6–36 hónapos gyermek táplálása: hozzátáplálás, étrend és biztonság

A 6-36 hónapos gyermek táplálásának alapja a fokozatosság, a gyermek fejlettségének figyelembevétele, a változatos étrend és az éhség-jóllakottság jelzéseinek tiszteletben tartása. Hat hónapos kor körül az anyatej vagy a tápszer mellé fokozatosan bevezethetők a szilárd ételek, miközben az első életévben továbbra is a megszokott tej jelenti a fő táplálékot.

A hozzátáplálás célja nemcsak az anyatej vagy a tápszer tápanyagokkal történő kiegészítése, hanem az evési készségek fejlesztése és a gyakori allergének megfelelő időben történő bevezetése is. A folyamatot nem szabad erőltetni: a gyermek tempója, fejlettsége, étvágya és egyéni reakciói meghatározóak.

Mikor kezdjük a hozzátáplálást?

A WHO és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia a kizárólagos szoptatást (ennek hiányában a tápszert) javasolja a születést követő első 6 hónapban. Az ESPGHAN 2017-es iránymutatásai szerint a csecsemők hozzátáplálását nem javasolt a születést követő 4. hónap előtt megkezdeni, és a betöltött 6. hónap (26. hét) utánra halasztani.

A hivatalos, nemzetközi állásfoglalások „6 hónapos kor körüli” időt írnak, amennyiben a baba rendelkezik ekkorra már a fejlettségi jelekkel. A 6 hónapos kor körüli időpont nem napra pontosan 6 hónapos kort jelent. A hozzátáplálás optimális kezdete egyéni időszak, amelyet a gyermek életkora és fejlettsége együtt határoz meg.

A kizárólag szoptatott csecsemők esetében körülbelül hat hónapos kortól vezethető be a szoptatás mellé a kiegészítő táplálás. Tápszeres gyermekek esetében a kiegészítő táplálás bevezetése már 4 hónapos kortól fokozatosan megkezdhető, de a tápszeres babák nem érnek meg automatikusan hamarabb erre a folyamatra.

Az ESPGHAN ajánlása szerint a hozzátáplálást nem célszerű 4 hónapos kor előtt elkezdeni, és lehetőség szerint nem érdemes 7 hónapos kor utánra halasztani. Koraszülött babák esetében a hozzátáplálás egyéni elbírálást igényel, ezért a gyermekorvos által megjelölt időpontot kell követni.

A hozzátáplálásra való érettség jelei

• a baba erős nyakizomzatának köszönhetően stabilan tudja tartani a fejét;
• segítséggel biztonságosan ül;
• stabilan kitámasztható testhelyzetben képes részt venni az étkezésben;
• érdeklődik az ételek iránt;
• az étel vagy a kanál felé nyúl;
• amikor mások esznek, ő is kinyitja a száját;
• a környezetében lévő tárgyakat előszeretettel veszi a szájába;
• jó látható rágó mozgásokat végez;
• képes lassabban enni vagy elfordulni, amikor jóllakott.

Érdemes mindig a csecsemő fejlettségét és érettségét szem előtt tartani a hozzátáplálás megkezdésének időzítésekor. Nem kell korán kezdeni rutinból, csak nagyon ritka esetben, akkor is orvosi indok miatt.

A korai kezdés növelheti a félrenyelés esélyét, a túl késői kezdés pedig hozzájárulhat az alultápláltsághoz és az evési készségek későbbi fejlődéséhez. A megfelelő időpont kiválasztásánál a szakmai ajánlásokat és a baba tényleges fejlettségét együtt kell figyelembe venni.

Miért fontos a hozzátáplálás?

1. Tápanyagokkal egészíti ki az anyatejet vagy a tápszert

Körülbelül 6 hónapos kortól az anyatej vagy ennek hiányában a tápszer önmagában már nem fedezi teljes mértékben a fejlődésben lévő gyermek tápanyagszükségletét. Az anyatej ugyanúgy értékes marad, de a gyermek testsúlykilogrammra vetített igényei megváltoznak.

