A terhességmegszakítás népszerűsítésének törvényi szabályozása és jogi háttere

A terhességmegszakítás népszerűsítésének törvényi kérdése azt vizsgálja, hogy miként egyeztethető össze a jogszerűen elérhető abortuszról szóló objektív tájékoztatás a magzati élet védelmével, a várandós nő önrendelkezési jogával és a kereskedelmi reklám korlátaival. A vita különösen akkor éleződik ki, amikor a jog maga engedélyezi a terhesség megszakítását, ugyanakkor büntetni rendeli az ehhez kapcsolódó szolgáltatások vagy információk nyilvános ajánlását.

A német Büntető Törvénykönyv 219a. §-a hosszú időn keresztül a magzatelhajtás népszerűsítését rendelte büntetni, miközben a jogszabályi feltételek teljesülése esetén maga a terhességmegszakítás engedélyezett volt. Ez az ellentmondás jogbizonytalanságot okozott az abortuszt végző orvosok számára, és korlátozhatta a terhes nők hozzáférését a beavatkozás feltételeiről, módjairól és kockázatairól szóló információkhoz.

A terhességmegszakítás mint bioetikai és jogi konfliktus

Az abortusz napjaink egyik igen vitatott bioetikai problémája. A magzat emberi mivoltát sokan megkérdőjelezik, mások viszont egyenesen gyilkosságnak tartják az abortuszt, pedig már az élet definiálása is komoly nehézséget okoz.

Az abortusz súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek élesen megosztják a társadalmat. Vannak, akik mélyen hiszik, az emberi élet a fogantatáskor jön létre, és a terhesség-megszakítás egy erkölcsi személy életét oltja ki, akiben benne rejlik az emberré válás lehetősége. Mások úgy vélik, az abortusz bármilyen szabályozása sérti a nő önrendelkezési jogát. A harmadik csoportba tartozók szerint a magzat egy bizonyos fejlődési szintjének eléréséig az abortusz elfogadható.

A terhességmegszakítás jogi szabályozásának középpontjában ezért két alapvető szempont áll: a magzat élethez való jogának, illetve a nő önrendelkezési jogának értelmezése. Az anya önrendelkezési joga az abortusz melletti legerősebb, s - számos külföldi alkotmánybírósági ítélet nyomán is - immár klasszikus érv.

A magzat melletti klasszikus érv viszont az, hogy az élethez való jogból származó állami kötelezettséget az élet védelmére ki lehet terjeszteni a magzatra anélkül, hogy a magzat jogalanyiságáról döntenénk. Az élethez való jog és a méltósághoz (önrendelkezéshez) való jog összefüggése az abortusszal valóban megköveteli, hogy a terhességmegszakításról törvény rendelkezzék.

A népszerűsítés, a tájékoztatás és a reklám különbsége

A terhességmegszakítás népszerűsítésének jogi megítélésénél alapvető jelentőségű, hogy a nyilvános közlés tájékoztató vagy kereskedelmi célú-e. A terhességmegszakításról szóló objektív felvilágosítás a jogi feltételekre, az eljárás módjára, az egészségügyi kockázatokra és az elérhető szolgáltatásokra vonatkozó információkat tartalmazhatja, míg a reklám célja rendszerint egy szolgáltatás igénybevételének ösztönzése.

Pedig a törvényjavaslatokat benyújtó pártok többször leszögezték, hogy nem a kereskedelmi célú reklámok engedélyezését, hanem a széleskörű és objektív felvilágosítást tennék lehetővé, és az ilyet nyújtó orvosok számára teremtenének jogbiztonságot.

A vita egyik központi kérdése az volt, hogy miként lehet elválasztani a jogszerű orvosi tájékoztatást a büntetendő népszerűsítéstől. A terhességmegszakítás - jogszabályi feltételek teljesítése esetén - engedélyezett, de a beavatkozásról információt közölni büntetendő.

