védőnő tájékozódik a várandós szociális, családi és munkakörülményeiről, vezeti a várandósok nyilvántartását és egészségügyi dokumentációját, valamint gondozási tervet készít.

Szükség esetén járóbeteg-szakellátás vagy fekvőbeteg-szakellátás igénybevételét kezdeményezi. Igény és lehetőség szerint szervezi a várandós szülésre felkészítő tanfolyamon való részvételét, kiemelt figyelmet fordít a szoptatás szorgalmazására, és tájékoztatja a várandóst arról, hogy ha a szoptatással kapcsolatban nehézségek lépnének fel, kitől kaphat segítséget.

A védőnő felkészíti a várandóst a szülésre és az újszülött fogadására, felhívja a figyelmét az újszülöttkori kötelező szűrővizsgálatokra, valamint kiadja az anyasági támogatás igénybevételéhez szükséges igazolást.

A háziorvos és a szakorvos feladatai

A háziorvos a gondozásba vételt követően kiemelt figyelmet fordít a várandós anamnézisére, ami alapján a feladatkörébe tartozó, indokolt vizsgálatokat elvégzi. A várandósgondozási könyvben kitölti a rizikó megítéléséhez szükséges, rá vonatkozó részt.

Szükség esetén a várandóst a rizikó-besorolás felülvizsgálatának javaslatával a szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja. A várandóst az egészségi állapotának megfelelően további szakorvosi vizsgálatokra utalja, és az általa végzett vizsgálatok eredményeit rögzíti a várandósgondozási könyvben.

A szülész-nőgyógyász szakorvos rögzíti, hogy a várandós részt vett a rizikó-besorolás felülvizsgálatán, és dokumentálja annak eredményét. A felelős személy szükség szerint további szakellátásra irányítja a várandóst.

A felelős személy elvégzi a szükséges vizsgálatokat, azok eredményét a várandósgondozási könyvben dokumentálja, kiemelt figyelmet fordít a várandós folsav- és D-vitamin-bevitelére, valamint felkészíti a várandóst a szülésre és az újszülött fogadására.

A gondozás gyakorisága

A várandós jogosult arra, hogy a háziorvos legalább egy alkalommal, a védőnő a gondozásba vételen kívül trimeszterenként legalább egy alkalommal, és a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy a szülésznő trimeszterenként legalább egy alkalommal gondozásban részesítse.

Ha a várandós állapota alapján szakmailag indokolt, a várandóst ennél nagyobb gyakorisággal kell gondozásban részesíteni.

Magas rizikójú várandósság

A várandósgondozásban közreműködő valamennyi szakember kiemelt figyelmet fordít a magas rizikójú, illetve szövődményes esetek szűrésére és gondozására.

Ha a szülésznő által végzett várandósgondozás során a magas rizikójú várandósság gyanúja merül fel, a szülésznő a várandóst haladéktalanul szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja. Ha a magas rizikó megállapítást nyer, a várandósgondozást szülész-nőgyógyász szakorvosnak kell átvennie.

Ha a várandósság során a felmerült rizikó megszűnik, az alacsony rizikó megállapítását követően a várandós gondozását a szülésznő is folytathatja.

A terhesgondozási könyv és a dokumentáció

Amennyiben a nő a terhesség megtartása mellett dönt, a védőnő kiállítja számára a Várandós anya gondozási könyvét. Ebben vezeti az általa elvégzett vizsgálatok eredményeit.

Gondozási kiskönyvet csak védőnő állíthat ki. Ezután azonban mind a területi várandós gondozóban dolgozó szakorvos, mind a kórházban az anya választott orvosa tehet bele bejegyzést.

Az anyasági támogatás igénybevételéhez legalább négy orvosi bejegyzésre van szükség. A várandósság alatt az anyát a szülész-nőgyógyász javaslatára a házi orvos betegállományba veheti.

A magzat és az újszülött jogi helyzete

Az 1959. évi IV. törvény A Polgári Törvénykönyvről 9§-a szerint a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg.

A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.