A terminusra született babák vasraktárai ekkorra már kimerülhetnek, ezért különösen fontos a vasban és más tápanyagokban gazdag ételek bevezetése. Nem célszerű hónapokig kizárólag burgonyára, répára és almára, illetve csak pürékre korlátozni az étrendet.

2. Fejleszti az evési készségeket

A hozzátáplálás során a baba megtanulja, hogyan továbbítsa a nyelvével a pürét, hogyan nyeljen, hogyan használja a kanalat, hogyan fogjon meg egy falatot, hogyan mozgassa az ételt a szájában, és hogyan rágjon.

Az evés összetett fizikai feladat, amelyhez a test számos szervrendszerének összehangolt működése szükséges. Csak a nyeléshez 26 izom és hat koponyaideg működése szükséges.

• testtartási stabilitás: a biztonságos nyelés és evés alapja;
• orális-motoros készségek: a nyelv mozgása és a falat továbbítása;
• rágási készségek: a szopástól a csámcsogáson át a forgó rágásig;
• szenzoros készségek: az ízek, állagok, illatok és hőmérsékletek tolerálása;
• koordinációs készségek: az önálló evéshez szükséges kéz-, szem- és szájmozgások;
• szülői készségek: az éhség- és jóllakottsági jelzések érzékeny felismerése.

3. Segíti az allergiaprevenciót

A gyakori táplálékallergénekkel való találkozás megfelelő időben és megfelelő formában csökkentheti a későbbi ételallergia és az atópiás dermatitis kialakulásának esélyét. Az allergének késői, egyéves kor utáni bevezetése nem bizonyítottan megelőző hatású, sőt egyes allergének esetében növelheti az atópiás megbetegedések gyakoriságát.

A földimogyoró korai bevezetése a szakirodalom szerint jelentősen csökkentheti a földimogyoró-allergia kialakulásának esélyét. A földimogyorót azonban soha nem szabad egészben adni, hanem finomra porítva vagy krémesítve, más ételbe keverve kell kínálni.

Középsúlyos vagy súlyos ekcéma, illetve igazolt tojásallergia esetén a földimogyoró bevezetése előtt gyermek-allergológussal vagy gasztroenterológussal kell egyeztetni.

Anyatej, tápszer és pótlás

Az Egészségügyi Világszervezet 1 éves korig vagy tovább ajánlja a szoptatást. Az első hat hónapban az egészséges csecsemő tápanyag- és folyadékigényét a kizárólagos szoptatás teljes mértékben kielégíti.

Ha a szoptatás valamilyen akadályba vagy nehézségbe ütközik, ideális esetben az édesanya vagy egy másik szoptatós anyuka lefejt tejével történik a pótlás, ezek hiányában jöhet szóba tápszer.

A pótlást ajánlott szoptatásbarát módszerekkel végezni, amelyek csökkentik a cumizavar esélyét, és segíthetnek megelőzni, hogy idő előtt elmaradjon a szopizás.

Szoptatásbarát pótlási módszerek

Ha átmeneti időszakban, de rendszeresen van szükség pótlásra, használható szoptanít vagy SNS-eszköz. A baba szoptatás közben egy vékony csövön keresztül kapja a pótlást, így a jóllakottság élménye továbbra is a mellhez kapcsolódik, miközben az eszköz fokozhatja az édesanya tejtermelését.

Alkalmankénti pótlás esetén kanállal is etethetünk. Célszerű elkeskenyedő végű kanalat használni, mert ezzel jobban adagolható a tej.

Kis mennyiségű átmeneti pótláshoz használható ujjetető is. Etetés közben a csecsemő a szülő ujján vákuumot képez, miközben a másik kézzel, a száj sarkához illesztett vékony szilikoncsövön vagy fecskendőn keresztül adagolható a tej.

Az ujjetető használatához érdemes laktációs tanácsadó segítségét kérni. Hagyományos üvegpohárból lekerekített, kifelé hajló szélű típust válasszunk, vagy kipróbálhatjuk a hosszúkás csőrrel ellátott, szoptatásbarát svéd itatópoharat.