Ezt az ellentmondás fel kell oldani. A legálisan abortuszt végző orvosok jogbizonytalanságban vannak. Nem egyértelmű, mikor, milyen felvilágosítást adhatnak a beavatkozás után érdeklődőknek.

Az információhiány a gyakorlatban korlátozza a terhes nők büntetőtörvények által is biztosított jogát a terhességük megszakítására, és ezzel sérül az alaptörvényben garantált önrendelkezési joguk (Art. 2 I, Art. 1 I GG).

A német Büntető Törvénykönyv 219a. §-a

Változatlanul hagyni, eltörölni, megreformálni? Ezek a kérdések állnak a politikai és társadalmi vita középpontjában a német Büntető Törvénykönyv 219a. § kapcsán, amely a magzatelhajtás népszerűsítését rendeli büntetni.

„Aki nyilvánosság előtt szóban vagy írásos dokumentum terjesztése útján, vagyonszerzési célból, vagy a jóerkölcsöt erősen sértő módon 1. saját, vagy más terhességmegszakítását célzó, vagy azt elősegítő szolgáltatását, vagy 2. a terhességmegszakítására alkalmas szert, eszközt, eljárást kínál, ilyenre felhívja a figyelmet, ilyet kedvező színben tüntet fel, vagy ilyenre vonatkozó információt tesz hozzáférhetővé két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” - áll a német Büntető Törvénykönyvnek (StGB) a magzatelhajtás népszerűsítését büntetni rendelő szakaszában (219a. §).

A rendelkezés nem kizárólag a megtévesztő vagy agresszív reklámokat érintette, hanem olyan orvosi tájékoztatási formákat is, amelyek a beavatkozás jogi feltételeiről, elvégzési módjairól és kockázatairól adtak információt. Ezért a szabályozásban a tájékoztatás és a népszerűsítés határvonalának meghatározása vált a legfontosabb kérdéssé.

A Kristina Hänel-ügy

A vita közvetlen előzménye „Kristina Hänel. Általános orvos. Időpont előzetes egyeztetés alapján.” - áll egy szolid táblán a közép-németországi Gießen sétálóutcájának egyik kapualjában. Semmi feltűnő. A páciensek el is várják a diszkréciót.

Kristina Hänel ugyanis terhességmegszakításokat végez. Erre - orvosi szolgáltatásai felsorolásában - honlapján is felhívja a figyelmet. A doktornő internetes felülete tavaly büntetőeljárás tárgyává vált, majd politikai, társadalmi vitát robbantott ki.

Aki Kristina Hänel honlapján a terhességmegszakítás kifejezésre kattintott, majd megadta e-mail-címét, néhány perccel később kétoldalas dokumentum kapott az abortusz jogi feltételeiről, elvégzési módjairól és ezek kockázatairól.

Ezzel az orvosnő a Gießeni Helyi Bíróság ítélete szerint megvalósította a magzatelhajtás hirdetésének törvényi tényállását, amiért őt a bíróság 6000 € pénzbírság megfizetésére kötelezte 2017 novemberében.

A doktornő az ítélet kihirdetése után online petíciót indított a 219a. § eltörléséért, amelyet rövid idő alatt 156 ezer ember írt alá, és amely a politika érdeklődését is felkeltette.

A 219a. §-ról folytatott politikai vita

Négy parlamenti párt, a Zöldek, az SPD (szociáldemokraták), az FDP (liberálisok) és a Demokratikus Szocializmus Pártja (Linke) is a szabályozást megreformáló törvényjavaslatot nyújtott be.

A tényállást több okból is problematikusnak tarják:

• A terhességmegszakítás - jogszabályi feltételek teljesítése esetén - engedélyezett, de a beavatkozásról információt közölni büntetendő.
• Ezt az ellentmondás fel kell oldani.
• A legálisan abortuszt végző orvosok jogbizonytalanságban vannak.
• Nem egyértelmű, mikor, milyen felvilágosítást adhatnak a beavatkozás után érdeklődőknek.
• Az információhiány a gyakorlatban korlátozza a terhes nők büntetőtörvények által is biztosított jogát a terhességük megszakítására.