Az élveszületett ember fogamzásának időpontjától, azaz a születése napjától visszafelé számított háromszázadik naptól jogképes. Az élveszületett ember jogképessége általános, egyenlő és feltétlen.

A magzat, a jelenlegi hatályos magyar jogi szabályozás szerint, nem jogalany. A Ptk. gondoskodik a megszületendő gyermek érdekeiről, s ezt technikailag a magzat jogképességének az élveszületés feltételéhez kötött elismerésével oldja meg.

A hatályos jogi szabályozás szerint a méhmagzat jogképessége általános, egyenlő, de élveszületésétől függően feltételes. A méhmagzat jogképessége tehát élveszületésével válik feltétlenné.

Az újszülött családi jogállása

Azt, hogy jogilag kit kell a gyermek apjának tekinteni, a Családjogi törvény 35-39. §-ai határozzák meg. Szemben az anyai jogállással, amit jogfelfogásunk ténynek tekint, az apai jogállást vélelemnek tartja.

E szakaszok szerint a jogilag elismert apaság az anya házasságán, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton, az apaság bírói megállapításán és az anya utólagos házasságkötésén, illetőleg 1989. július 1-jét követően már a reprodukciós eljáráson is alapulhat.

Az anyák különleges védelme az európai szociális karta szerint

A közelmúltban Magyarország is ratifikálta az Európai Szociális Chartát, amelynek rendelkezéseit 1999. augusztus 7-től hazánkban is kötelező alkalmazni. Ez a nemzetközi egyezmény több, a nők számára nélkülözhetetlen garanciális szabályt is tartalmaz.

A szerződő felek, így Magyarország is alapelvként rögzíti, hogy a dolgozó nőknek anyaság esetén a munkájuk során joguk van a különleges védelemhez.

Az anyáknak és a gyermekeknek - tekintet nélkül családjogi helyzetükre és családi kapcsolataikra - joguk van a megfelelő szociális és gazdasági védelemre.

Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy fizetett szabadság, megfelelő társadalombiztosítási ellátás vagy közalapokból származó ellátás révén biztosítja, hogy a nők gyermekük születése előtt és után összesen legalább 14 hét szabadságot kapjanak.

Jogszerűtlen felmondásnak tekintendő továbbá, ha a munkaadó a szülési szabadság idején, vagy olyan időpontra mond fel a nőnek, amikor a felmondás a korábban meghatározott szabadság alatt lépne hatályba.

Biztosítani kell, hogy a kisgyermekeiket gondozó anyák erre a célra kellő munkaidő-kedvezményt kapjanak. Az iparban szabályozni kell a dolgozó nők foglalkoztatását az éjszakai műszakban.

Tilos a női dolgozók foglalkoztatása a föld alatti bányászatban, és szükség szerint minden más olyan munkakörben, amelynek veszélyessége, egészségtelen vagy fárasztó volta miatt ez indokolt.

Munkajogi védelem a várandósság és az anyaság idején

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény az alkotmányos alapelveknek és a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően rögzíti a diszkrimináció általános tilalmát.

A törvény tiltja a munkavállalók közötti indokolatlan különbségtételt, valamint a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt történő megkülönböztetést. Nem tekinthető azonban hátrányos megkülönböztetésnek az olyan különbségtétel, amely egyértelműen a munka jellegéből vagy természetéből következik.

Más esetben a nő alkalmazása például terhessége miatt sem tagadható meg. A magyar törvényi szabályozás külön kiemeli, hogy a munkáltató megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani a munkavállaló magasabb munkakörbe való előrelépésének lehetőségét.

Az előrelépésnek kizárólag a munkában eltöltött időn, a szakmai képességeken, a gyakorlaton, illetve a teljesítményen kell alapulnia.

Kártérítés diszkrimináció esetén

Abban az esetben, ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegése miatt tényleges károsodás történt, a károsodott személy kártérítést követelhet.