Cumisüveges táplálás

Cumisüveggel való táplálás mellett is megvalósulhat a szeretetteljes, válaszkész gondozás. A cumisüveg és az etetőcumi kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy anatómiailag megfelelő kialakításúak legyenek a baba számára.

Az etetőcumi mérete befolyásolja a táplálék kiáramlásának sebességét. Újszülötteknél lassú folyású etetőcumira lehet szükség, ahogy nő a gyermek, közepes, majd gyors folyású cumira lehet váltani.

Az extra puhaságú szilikoncumik a fiatalabb babáknak, a harapásálló etetőcumik a nagyobb babáknak lehetnek megfelelőek. A választásnál mindig a gyermek fejlődését és egyedi igényeit kell figyelembe venni.

A tápszerek típusai és elkészítése

Anyatej hiányában a tápszerek biztosítják a folyékony, tejalapú táplálékot a kisbaba számára. A tápszerek por, granulátum vagy folyékony, kész formában kaphatók.

Amennyiben nem elegendő az anyatej mennyisége, az első hat hónapban úgynevezett anyatejpótló tápszerre van szükség. Ezek között találhatók a „HA”, illetve „1” jelzéssel ellátott készítmények.

Hat hónapos kor után következnek a „követő” vagy „elválasztó” tápszerek, a „2” jelzésű típusok, amelyeket a gyümölcsök és főzelékek mellett kiegészítésként adhatunk, ha már nincs vagy nem elegendő az anyatej.

Egyéves kor után javasolják a junior italokat, amelyek a kisdedek igényeihez igazodva vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak.

A tápszer elkészítésének alapvető szabályai

1. A tápszer elkészítése előtt mossunk kezet.
2. Valamennyi eszközt mossuk el, majd sterilizáljuk forralással vagy sterilizáló berendezéssel.
3. Porkészítmények esetén pontosan tartsuk be a csomagoláson leírt utasításokat.
4. A tápszer adagolását bemutató táblázatot figyelmesen olvassuk el.
5. Az adagolókanállal pontosan kimért mennyiséget használjuk.
6. Palackozott babavíz esetén a felbontott vizet az előírás szerint használjuk fel.
7. Csapvíz használatakor az ivóvizet körülbelül 5 percig forraljuk, majd körülbelül 50 °C-ra hűtjük.
8. A port ebben a vízben oldjuk fel, majd testhőmérsékletre hűtve adjuk a gyermeknek.
9. Az elkészített tápszert hűtőben tartva 24 órán belül használhatjuk fel.
10. Olvassuk el a dobozon, hogy a felbontott készítmény meddig használható fel.

Az első ételek bevezetése

Az első étkezések alkalmával célszerű kis mennyiségű, egyszerű, egy összetevőből álló étellel kezdeni. Kezdetben elegendő lehet fél teáskanál vagy egy-két kávéskanálnyi étel.

Az adagokat fokozatosan növeljük. A baba először megtanulja elfogadni az új ízt és állagot, majd megtanulja a pépet a nyelvével mozgatni és lenyelni.

A kemény gyümölcsöket és zöldségeket, például az almát és a sárgarépát érdemes megfőzni vagy megpárolni, hogy könnyen pépesíthető állagot kapjanak. A puha, érett gyümölcsöket apróra zúzva, pépesítve vagy megfelelő méretű rudacskákra vágva lehet kínálni.

Az első ételek között szerepelhet az alma, a körte, a banán, a barack, a sárgarépa, a főzőtök, a sütőtök, a burgonya, a brokkoli, a cukkini, az édesburgonya és a spenót. A kevésbé édes zöldségeket is érdemes hamar megismertetni a babával.

Az új ételek bevezetésének menete

Új ízek bevezetésekor mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően alapvető fontosságú a fokozatosság. Egyenként, először kis mennyiséget adva vezessük be az ismeretlen ízeket.