A liberálisok a 219a. § módosítása mellett foglalnak állást; javaslatuk szerint a terhességmegszakításnak csak a „jóerkölcsöt erősen sértő” módon történő népszerűsítése lenne bűncselekmény.

A másik három párt a tényállás teljes eltörlését indítványozza. Mondván, az orvosi kamara kötelező érvényű etikai szabályzata tiltja a „jóerkölcsöt erősen sértő” hirdetéseket, ezért a büntetőjogi szabályozása fölösleges.

Annak ellenére, hogy a CDU/CSU (konzervatívok) és az AfD (nemzeti-konzervatívok) elutasítják a 219a. § bárminemű reformját, a Bundestagban a négy párt szavazatával kényelmes többség lenne a 219a. § módosításához, illetve eltörléséhez.

A CDU/CSU és az SPD koalíciós tárgyalásai azonban közbeszóltak. A szociáldemokraták nem akarták mérgezni az egyeztetések légkörét, ezért előbb visszavonták a törvényjavaslatukat, majd a februári, a másik három párt kezdeményezésének általános vitájában jelezték, hogy bár egyetértenek a szándékkal, de egyik iniciatívát sem fogják megszavazni.

A szociáldemokrata igazságügy-miniszter, Katarina Barley az orvosoknak jogbiztonságot nyújtó, kompromisszumos javaslat kidolgozását ígéri. Nem lesz könnyű dolga.

A kereszténydemokrata egészségügy-miniszter, Jens Spahn ugyanis kategorikusan elzárkózik a 219a. § módosításától. Ugyan több, a sajtónak név nélkül nyilatkozó CDU-s politikus is látja a 219a. § reformjának időszerűségét, mégis kiállnak a miniszter álláspontja mellett.

Eközben az FDP igyekszik megnyerni a reformot támogató képviselőket, köztük a szociáldemokratákat is saját javaslatának, amely tehát nem eltörölné, hanem csak a „jóerkölcsöt erősen sértő” reklámozásra korlátozná a tényállást.

A német szabályozás történeti háttere

Az StGB 1872-es elfogadása óta bünteti a magzatelhajtást (218. §). A várandós egészségi állapota miatt indokolt abortusz 1927-ben dekriminalizálták.

Ezt az enyhítést a nácik 1943-ban visszavonták és a magzatelhajtást halállal rendelték büntetni. 1945-ben a jogalkotó visszatért a ’27-es szabályozáshoz.

A téma a ’68-as társadalmi mozgalommal került ismét napirendre. Hosszú vita és a liberalizációt követelők látványos akciói után 1974-ben fogadott el új szabályozást a Willy Brandt vezette szociál-liberális koalíció.

Eszerint a terhesség 12. hetéig - felvilágosító beszélgetés után - az orvos által végrehajtott magzatelhajtás legálissá vált („Fristenlösung” - „határidős megoldás”). A várandós motivációja nem játszott szerepet.

Az új, megengedő szabály rövid életű volt; 1975-ben megsemmisítette a Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG). A testület álláspontja szerint a liberalizációval az állam nem tett eleget az élethez és testi épséghez való alkotmányos jog (Art. 2 II 1 GG) megvédése iránti kötelezettségének.

A kormány ezért kénytelen volt ismét általános jelleggel büntetendővé tenni a magzatelhajtást. Egy fontos megszorítással azonban bekerült a jogszabályba: a büntetéstől el kellett tekinteni, ha (1) a beavatkozásra a terhesség 12. hétig került sor, és (2) egy orvos igazolást adott ki az abortusz egészségügyi, kriminológiai, vagy szociális indokoltságáról („Indikationslösung” - „indokoltsági megoldás”).