E nélkül is élhet azonban a személyiségi jog védelmének polgári jogi eszközeivel. Minden vitás esetben a munkáltató köteles bizonyítani, hogy diszkriminációmentesen járt el, a munkavállalónak elég csupán hivatkoznia arra, hogy hátrányos megkülönböztetés érte.

Veszélyes munkakörök és munkafeltételek

A törvény kötelező előírása alapján a nőt nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely rá nézve bármely hátrányos következménnyel járhat.

Nőt csak alkatának megfelelő munkakörben szabad foglalkoztatni, a terhes, illetőleg szoptató nő munkakörülményeit pedig az állapotának a legmegfelelőbben kell kialakítani, lehetővé téve részére a gyermek ápolását, illetve gondozását.

A nő nem foglalkoztatható olyan munkakörben, illetőleg olyan munkakörülmények között, amelyben a munkavégzés az egészségére, testi épségére vagy a gyermekeire fokozott veszélyt jelent.

Terhes nő esetében a foglalkoztatási tilalom a rendeletileg meghatározott munkakörök és munkakörülmények mindegyikére kiterjed. Amennyiben az ilyen munkakörben foglalkoztatott nő nem jelenti be a terhességét, a munkáltatót nem terheli felelősség.

Éjszakai munka és túlmunka

A törvény kötelező előírása alapján a nő terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig éjszakai munkára és túlmunkára nem vehető igénybe.

A munkavállaló nőt gyermeke 3 éves koráig a kiküldetés tekintetében is a fentiekhez hasonló jogok illetik meg, mivel beleegyezése nélkül ilyen jellegű feladat végzésére ezen időszakban nem kötelezhető.

A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló gyermeke 4 éves koráig csak beleegyezésével vehető igénybe túlmunkára.

Áthelyezés és a munkafeltételek módosítása

A terhes nők áthelyezése, illetve megváltoztatott feltételek melletti foglalkoztatása a terhes nő kezdeményezésétől függ.

A foglalkoztatási feltételek átmeneti megváltoztatásához, azaz az új munkahely vagy munkakör kiválasztásához a terhes nő beleegyezése szükséges. Ugyanez a jog illeti meg a nőt a gyermeke születése után, annak egyéves koráig is.

Csecsemő örökbefogadása esetén az örökbe fogadó nőnek járnak ezek a kedvezmények. A törvény kompenzálja az így esetleg előálló bércsökkenést is azzal, hogy a nő keresete az áthelyezésével nem csökkenhet.

Ez akkor is érvényes, ha rövidebb idejű vagy több műszakosból egy műszakos munkakörbe helyezik át.

Abban az esetben, ha a munkáltató sem ideiglenes áthelyezéssel, sem a munkafeltételek megfelelő módosításával nem tud a nő egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani, a nőt a munkavégzés alól fel kell mentenie.

Erre az időre részére állásidőre járó munkabért kell fizetnie. A munkáltató köteles több munkakör felajánlásával, illetve a munkakörülmények egyéb vonatkozású módosításával messzemenő erőfeszítéseket tenni a dolgozó nő számára elfogadható új munkakör biztosítására.

A dolgozó nőtől pedig együttműködési kötelezettsége alapján várható el, hogy a neki felajánlott, az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakört elfogadja, ha ez - a körülményeire figyelemmel - aránytalan sérelmet nem okoz neki.

Szabadságok és munkaidő-kedvezmények

A munkaviszony szünetelésének idejére is jár szabadság a szülési szabadság tartamára, valamint a 12 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére.

A szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a 16 évesnél fiatalabb egy gyermek után 2, két gyermek után 4, kettőnél több gyermek után összesen 7 munkanap pótszabadság illeti meg.

Ezt a kedvezményt a családok többségében a nők veszik igénybe.

Szülési szabadság

A várandós, illetőleg szülő nőt 24 hét szülési szabadság illeti meg, amit úgy kell kiadni, hogy abból 4 hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen.

A szülési szabadság a gyermek halva születése esetén az ettől számított 6 hét elteltével, a gyermek halála esetén a halált követő 15. napon megszűnik.

