18 hónapos baba miért rázkódik meg?

Az, hogy egy 18 hónapos baba időnként megrázkódik, többféle okkal magyarázható, és önmagában nem feltétlenül jelent betegséget. A legfontosabb megfigyelni, hogy a rázkódás mikor jelentkezik, meddig tart, mi váltja ki, megszűnik-e a gyermek figyelemelterelésére, illetve társul-e hozzá merevség, eszméletvesztés, láz vagy a fejlődés visszaesése.

Ebben az életkorban előfordulhat rövid, átmeneti remegés erős akarás, izgalom, koncentráció vagy fáradtság miatt, de az alvás közbeni összerándulás is lehet ártalmatlan. Ha a rázkódás ébrenlétben ismétlődik, fokozódik, szokatlan mozgásokkal társul, vagy a gyermek az epizód alatt nem reagál megfelelően, gyermekorvosi vizsgálat szükséges.

Mi állhat a rázkódás hátterében?

6-8 hónapos kortól a nagy „akarás” is állhat a remegés hátterében: a kicsi szeretne valamit megcsinálni vagy elérni, erőlködik, koncentrál, de nem sikerül neki, ilyenkor nyögés és sírás helyett remegéssel is reagálhat erre a helyzetre.

Ilyenkor hagyhatod egy kicsit erőlködni, de ha nagyon felhergeli magát, lehet segíteni neki egy kicsit. Ebben az életkorban a gyermekek egyre önállóbban próbálkoznak, sokat mozognak, tárgyakat cipelnek, pakolnak, építenek és új mozgásokat sajátítanak el, ezért az izgalommal vagy erőfeszítéssel összefüggő rövid remegés előfordulhat.

A 18-24 hónapos gyermekre leginkább a mozgásban levés a jellemző. Folyton cipekedik, hurcol magával valamit, tesz-vesz, rakosgat; ébren töltött ideje legjavában megállás nélkül dolga van.

Ebben az életkorban gyermekük már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is tud járni. Irányt változtatva futkározik. Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron.

Rázkódás mozgás, izgalom vagy koncentráció közben

Az erőlködéshez, örömhöz, izgalomhoz vagy koncentrációhoz kapcsolódó remegés többnyire rövid ideig tart, és a gyermek közben éber marad. Előfordulhat például akkor, amikor egy játékot szeretne elérni, valamit egymásra próbál tenni, ugrál, fut, vagy nem sikerül neki egy mozdulat.

Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik. Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni.

A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.

A mozgásfejlődés üteme gyermekenként eltérő lehet. Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).

Alvás közbeni összerándulás

Ha a baba alvás közben rándul össze, az gyakran teljesen normális jelenség. A kisbabák nagyon sokat alszanak, 24 órából nagyjából 14-17 órát.

Ha megfigyeled a babát, miközben alszik, észreveheted, hogy időnként megrándul valamije álmában. Ezt nevezik alvási myoclonusnak (a görög nyelvben a myo izmot jelent, míg a clonus rángatózást).

Ezek az összerándulások általában teljesen normálisak, sőt, egyes kutatók úgy vélik, hogy segítik a kisbabának abban, hogy a kezdetleges mozgásait összehangolt mozgásokká alakítsa.

Az alvási összerándulásnak két típusa létezik: a hirtelen izom-összehúzódások okozta, és az izom lazítása okozta rángások. Ha ébredés után azonnal megszűnik, valószínűleg ártalmatlan myoclonicus rángásról van szó.

Ezek ugyanis nem folytatódnak, amikor a baba ébren van. A 18 hónapos gyermeknél is fontos ezért megfigyelni, hogy a rázkódás kizárólag alvás közben történik-e, vagy ébrenlétben is jelentkezik.

Miért rándulhat össze a baba alvás közben?

Az alvás öt szakaszból áll: négy non-REM, azaz nem-gyors szemmozgásos szakaszból és egy REM szakaszból. A REM-fázis, amely az alvás legmélyebb szakasza, azután következik be, hogy a test már végighaladt a négy Non-REM-fázison.

A REM-fázist a gyors szemmozgások, az álmodás és a test teljes bénultsága jellemzi. Kivéve, hogy összerándulás jelentkezhetnek.

Egyes kutatók úgy gondolják, hogy a REM-alvás alatti összerándulás nem csupán az álmokhoz kapcsolódó jelentéktelen görcs vagy mozdulat. A babák alvás közbeni összerándulását összekapcsolják a szenzomotoros fejlődéssel.

Ez azt jelenti, hogy amikor a baba megrándul alvás közben, valójában idegi áramköröket aktivál fejlődő agyában. Állatokon végzett kutatások arra utalnak, hogy ezeknek az áramköröknek az aktiválása megtanítja a babák agyát és végtagjait arra, hogy mit is tehetnek ezekkel.

Az emlősökkel és madarakkal végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a korai fejlődés során nagyon sok REM-alvásban van részünk. Ez vezette a kutatókat arra, hogy ezekre az összerándulásokra úgy gondoljanak mint a fejlődési struktúrák szinkronizálására, és az idegi kapcsolatok megerősítésére.