Az igazolást nem származhatott a beavatkozást végző orvostól. A 218. § az újraegyesülés után került ismét terítékre.

Az NDK-ban ugyanis 1972-ben tanácsadáson történt részvétel esetén a terhesség 12. hetéig legális volt az abortusz („Fristenlösung” - „határidős megoldás”).

1992-ben az egyesült Németországban a jogalkotó úgy próbálta meg összefésülni a két szabályozást, hogy a magzatelhajtás büntetendő maradt, de annak 12. hétig történt végrehajtása esetén a tanácsadáson való részvétel a jogellenességet kizáró körülmény lett („Fristenlösung” - „határidős megoldás”).

A ’74-es szabályozáshoz hasonlóan a várandós motivációja nem játszott szerepet. A különbség dogmatikai volt: ’74-ben teljesen dekriminalizálták a cselekményt; ’92-ben jogellenességét kizáró körülmény került a törvénybe.

A BVerfG a ’75-öshöz nagyon hasonló indokolással ezt a szabályozást is megsemmisítette: Az állam nem tesz eleget az élethez és testi épséghez való alkotmányos jog (Art. 2 II 1 GG) megvédése iránti kötelezettségének, ha az abortusz a terhesség 12. hetéig indokoltságától függetlenül nem jogellenes.

A hatályos német szabályozás

A határozat figyelembe vételével fogadta el a Bundestag 1995-ben a magzatelhajtás máig hatályos szabályozását. A magzatelhajtás főszabály szerint büntetendő (218. §).

A cselekmény azonban a törvényben meghatározott esetekben „tényállást nem érintő”, illetve nem jogellenes (218a §):

• A terhesség 12. hetéig, ha a várandós kéri a magzatelhajtást és igazolja, hogy a beavatkozás előtt legalább 3 nappal terhességi-konfliktus-kezelő tanácsadáson vett részt.
• A terhesség egész időszaka alatt, ha a magzat a várandós életét, mentális, vagy tesi egészségét veszélyezteti, és ez a magzatelhajtással elhárítható.
• A terhesség 12. hetéig, ha az feltehetően szexuális bűncselekmény következménye.

A 2. és a 3. eset kizárja a magzatelhajtás jogellenességét. Az 1. esetben - a ’92-es BVerfG ítéletre reagálva - a cselekményt jogellenesnek, de a „tényállást nem érintőnek” nyilvánította a jogalkotó.

Az 1. eset szerinti tanácsadás célja a meg nem született élet védelme, a terhes nő bátorítása a magzat kihordására és az anyaság perspektívájának felvázolása.

Továbbá fel kell hívni a várandós nő figyelmét a magzatot a fejlődés minden stádiumában megillető élethez való jogra, és arra, hogy a jog csak kivételes esetekben tekint el a magzatelhajtás büntetőjogi üldözésétől.

Ezzel együtt segíteni kell a terhes nőt a felelős, lelkiismeretével összeegyeztethető döntés meghozatalában (219. I. §). A tanácsadást az Egészségügyi Minisztérium által akkreditált egyesületek végezhetik (219. II. §).

A német szabályozás és a reklámtilalom kapcsolata

Helytálló a reformot szorgalmazó pártok álláspontja, miszerint a 219a. § módosítása nincs közvetlen kihatással a legális terhességmegszakítás feltételeire. A rendelkezés elsősorban a nyilvános kommunikációt, nem pedig az abortusz jogi engedélyezésének alapjait szabályozta.

Az abortusz-ellenes tábor attól tart, hogy a hirdetési tilalom eltörlése, vagy akár csak lazítása a terhességmegszakítás egyszerűsödéséhez, majd a mostaninál szélesebb körű engedélyezéséhez vezetne.

A terhességet megszakító szereket népszerűsítő hirdetéséket vizionálnak a női magazinok hasábjain. Pedig a törvényjavaslatokat benyújtó pártok többször leszögezték, hogy nem a kereskedelmi célú reklámok engedélyezését, hanem a széleskörű és objektív felvilágosítást tennék lehetővé, és az ilyet nyújtó orvosok számára teremtenének jogbiztonságot.