A szülési szabadság a gyermek állami gondozásba adását követő napon szűnik meg, de a szülést követően ez esetben a szülési szabadság nem lehet rövidebb 6 hétnél.

Amennyiben a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét a szülést követő egy éven belül, a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

Fizetés nélküli szabadság

A munkáltató a szülési szabadság letelte után a munkavállaló kérelmére köteles fizetés nélküli szabadságot engedélyezni a gyermek gondozása céljából a gyermek 3., tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében annak 10. életéve betöltéséig.

A gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében, a fizetés nélküli szabadság a gyermek 12. éves koráig, a betegség tartamára vehető igénybe.

Szoptatási munkaidő-kedvezmény

A törvényi szabályozás alapján a nőnek a szoptatás első 6 hónapjában naponta 2x1 óra, ezt követően a 9. hónap végéig 1 óra munkaidő-kedvezmény jár.

Ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben illeti meg az anyát. Erre az időre az anyának távolléti díjat kell fizetni.

Felmondási tilalmak

A nőket érintő legfontosabb garanciális munkajogi szabályozást a nők érdekkörébe eső felmondási tilalmak jelentik.

A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt a beteg gyermek ápolására történő táppénzes állományba helyezés, a terhesség, a szülést követő 3 hónap, illetve a szülési szabadság, a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság időtartama alatt.

Ezek a tilalmak nem vonatkoznak a rendkívüli felmondásra, és nem zárják ki a közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetést sem.

Gyermekápolási táppénz

Abban az esetben, ha a biztosított a gyermeke betegsége miatt keresőképtelen, a táppénzjogosultság időtartamát a gyermek kora határozza meg, valamint az, hogy a biztosított egyedülálló-e.

A gyermekápolási táppénzt a szülők bármelyike igénybe veheti, a gyakorlatban mégis általában az anyák élnek ezzel a lehetőséggel.

A gyermek 1 éves koráig időbeli korlátozás nélkül jár táppénz a gyermek szoptatása, ápolása címén. Az 1 évesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb gyermek ápolására évenként és gyermekenként 84 naptári napra jár táppénz.

3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek esetén 42, egyedülállónak 84 naptári napra, 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb gyermek esetén 14, egyedülállónak 28 naptári napra jár táppénz.

Gyermekápolási táppénz szempontjából egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve ha élettársa van.

A családtámogatási rendszer

A családtámogatási ellátások köre hazánkban viszonylag szélesnek mondható, ezek az ellátások a gyermekek születésétől tanulmányaik végeztéig segítik a szülőket a nevelésben.

Ebbe a körbe tartozik az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási támogatás, a családi pótlék és az iskoláztatási támogatás.

Annak ellenére, hogy a jogi szabályozás szerint e támogatások nem kizárólag az anyákat illetik meg, a közfelfogásban ezek a támogatási formák mégis általában az anyasághoz kapcsolódnak, és ebből kifolyóan általában a nők veszik igénybe azokat.

Anyasági támogatás

Anyasági támogatásban részesül a szülést követően az a nő, aki a terhessége alatt legalább négyszer terhesgondozáson vett részt.

Kivételt képez a koraszülés esete, amikor is a támogatásra jogosultsághoz elegendő az egyszeri terhesgondozás. A támogatás a jogosultat a gyermek halva születése esetén is megilleti.

Bizonyos esetekben jogosult lehet e támogatásra az örökbe fogadó szülő és a gyám is. Az anyasági támogatás összege azonos a gyermek születésének időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150 százalékával.

Gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás

Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő a gyermeke 3. életévének betöltéséig, valamint a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeke 10 éves koráig.

Gyermeknevelési támogatásra - a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétől annak 8 éves koráig - csak azok a szülők jogosultak, akik saját háztartásukban legalább 3 kiskorú gyermeket nevelnek.

Az anyaság történeti és kulturális megközelítése

A régi magyar társadalomban a gyermekágyas időszak a szülés befejeztével kezdődött, és az avatással végződött. Időtartama, csakúgy, mint napjainkban, hat hét volt.