Összefüggés lehet az alvás közbeni összerándulás és a baba új készségei között. Például láthatsz nyaki összerándulást a babánál alvás közben, amikor a fejtartás képességét fejleszti az ébrenlét idején.

Néhány hónap múlva, amikor elkezd a különböző tárgyak után nyúlni, a csukló és az ujjak rándulhatnak össze. Ez a megfigyelés azonban önmagában nem bizonyítja, hogy minden rázkódás fejlődési eredetű, ezért a szokatlan vagy ismétlődő epizódokat érdemes feljegyezni és megmutatni a gyermekorvosnak.

Mikor lehet roham vagy más egészségügyi probléma jele?

Ha a baba ébren van, és akkor tapasztalsz nála rángatózó mozgást vagy merevséget, azok lehetnek olyan görcsök miatt, mint:

• Infantilis görcsök - ezek 2-12 hónapos kor között kezdődnek, és rángások csoportja figyelhető meg, amelyet merevség követ.
• Jóindulatú újszülöttkori görcsök - az élet első néhány napjában kezdődnek, és általában 6-9 hónapos kor után nem jelentkeznek.
• Lázgörcs - betegség alatt, a hőmérséklet gyors emelkedését kíséri.
• Epilepszia - az epilepsziás betegségek rohamokat is okozhatnak.

A 18 hónapos életkorban a jóindulatú újszülöttkori görcsök már nem jellemzőek, az ébrenlétben jelentkező rángás, merevség, reakcióképtelenség vagy lázzal kísért epizód azonban orvosi figyelmet igényel.

Ezekben az esetekben fordulj orvoshoz a gyermekkel, illetve minden olyan aggodalommal is, amikor úgy érzed, hogy a babánál tapasztalható összerándulásnak, rángásnak más oka is lehet.

Milyen jelek miatt szükséges gyorsan segítséget kérni?

Különösen fontos orvoshoz fordulni, ha a rázkódás nem csak alkalmilag fordul elő, nem lehet a fenti események egyikéhez sem kötni, erősödik, vagy szokatlannak találod.

Azonnali orvosi segítség indokolt, ha az epizód alatt a gyermek nem reagál, elveszíti az eszméletét, légzése megváltozik, elkékül, tartósan megmerevedik, ismétlődő rohamok jelentkeznek, vagy láz kíséri a rázkódást.

Érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni akkor is, ha a mozgásjelenség egyre gyakoribb, hosszabb ideig tart, mindig ugyanúgy zajlik, vagy a gyermek a rázkódást követően szokatlanul bágyadt.

A fejlődés megfigyelése 18 hónapos korban

Egy másfél éves baba már egyre önállóbb és a képességeit egyre tudatosabban és magabiztosabban tudja használni. Itt elolvashatod mik az általános jellemzői ennek a korosztálynak és lellenőrizheted kisbabád fejlettségi szintjét.

Valószínűleg lesznek olyan pontok, amiket a Te gyermeked már sokkal korábban elkezdett csinálni és akadhatnak olyanok is, amit még nem láttál kisbabádtól, ez annak köszönhető, hogy az egyéni fejlődési ütem sokszor különbözhet a nagy átlagtól.

Mozgásfejlődés

A 18 hónapos gyerekek már ügyesen járnak, szaladni még általában nem tudnak, de biztonságosan kanyarodnak és a lépcsőn is tudnak felfelé lépkedni. Szeretnek ugrándozni, zenére szívesen mozognak.

Mondókázás közben velünk együtt tapsolnak a ritmusra. Egy másfél éves baba az ujjacskáival már egészen apró tárgyakat meg tud fogni, például egy földre esett gombot két ujjal megragadva fel tud emelni.

Beszéd és kapcsolatteremtés

Kisbabánk ebben a korban már nagyon sok mindent megért a beszédünkből, sőt, kérdéseinkre szívesen válaszol is. A rövid eldöntendő kérdésekre mint pl.: szomjas vagy? szeretnél labdázni? kimenjünk az udvarra? fejével bólogatva vagy az igen-nem szavak segítségével válaszol.

Ujjával mutatva jelzi ha éppen szeretne valamit. 8-10 szót már tudatosan használ és rendkívül büszke magára, amikor szülei megértik a mondandóját.

A kommunikáció és nyelvi képességek terén a korszak eleje és vége között hatalmas fejlődés megy végbe. A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában.

Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára.

Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni.

Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek. A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik.

Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja.

Játék és szociális fejlődés

A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek.

Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is. Más gyerekek iránt érdeklődnek, szívesen közelednek idegen gyerekek felé is, ám saját tárgyaikat néha féltik tőlük.

Mint mindenkinek, a babáknak is vannak vidámabb és melankólikusabb, bújosabb napjai, azonban könnyen fel lehet őket vidítani a közös játékkal és szeretgetéssel.

Ebben a korban már felismerik, ha valakinek fájdalma vagy rossz kedve van és empatikusan simogatással és öleléssel megpróbálják megvigasztalni. Nap közben szívesen osztogatnak puszikat.