Tiltás vs. liberalizáció. A magzat élethez való joga vs. a nő önrendelkezési joga. Súlyos alapjogi dilemmák, amelyek a magzatelhajtás törvényi szabályozása kapcsán heves társadalmi és politikai vitákhoz vezettek a múltban.

A magyar szabályozás alkotmányos keretei

A rendszerváltozás után az abortusz kérdéseit alkotmányossági szempontból is vizsgálták, az Alkotmánybíróság kétszer is foglalkozott a témával.

Elsőként a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban járta körül az abortusz akkori szabályait: a magzat jogalanyisága nem egyértelmű, azaz a magzatot nem illetik meg ugyanazok a jogok, mint egy már megszületett személyt.

A magzat élethez való joga nem korlátlan, befolyásolhatja az anya egészséghez és önrendelkezéshez való joga. A 48/1998. (XI. 23.) határozatban döntött az Alkotmány-bíróság, kifejezett rendelkezés nincs a törvényben a jogalanyiságra vonatkozóan, tehát a magzat nem jogalany.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett új Alaptörvény szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. E szerint az állam köteles a magzatot védeni, mint keletkezésben lévő életet.

Az abortusz jogi kereteit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény és annak végrehajtási rendelete, a 32/1992 (XII. 23.) NM rendelet biztosítja.

A terhességmegszakítás feltételei Magyarországon

Magyarországon a nőknek joguk van a testük felett rendelkezni, így lehetőségük van a terhességmegszakításra (abortuszra) is.

A terhességmegszakítás a terhes nő döntésén múlik. A terhesség megtartása vagy megszakítása a 12. hétig alapvetően a te döntésed, ez része a saját tested feletti rendelkezési jogodnak.

Alapesetben a 12. hétig végezhető el a terhességmegszakítás, de vannak olyan kivételes esetek, amikor ez a határidő kitolódhat akár a 24. hétig is. Sőt, van olyan eset is, amikor bármeddig megszakítható a terhesség.

A 12. hétig szabadon dönthetsz arról, hogy megtartod vagy megszakítod-e a terhességet. Vannak azonban a törvényben meghatározott indokok, amelyekre hivatkoznod kell az eljárásban.

• A terhesség vagy a gyerekvállalás súlyos válsághelyzetet jelent számodra.
• A terhesség az egészségedet súlyosan veszélyezteti.
• A magzat valószínűleg súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved.
• A terhesség bűncselekmény, például szexuális erőszak következménye.

A jogszabályi meghatározás szerint súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.

Ez jelentheti azt, hogy valaki túl fiatalnak vagy túl idősnek érzi magát a gyerekvállaláshoz, esetleg anyagi, családi, munkahelyi, tanulási vagy egyéb okok miatt nem tudja vállalni a terhességet és a gyereket.

A terhességmegszakítás előtti kötelező tanácsadást végző családvédelmi szolgálat ezeket az indokokat nem ellenőrzi. Nem kell tehát semmilyen módon igazolnod, hogy milyen az anyagi helyzeted, milyen tanulmányokat folytatsz, hány gyereked vagy korábbi terhességed volt.

Azt, hogy számodra súlyos válsághelyzetet idézne-e elő a terhesség és a gyerek vállalása, kizárólag te tudod megítélni, ezért a te jogod meghozni a döntést.

A súlyos válsághelyzetet nem kell igazolnod, elég erre hivatkoznod a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt. Pusztán a kérésed alapján megállapítják a súlyos válsághelyzet fennállását.

A terhességmegszakítás időbeli korlátai

A 18. hétig elvégezhető a terhesség megszakítása, ha a kérelmező korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, a nő önhibáján kívül, egészségi oknál fogva vagy orvosi tévedés miatt nem észlelte a terhességét, vagy az egészségügyi intézmény vagy más hatóság mulasztása miatt lépte túl a 12 hetes időkorlátot.