Egy-egy új ízt ajánlott legalább 2-3 nap elteltével kínálni, különösen a potenciálisan allergizáló ételeknél. Így könnyebb felismerni, hogy egy esetleges panasz melyik étel bevezetéséhez köthető.

Első alkalommal célszerű délelőtt vagy délben, a szoptatás vagy tápszeradás előtt próbálkozni. A gyermek ekkor még nem túl éhes, de érdeklődhet az étel iránt.

Ha nem ízlik neki valami, ne erőltessük. A csecsemő elutasíthatja az új ízeket, és előfordulhat, hogy csak több türelmes próbálkozás után fogadja el az újdonságot.

Az újrakínálás fontos része a tanulási folyamatnak. Egyes ételeket 8-10, más ételeket akár 15 alkalommal is fel kell kínálni, mire a gyermek elfogadja őket.

Püré, darabos étel vagy BLW?

Kanalas hozzátáplálás

A kanalas módszer esetében a hozzátáplálás pürékkel kezdődik, majd fokozatosan, a baba tempójában halad a sűrűbb, áttört, darabos és szilárdabb ételek felé.

A kanalat ne dugjuk bele a baba szájába. Finoman érintsük a felső ajkához, és hagyjuk, hogy ő kapja be és fogyassza el róla a falatot.

Ne kanalazzuk le a felesleget a gyermek szájáról, mert így megakaszthatjuk az evés természetes folyamatát. A baba fokozatosan megtanulja mozgatni az ételt a szájában, lenyelni, majd a nyelvét egyik oldalról a másikra mozgatni.

BLW és finger food

A BLW-módszernél a baba darabos, puha ételekkel kezdi felfedezni az étkezést, és maga veszi a kezébe az ételt. A szülő nem eteti a babát, hanem vele együtt étkezik, példát mutat, és folyamatosan felügyeli.

A legtöbb 6 hónap körüli baba még nem rendelkezik csippentőfogással, ezért eleinte teljes tenyérrel ragadja meg az ételt. Az ennivalót hosszú, vékony, pálcika alakú darabokra kell vágni, körülbelül a kis- vagy mutatóujj méretére.

A puha, párolt zöldségek és érett gyümölcsök rudacskákra vágva alkalmasak lehetnek a fogás és a szájhoz emelés gyakorlására. A darabos ételt mindig a gyermek fejlettségéhez, rágási képességéhez és biztonságos testhelyzetéhez kell igazítani.

A kanalas módszer és a BLW egyaránt elterjedt, és a két megközelítés vegyesen is alkalmazható. Nem létezik minden gyermek számára egyetlen helyes módszer.

Biztonságos testhelyzet és evési környezet

Stabil testtartás nélkül ne kezdjük el az etetést, mert a baba könnyebben félrenyelhet. Nem etetünk félig ülő helyzetben vagy előrebiccentett fejjel.

A baba hátát, oldalát és lábát megfelelően meg kell támasztani. A kanál szemből érkezzen a szájhoz, ne felülről, és a gyermek fejét ne kelljen előre vagy hátra billentenie.

A hozzátáplálás kezdetén a baba gyakran a szülő ölében ülhet, miközben a talpát a szülő combja megtámasztja. Amikor már megfelelően kitámasztható, használható stabil, állítható etetőszék.

Az étkezés alatt a gyermeket mindig felügyelni kell. A fulladásveszélyes ételeket nem szabad a babára hagyni, és a darabos ételeket csak biztonságos méretben, puha állagban szabad kínálni.

Állagok és az evési készségek fejlődése

A jelenlegi táplálkozási ajánlás először a folyékony-pépes ételek bevezetését javasolja, majd következhetnek a darabos és szilárd ételek. A rágásra szoktatás általában 8-10 hónapos kor körül kezdődhet el.

Nem ajánlott hónapokig kizárólag püréken maradni. A baba fokozatosan térjen át a sűrűbb, áttört, villával összetört, majd puha darabos ételekre.