Meghatározott rend, hiedelmek és szokások felügyelete alatt állt, és rituális formában zárták le. Szülés után a nő tisztátalannak számított, ezért ha volt rá lehetőség, elkülönített szobában töltötte el a szülést követő hat hetet.

Látogatóit illendő módon kellett fogadnia, ágyát sokszor elfüggönyözték, a látogatóknak pedig egy széket készítettek be, hogy arra üljenek. A szoptatós nő ágyára ugyanis senki nem ülhetett, mert azt tartották, hogy „ráragad a tej”.

A bába szerepe és a népi hiedelmek

A szülés után a bába még 5-10 napig látogatta az újdonsült anyát, tanácsokat adott és lekötötte egy törülközővel a hasát.

Ha valamilyen komplikáció lépett fel, sokszor a bábát hibáztatták, azzal vádolva, hogy megrontotta a gyermekágyas nőt. A boszorkányperek tanúsága szerint a bábák változatos módszerekkel álltak bosszút, ha kevesellték a szülés során nyújtott segítségért kapott pénzt.

Úgy tartották, a bábák képesek arra, hogy mellgyulladást idézzenek elő, elapasszák az anya tejét, mérges füvekkel megrontsák, sőt, macska képében éjjel megjelenve, egy üres hordót zörgessenek a fiatal anya ágyánál.

Hogy a rontás ellen védekezzenek, különböző praktikákat vetettek be: fokhagymát, sót, szenet, kést vagy éppen keresztet, szenteltvizet vagy imakönyvet tettek az ágy mellé.

A gyermekágy veszélyei és kezelési praktikái

Mivel a gyermekágyas időszak nagyon veszélyes volt mind az anya, mind a gyermek számára, ha észrevették, hogy az anya belázasodott, igyekeztek a lázat minél hamarabb csillapítani.

A 18-19. században nem volt mindenhol orvos, így leginkább pálinkával vagy borból készült főzetekkel igyekeztek levinni a testhőmérsékletet.

Hogy elkerüljék a bajt, ajánlották még, hogy az anya három napig ne beszéljen, és ne nézzen rá egy férfira sem.

Ha a szülés után nagyon elgyengült volna a nő, sáfrányos borlevest főztek neki, a hasára pedig libazsírral összekevert tehéntrágyát kentek.

Mellgyulladásra a legkülönbözőbb praktikákat vetették be: piócákat, meleg tehéntrágyát, fecskefészket, kátrányt. Ezenkívül az ima vagy ráolvasás sem maradhatott el.

A gyermekágyas anya támogatása

A frissen szült anyák, ha tehették, csak a könnyebb munkákat végezték el az első néhány hétben. A házat nem hagyták el.

Ha az anyós a közelben lakott, a ház körüli munkákat ő végezte el, ha nem, az anya saját családjának nőrokonaira, esetleg a szomszédasszonyra támaszkodott.

Mivel a gyermekágyas asszony vérzett, rituálisan tisztátalannak számított, így nem főzhetett és nem süthetett. A gyermekágyas időszak alatt rokon nők látták el élelemmel, úgynevezett komatálat vittek, amelyben tyúk- vagy galamblevest, sült húst és édes tésztát tálaltak.

A hathetes időszak lejártával az anya első útja a templomba vezetett, ahol az avatás során megszűnt a tisztátalanság, és ha már ott voltak, egyúttal a csecsemőt is megkeresztelték.

Aki házasságon kívül esett teherbe, nem részesülhetett az avatásból, helyette háromszor megkerülte a templomot vagy a falu határában lévő keresztet.

Az anyatejhez és a szoptatáshoz kapcsolódó hiedelmek

Az anyatejnek csaknem minden kultúrában mágikus erőt tulajdonítottak. Az anyatejjel sütött pogácsa a kiszemelt férfi meghódításának a népmesékben is megjelenő praktikája.

Az anyatejről azt tartották, megvéd a rontástól - szemben az előtejjel, amit valamiért ősidők óta ártalmasnak véltek: mérgesnek, rossztejnek vagy boszorkánytejnek nevezték, és a csecsemőt sem táplálták vele.