Ezekben az esetekben is fenn kell állnia azonban a 12 hetes időkorlátnál meghatározott okok valamelyikének.

A terhesség a 20. hétig, az eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig megszakítható, ha a magzat genetikai vagy teratológiai rendellenességének valószínűsége eléri az 50%-ot.

Bármikor elvégezhető az abortusz, ha az anya élete van veszélyben, vagy a magzat olyan rendellenessége derül ki, mely a születés utáni élettel összeegyeztethetetlen.

Az, hogy a terhesség a 12. vagy a 24. hétig szakítható meg, azt jelenti, hogy az adott terhességi hétig az abortusznak meg kell történnie. Tehát nem elegendő ebben az időszakban időpontot kérni, magát a beavatkozást is el kell végezni.

Fontos, hogy a kórházak gyakorlata eltérhet abban, hogy hogyan számolják ki a betöltött heteket, a ezért érdemes a folyamatot minél hamarabb elkezdeni.

A magyarországi eljárás menete

Az állapotos nő terhességmegszakítás iránti kérelmét a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt személyesen terjeszti elő, a terhességet megállapító szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás benyújtása mellett.

A folyamat során négy időpontot kell egyeztetned. Részt kell venned két kötelező tanácsadáson a családvédelmi szolgálatnál, és kétszer meg kell jelenned egy egészségügyi szolgáltatónál, például orvosnál vagy kórházban.

Előfordulhat, hogy az egész folyamat több hétig is eltart. Magyarországon a nőknek joguk van a testük felett rendelkezni, így lehetőségük van a terhességmegszakításra (abortuszra) is.

A terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően a családvédelmi szolgálat munkatársa - lehetőleg a magzat apja jelenlétében -, tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, a magzat megtartása érdekében széleskörű tájékoztatást nyújt az állami támogatásokról, az örökbefogadás lehetőségeiről, a segítőszervezetekről, és felajánlja segítségét ezek igénybevételéhez is.

Továbbá tájékoztatja a várandós nőt a terhességmegszakítás veszélyeiről és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról is.

Minden más esetben, ha a fenti tájékoztatás ellenére a kérelmező a terhességmegszakítás iránti kérelmét továbbra is fenntartja, a munkatárs további tájékoztatás nyújt a jogszabályi feltételekről, a beavatkozást végző egészségügyi intézményekről, valamint a családvédelmi szolgálat segítségnyújtásának lehetőségéről a terhességmegszakítást követően.

A munkatárs egyidejűleg felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével és a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről is.

A tájékoztatást követően a munkatárs a terhességmegszakítás iránti kérelmet írásban rögzíti. A kérelmet a kérelmezőnek, és - lehetőség szerint - a magzat apjának is alá kell írnia és meg kell nevezniük a beavatkozás elvégzésére választott egészségügyi intézményt.

A kérelmet a munkatárs 24 órán belül megküldi a választott egészségügyi intézménynek. Az állapotos nőnek a kérőlappal legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkeznie kell a választott egészségügyi intézményben.

A kötelező tanácsadás szerepe

Magyarországon nincs szükség arra, hogy a várandós megindokolja, miért kívánja elvetetni a magzatot, azonban a két kötelező tanácsadáson részt kell vennie a Családvédelmi Szolgálatnál, mely legtöbbször a területileg illetékes védőnőt jelenti.

A két beszélgetés között minimum három napnak el kell telnie, az első beszélgetés célja a magzat megtartására irányul.

A Patent Egyesület 2014-ben végzett kutatása alapján az első beszélgetésre 40 756 nő ment el, a második alkalmon 37 862 nő jelent meg, abortuszt viszont 36 118 esetben végeztek.