8-9 hónapos korban a főzeléket villával össze lehet törni. Ha kisebb, puha darabok maradnak benne, az általában nem jelent problémát, mert a baba az ínyével is képes lehet összenyomni őket.

A pürében ne legyenek véletlenszerűen kevert, apró, puha darabok. Később is biztonságosabb, ha az állag egyértelműen pürés vagy egyértelműen darabos.

Mit kapjon a gyermek?

Gyümölcsök

Az ízekkel való ismerkedéshez jó lehetőséget biztosítanak a gyümölcsök. Érdemes az adott idénynek megfelelő, friss, hazai gyümölcsöt választani.

Adható például alma, körte, banán, őszibarack, sárgabarack, szilva, meggy, cseresznye, sárgadinnye, görögdinnye és narancs. A kemény gyümölcsöket főzzük vagy pároljuk puhára, a gyümölcsöket alaposan mossuk meg, a magokat és a kemény héjat távolítsuk el.

A gyümölcsöt ne édesítsük. Egyéves kor alatt különösen ne használjunk mézet.

Az aprómagvas gyümölcsök, például az eper, a málna és a szeder bevezetésével kapcsolatban az ajánlások eltérhetnek, ezért a gyermek egyéni érzékenységét és a helyi szakmai útmutatást is figyelembe kell venni.

Zöldségek

A zöldségek közül kínálható répa, burgonya, sütőtök, cékla, édesburgonya, fehérrépa, spenót, brokkoli, cukkini, zöldborsó, karfiol, zöldbab és tök.

A bélgázosságot fokozó, úgynevezett „k” betűs zöldségek, például a karfiol, karalábé és káposzta, általában később, körülbelül 8 hónapos kortól vezethetők be.

A zöldségeket turmixolni, a héjasakat, például a zöldborsót, passzírozni ajánlott. Darabosan akkor adhatjuk, ha a gyermek már elég érett a biztonságos fogyasztásra és rágásra.

Sűrítéshez használhatunk burgonyát, később fokozatosan rizst vagy kukoricapelyhet. A zöldségek elkészítésekor egyszerű ízekre törekedjünk, hozzáadott só és cukor nélkül.

Gabonafélék és glutén

A gabonafélék 6 hónapos kor körül vezethetők be fokozatosan. Elsőként a zab, a rizs és a búza kerülhet az étrendbe, majd később a bulgur, a kuszkusz és a hajdina.

A glutén bevezetése 6-12 hónapos kor között ajánlott, kezdetben kis mennyiséggel. A gluténtartalmú ételek közé tartozik a búza, a rozs, az árpa, a zab és az ezekből készült termékek.

A kizárólagos rizsfogyasztás nem javasolt annak esetleges magas arzéntartalma miatt. A gabonafélék anyatejjel vagy tápszerrel is keverhetők.

Gabonafélék lehetnek a zabkása, a rizs, az őrölt rizs, a kukoricaliszt, a puhára főtt tészta, a búzadara, a quinoa és később a kenyér.

Hús, hal és tojás

A főzelékek komplettálása alatt a hússal, növényi olajokkal, majd tojással történő kiegészítést értjük. Az állati eredetű fehérjék és a vas kiemelten fontosak a csecsemő étrendjében.

A húsok közül először a baromfi, majd a sertés és a marhahús adható. Hat hónapos kor körül a hal is bevezethető, például pisztráng, lazac vagy tőkehal formájában.

A hal mindig friss és szálkamentes legyen, az ételt pedig alaposan hőkezeljük. A csirkemáj legfeljebb heti egy alkalommal szerepeljen az étrendben.

A tojást minden esetben alaposan főzzük meg. A tojás, a hal és más gyakori allergének bevezetését nem célszerű indokolatlanul késleltetni.

A fehérjében gazdag ételek közé tartozik a sovány vörös- és fehér hús, a hal, a tojás, a lencse, a bab, a csicseriborsó és a zöldborsó. Ezek fehérje mellett vasat és cinket is tartalmazhatnak.