Mi különbözteti meg az ártalmatlan remegést a kivizsgálást igénylő mozgástól?

Mikor jelezhet a rázkódás fejlődési vagy neurológiai problémát?

A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet.

Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ennek jelei lehetnek:

• Kifejezett merevség vagy éppen túlzott petyhüdtség.
• Nehézség a fej megtartásában.
• Feszített testtartás, például gyakran hátrafeszíti magát.
• Kéz ökölben tartása hosszabb időn keresztül.

Ha a rázkódás mellett a gyermek járása bizonytalan, nem használja megfelelően az egyik kezét, feltűnően merev vagy petyhüdt, illetve elveszít korábban már meglévő képességet, nem érdemes kizárólag a jelenség megfigyelésére hagyatkozni.

Minden gyermek máshogy fejlődik, de a fejlődésbeli késések és egyéb tünetek a gerincvelőeredetű izomsorvadás (SMA) jelei lehetnek, amely egy ritka genetikai betegség és sürgős orvosi ellátást igényel.

Ne feledje, hogy még az SMA-s csecsemők is éberek, ingerérzékenyek és mosolygósak maradnak. Boldognak tűnnek, nem pedig szorongónak, amely miatt kevésbé nyilvánvaló, hogy probléma állhat fenn.

Ha azonban úgy érzi, hogy valami nincs rendben, ne habozzon felkeresni az orvosát.

Milyen további tünetek mellett kérjünk segítséget?

A fejlődési eltérések nem minden esetben jelentenek betegséget, de több jel együttes fennállása esetén indokolt a kivizsgálás. Különösen figyelmet érdemelnek az alábbiak:

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni.
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Neves hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást.
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.

Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. gyógytorna, fejlesztő foglalkozások) segíthet a gyermek fejlődésében.

Mit figyeljen meg a szülő?

Figyeljük a baba fejlődését és vezessünk naplót a mérföldkövekről. A rázkódásról is hasznos feljegyezni, hogy mikor történt, mennyi ideig tartott, mi előzte meg, alvásban vagy ébrenlétben jelentkezett-e, és hogyan viselkedett utána a gyermek.

Ha biztonságosan megoldható, készíts rövid videót az epizódról, mert ez segítheti az orvost a mozgásjelenség megítélésében. Ne rázd meg a gyermeket, ne próbáld erővel lefogni, és ne adj gyógyszert orvosi javaslat nélkül.

Stimuláljuk a mozgását játékos gyakorlatokkal. Konzultáljunk szakemberrel, ha bizonytalanok vagyunk. Ne essünk pánikba! Minden gyermek más ütemben fejlődik, és sok esetben kis támogatással is behozható a lemaradás.

Kihez fordulhatunk?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése.

Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.

Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Mit tehetünk otthon?

A mindennapi játék során érdemes megfigyelni, hogy a gyermek mindkét kezét használja-e, tud-e tárgyakat egymásra tenni, képes-e egyszerű utasításokat követni, és hogyan jár, fut, lépcsőzik vagy ugrik.

Az ujjal festés, gyúrmázás, homokozás nem csak jó móka, de tökéletes taktilis ingerforrás is, amire nagyon szüksége van ebben a korban a gyerekeknek. Próbáljunk meg minden napba beépíteni valami szenzoros játékot.

Szívesen segítenek a házimunkában, élvezik a portörölgetést, a tükör pucolást és a sepregetésbe is örömmel beszállnak. Kedvüket lelik a festésben, rajzolásban, gyurmázásban, ügyesen firkálnak és a matricákat is szeretik ragasztgatni.

Vannak tipegők, akik nem szeretnek hosszan egy helyben maradni és „szöszmötölni” valamivel, a sok mozgásban, mozgásos játékban próbálgatják magukat, szereznek tapasztalatot a térben.

Fontos azonban, hogy buzdítsuk őket a földön való játékra is, építsünk, rajzoljunk, kirakózzunk velük amennyit csak lehet. Ha egyáltalán nem tudja magát lekötni könyvekkel, vagy kisautókkal, kérjük szakember segítségét mert az unatkozás a lassabb érés jele is lehet, ami a későbbiekben kihat a tanulási készségekre is.

Mit érdemes megjegyezni?

A rövid, alvás közben jelentkező összerándulás, illetve az izgalomhoz, koncentrációhoz vagy erőlködéshez kötődő átmeneti remegés gyakran nem veszélyes. A rázkódás értékelésében azonban nemcsak maga a mozgás számít, hanem az is, hogy a gyermek közben éber és kapcsolatba vonható-e, vannak-e kísérő tünetei, valamint megfelelően fejlődik-e.

Ha a rázkódás ébrenlétben jelentkezik, ismétlődik, erősödik, merevséggel, reakcióképtelenséggel, légzésváltozással vagy lázzal társul, fordulj gyermekorvoshoz. Ha a gyermek fejlődésével kapcsolatban is felmerül bizonytalanság, a korai szakvizsgálat segíthet tisztázni az okot és szükség esetén időben megkezdeni a támogatást.

tags: #18 #honapos #baba #miert #razkodik #meg