Az ok viszont nem egyértelmű: valóban a védőnők sikere ez a 10%? Mivel ezeket a beszélgetéseket sok nő komoly lelki teherként, egyesek megaláztatásként élték meg, az sem kizárt, hogy aki megtehette, inkább külföldre ment elvégeztetni a beavatkozást, így ők a magyarországi számadatokból kiesnek.

A német szabályozásban is központi szerepet kap a tanácsadás. Az 1. eset szerinti tanácsadás célja a meg nem született élet védelme, a terhes nő bátorítása a magzat kihordására és az anyaság perspektívájának felvázolása.

Ezzel együtt segíteni kell a terhes nőt a felelős, lelkiismeretével összeegyeztethető döntés meghozatalában (219. I. §).

Az abortusz elérhetősége és az információhoz való jog

Magyarországon csak műtéti abortusz érhető el. A műtéti abortuszt nőgyógyászati vagy szülészeti osztállyal rendelkező kórházakban erre kiképzett orvosok végzik el.

A beavatkozás körülbelül 15 percet vesz igénybe, ezt követően még megfigyelésre a kórházban kell maradnod néhány órát. Ha ez idő alatt nem lép fel komplikáció, vagyis az orvosok mindent rendben találnak, hazamehetsz, nem kell az éjszakát a kórházban töltened.

A terhesség gyógyszerrel (abortusztablettával) is biztonságosan megszakítható, Magyarországon azonban jelenleg nincs erre lehetőség.

Az „abortuszturizmusnak” azonban más oka is van, ez pedig az itthon még nem elérhető tablettás megoldás. A tablettát már az 5. és 7. hét között lehet használni, és távozik a petezsák, és mivel nincs műtét, a méhűri fertőzések veszélye és az altatással járó komplikációk csökkennek, illetve nő egy későbbi problémamentes szülés esélye.

Hátránya azonban, hogy az erős vérzés hetekig elhúzódhat, illetve ha a méh nem ürül ki teljesen, ugyanúgy szükség lehet vákuumszívásra vagy kaparásra.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet 2012 májusában regisztrálta a mifepristone és misoprostol hatóanyag-tartalmú gyógyszerkészítményt, azonban törölték a törzskönyvet, vagyis nem lehet kereskedelmi forgalomban értékesíteni, itthon nem lehet beszerezni.

A misoprostol hatóanyag-tartalmú készítményből jelenleg kettő van forgalomban Magyarországon, itthoni indikációjuk kizárólag a vajúdás megindítására vonatkozik, tehát alkalmazásuk a 36. hét előtt kontraindikált.

Nem kizárt, hogy ennek ellenére bizonyos esetekben abortusztablettaként is használják, azonban ilyen alkalmazása a hatályban lévő jogszabályok fényében illegális.

A terhességmegszakítás díja és a hozzáférés társadalmi feltételei

A terhességmegszakítás térítési díja 2024-ben 45 312 forint. Ahhoz, hogy elvégezzék a beavatkozást, be kell mutatnod egy igazolást arról, hogy befizetted ezt az összeget.

Ha a terhesség bűncselekmény, például szexuális erőszak következménye vagy egészségügyi okokból kell megszakítani, nem kell fizetned a megszakításáért.

Alapvetően igen, de bizonyos esetekben lehet kedvezményt kérni, és olyan is van, hogy teljesen ingyenes a beavatkozás.

Ha nem engedheted meg magadnak, hogy a terhességmegszakítás díját kifizesd, bizonyos feltételek mellett kérheted, hogy csökkentsék a díjat.

Titoktartás és a döntés önállósága

A terhességmegszakításnak nem feltétele az apa beleegyezése, és tájékoztatni sem kell őt erről. A terhességmegszakítás a terhes nő döntésén múlik.

Ha elmúltál 18 éves, azaz nagykorú vagy, akkor nem. Jogod van ahhoz, hogy a terhességmegszakítás titokban maradjon, és csak azok tudjanak róla, akik az eljárásban részt vesznek, vagyis a családvédelmi szolgálat és az egészségügyi dolgozók.