Tejtermékek és tej

A savanyított tejtermékek, például a natúr joghurt, a kefir, a túró és a pasztőrözött sajtok fokozatosan bevezethetők. Natúr, teljes zsírtartalmú joghurtot kínálhatunk, amely nem tartalmaz hozzáadott cukrot, édesítőszert vagy aromát.

Tiszta tehéntejet egyéves kor előtt nem javasolt adni. A teljes zsírtartalmú tehéntej vagy kecsketej főtt étel hozzávalójaként használható, de önmagában 12 hónapos korig nem ajánlott.

A túlzott tehéntej-fogyasztás elősegítheti a vashiányos állapot kialakulását. A gyermek tejtermékfogyasztását ezért életkorának és teljes étrendjének megfelelően kell kialakítani.

Növényi olajok

A növényi olaj hasznos kiegészítője a főzelékféléknek. Kis mennyiségben, körülbelül 1 kávéskanállal 1 deciliter főzelékhez adhatjuk.

Napraforgóolaj mellett használható repce-, olíva- és lenmagolaj is. A zsiradékok hozzájárulnak a zsírban oldódó vitaminok felszívódásához és a fejlődéshez szükséges zsírsavak beviteléhez.

Allergének bevezetése

A potenciálisan allergén ételeket egyenként és kis mennyiségben kínáljuk, hogy egy esetleges reakció észlelhető legyen. Ha a baba jól fogadta az adott ételt, a későbbiekben is maradjon része az étrendjének.

A gyakori allergének közé tartozik a glutén, a tojás, a hal, a földimogyoró, a diófélék, a tej, a szója, a szezámmag, a mustár, a zeller, a rákfélék és a puhatestűek.

A földimogyorót csak porítva vagy krémesítve, más ételbe keverve adjuk. Egész mogyorót és egész olajos magvat kisgyermeknek fulladásveszély miatt nem szabad adni.

Az ételallergia lehetséges tünetei

• hányás, hasmenés, véres széklet;
• hasi fájdalom, puffadás, székrekedés;
• gyakori bukás vagy súlyállás;
• ekcéma és csalánkiütés;
• orrfolyás, köhögés, rekedtség vagy légúti nehézség;
• vashiányos vérszegénység;
• anafilaxiás reakció.

Nem kell minden tünetnek egyszerre jelen lennie ahhoz, hogy allergia gyanúja merüljön fel. Légzési nehézség, gégeödéma, általános rosszullét vagy anafilaxia gyanúja esetén azonnali sürgősségi ellátás szükséges.

Folyadékbevitel

A hozzátáplálás kezdetén a baba néhány korty tiszta vizet kaphat sima, nyitott pohárból. Az első időszakban általában csak kis mennyiséget fog inni.

7-9 hónapos korban fokozatosan megtanulhat szívószálas pohárból inni, de a nyitott pohár használatát is érdemes gyakorolni. A vizet ne cumisüvegből kínáljuk.

Ne adjunk rendszeresen teát, gyümölcslevet, cukros italt, szénsavas üdítőt vagy más édes folyadékot. A gyümölcslé túlzott fogyasztása súlyproblémákhoz, hasmenéshez és fogszuvasodáshoz vezethet.

Állati eredetű tejet 12 hónapos korig ne adjunk italként. A tej csak főtt étel hozzávalójaként használható.

Ajánlott étkezési ritmus 6-36 hónapos korban

6-7 hónapos korban

Naponta egy szilárd étkezéssel kezdhetünk, legalkalmasabb lehet a délelőtti vagy tízórai időpont. Ebben az életkorban az energiaigény legnagyobb részét továbbra is az anyatej vagy a tápszer fedezi.

Ha a kicsi türelmetlen, az első kanál előtt kínálhatunk neki kevés anyatejet vagy tápszert, hogy ne legyen túl éhes. A szilárd étel mennyisége fokozatosan növelhető, de nincs szükség szigorú menetrendre.