Természetesen ma már tudjuk, hogy az előtejben rengeteg, a babák számára hasznos tápanyag van. A népi hagyományban azonban inkább megkértek valakit, egy nagyobb gyereket, egy öregasszonyt vagy a férjet, hogy szopja ki az előtejet.

Ezt sem lehetett azonban akárhova tenni, vagy az ágy alá került, vagy az első fürdővízbe. Amíg meg nem indult az anya teje, a hiedelem szerint semmit nem lehetett kiadni a házból, különösen nem lábast vagy fazekat.

A tej megindítása

A tej megindítására különböző fűszereket és növényeket ajánlottak, például a köményt vagy a petrezselymet.

Mai szemmel egészen elképesztő és elborzasztó az az egész Kárpát-medencében elterjedt gyakorlat, miszerint a tejtermelés beindítását egy külön ezzel foglalkozó fogatlan öregasszonnyal oldották meg.

Szóba jöhetett még a bába, egy nagyobb gyerek és a férj is. Használtak különféle borogatásokat, meleg ecetes ruhát, zsírban párolt hagymát vagy mohát is a tej beindítására.

Nem maradhatott el az imádkozás és a szenteltvíz használata sem.

Szoptatás, elválasztás és hozzátáplálás

A szoptatásnak nem volt szabott rendje: amikor sírt a kicsi, megetették. Ha a gyerek sírt, és az anya valamiért nem tudta megszoptatni, a cumi ősét, egy pépes ételt tartalmazó rongydarabot adtak a szájába, amelyet tejbe, mézbe vagy pálinkába mártottak.

Szoptatáskor a nők igyekeztek félrehúzódni, elsősorban a szemmel veréstől való félelem miatt.

Tejszaporítónak használták a kapormagot, a kecskerágót és a mályvarózsát, de állati eredetű dolgokat is ettek a tejmennyiség fokozása érdekében: földigilisztát, tehén tőgyét, hangyabolyból felszedett hangyákat kenyérre kenve, vagy denevér hamuját borba keverve.

Általában addig szoptattak, amíg el nem apadt a tej, vagy ismét teherbe nem esett a nő. Az elválasztás többnyire hirtelen történt: az anya két-három napra elment otthonról.

Hazatértekor, ha a gyermek még mindig szopni szeretett volna, bekente a mellét paprikával, borssal, sóval vagy éppen trágyával; esetleg szúrós tárgyakat, például kefét vagy fésűt kötött rá.

Ennél jóval humánusabb volt a magasabb társadalmi osztályokban elterjedt fokozatos elválasztás. A tej apasztására a mell lekötését ajánlották, vagy különféle főzetekkel vagy borogatásokkal kísérleteztek.

4-6 hónapos korban kezdték a hozzátáplálást, kásákkal, pépekkel vagy az anya által előrágott falatokkal.

A hivatalos szabályozás és a megélt anyaság különbsége

A jogi és egészségügyi szabályozás az anyaságot elsősorban védelemre, gondozásra és támogatásra szoruló élethelyzetként kezeli. Rögzíti a várandósgondozás rendjét, a vizsgálatok dokumentálását, a munkavállalók védelmét, a szabadságokat és az ellátásokat.

A Regretting Motherhood jelensége azonban azt mutatja meg, hogy a formális jogosultságok önmagukban nem feltétlenül szüntetik meg az anyaság lelki terheit. A nőknek nemcsak egészségügyi ellátásra és jogi védelemre van szükségük, hanem segítségre, megértésre, partneri együttműködésre és olyan közegre is, amelyben bűntudat nélkül beszélhetnek az érzéseikről.

Az előítéletmentes hozzáállás, a társadalmi nyomás csökkentése és az anyák önmagukról való gondoskodásának támogatása hozzájárulhat ahhoz, hogy az anyaság ne kizárólag kötelezettségként és elvárásként jelenjen meg.

tags: #regen #az #anyasag #hivatalos #megkozelitese