Az egészségügyi dolgozókat és a családvédelmi szolgálat munkatársait szigorú titoktartási kötelezettség terheli.

Az eljárásban részt vevő szűk körön kívül senki másnak nem kell erről beszámolnod, sem a családodnak, sem a magzat apjának, de a háziorvosodnak és a többi kezelőorvosnak sem.

Nemzetközi kitekintés

Az abortusztörvényt a következő három paraméter alapján szokták vizsgálni: hozzáférhetőség, időtartam és az engedélyezéshez szükséges feltételek.

Európában a hozzáférhetőség változó, a teljes tiltástól a kérésre hozzáférhetőségig terjed. Magyarország még a liberálisabb országok közé tartozik, Lengyelország és Írország szigorúbb, azonban Ausztriában, Finnországban, Norvégiában és Spanyolországban nincs háromnapos kötelező várakozási idő a műtét előtti két kötelező tanácsadás között.

Csehországban az abortusz a terhesség 12. hetéig végezhető legálisan, de 1993 óta a társadalombiztosítás csak az egészségügyi okok miatt végrehajtott terhességmegszakítást fedezi.

Franciaországban 1975 óta a terhesség megszakítása csak a 10. hétig engedélyezhető, valamint további feltételek a tanácsadáson való részvétel és az egyhetes várakozási idő.

Németországban egy 1995-ben alkotott törvény a fogamzás pillanatától védelemben részesíti a magzatot, emiatt ebben az országban is kötelező a terhes nőnek tanácsadáson részt vennie, melynek célja a magzat megtartására irányul.

Olaszországban a terhesség első 90 napjában lehetséges annak megszakítása. Hollandiában a jogszabály szerint az abortusz a fogamzás és az életképesség közötti időszakban lehetséges, tehát nincsen konkrétan meghatározott ideje.

Európa egyik legszigorúbb országa az abortuszt illetően Lengyelország. 1993-ban született meg az a törvény, amely három esetben legitimálja a terhességmegszakítást:

1. Orvosi jóváhagyással a nő egészségének veszélyeztetése vagy a magzat súlyos testi fogyatékossága esetén.
2. Ha a terhesség bűncselekmény eredménye, például nemi erőszak, amit az ügyésznek meg kell erősítenie.
3. Szülői hozzájárulással kiskorú esetében.

A lengyel jog szerint bűncselekménynek minősül, ha valaki a terhesség megszakítására akarja rávenni a nőt, azonban nem bünteti a nőt, ha illegális abortuszt végeztet.

Az abortusz népszerűsítésének társadalmi és alkotmányos dilemmája

A magzat élethez való joga vs. a nő önrendelkezési joga. Súlyos alapjogi dilemmák, amelyek a magzatelhajtás törvényi szabályozása kapcsán heves társadalmi és politikai vitákhoz vezettek a múltban. Ez most sincs másképp Németországban sem.

Az abortusz-ellenes tábor attól tart, hogy a hirdetési tilalom eltörlése, vagy akár csak lazítása a terhességmegszakítás egyszerűsödéséhez, majd a mostaninál szélesebb körű engedélyezéséhez vezetne.

A reform támogatói ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy a tájékoztatási szabályok módosítása önmagában nem jelentené az abortusz feltételeinek liberalizálását. A cél az objektív, egészségügyi és jogi információk hozzáférhetővé tétele, valamint az orvosok jogbiztonságának megteremtése lenne.

A terhességmegszakítás népszerűsítésének jogi megítélése ezért nem választható el az információhoz való hozzáférés kérdésétől. A tájékozott döntéshez szükség van arra, hogy a várandós nő megismerhesse a jogi feltételeket, az eljárás módját, az egészségügyi kockázatokat és az alternatív lehetőségeket.

tags: #terhessegmegszakitas #nepszerusitese #torveny