7-8 hónapos korban

Már sűrűbb pépeket tálaljunk, és fokozatosan vezessük át a babát az új állagok felé. A gyermekek ebben a korban jellemzően napi 2-3 alkalommal esznek az anyatejen vagy a tápszeren kívül.

Az egyik étkezés mindenképpen tartalmazhat állati eredetű fehérjét, a többi lehet zöldség, gyümölcs vagy gabonapép. Az ételeket villával összetörhetjük, és fokozatosan kínálhatunk puha falatokat is.

9-10 hónapos korban

A darabos ételek egyre nagyobb szerepet kapnak. A gyermek napi 3-4 szilárd étkezésben részesülhet az anyatej vagy a tápszer mellett.

A puha gyümölcsdarabok, puhára főtt zöldségek, puha tészta, kenyérféle vagy más, életkornak megfelelő falatok segítik a rágás és az önálló evés fejlődését.

11-12 hónapos korban

Körülbelül napi 5 étkezés lehet szükséges az anyatejen vagy a tápszeren kívül. A főétkezések tartalmazhatnak állati eredetű fehérjét, emellett fontos a tejtermék, a zöldség, a gyümölcs és a gabonafélék fogyasztása.

A válogatósság ebben az életkorban gyakran megjelenik. Előfordulhat, hogy a gyermek egyik nap elfogad egy ételt, másnap pedig elutasítja. Az erőltetés tilos, mert növelheti az étkezéssel kapcsolatos ellenállást.

12-36 hónapos korban

Egyéves kor után a gyermek fokozatosan bekapcsolódhat a módosított családi étrendbe. A családi ételek legyenek kevés sóval vagy só nélkül, hozzáadott cukor nélkül, megfelelően puhítva és a fulladásveszély szempontjából biztonságosan elkészítve.

A gyermeknek napi három főétkezésre és egy-két kisétkezésre lehet szüksége. A pontos mennyiséget ne kizárólag táblázatok alapján határozzuk meg, hanem a gyermek étvágyát, fejlődését, aktivitását és jóllakottsági jelzéseit is vegyük figyelembe.

Az első születésnap után továbbra is folytatható a szoptatás. A junior italok bevezetése egyéves kor után szóba jöhet, de nem helyettesíti a változatos, kiegyensúlyozott étrendet.

Kerülendő ételek és fulladásveszélyes falatok

Egyéves kor előtt ne adjunk tiszta tehéntejet és mézet. A méz Clostridium botulinum spóráit tartalmazhatja, a tehéntej pedig túlzott fehérjebevitelt és vashiányos állapotot okozhat.

Ne adjunk egész olajos magvakat, egész szőlőszemeket, kerekre vágott virslit, koktélparadicsomot, kemény nyers zöldséget vagy más olyan ételt, amely könnyen elzárhatja a légutakat.

A kerek ételeket hosszában és megfelelően vékony csíkokra vágjuk, a kemény alapanyagokat puhítsuk meg, a magokat és csontokat távolítsuk el, és az étkezés alatt mindig maradjunk a gyermek mellett.

Kerülendők a hozzáadott cukrot, sok sót, tartósítószert, mesterséges színezéket vagy mesterséges ízesítőanyagot tartalmazó élelmiszerek. A cukros italokat, édességeket és erősen feldolgozott péksüteményeket lehetőség szerint minél később vezessük be.

Mi a teendő, ha a baba elutasítja az ételt?

A csecsemők gyakran elutasítják az első néhány kanál pépes ételt az új íz vagy állag miatt. Ha nem nyitja ki a száját, kiköpi az ételt vagy elfordul, ne essünk kétségbe.

Térjünk vissza a próbálkozáshoz néhány nap elteltével, de semmiképpen ne erőltessük tovább a hozzátáplálást. A gyermeknek biztonságos és pozitív élményekre van szüksége.

Figyeljük a jelzéseit: az étel felé nyúlás, a szájnyitás és az érdeklődő testtartás a kóstolási készséget, az elfordulás, a száj becsukása, az étel kiköpése vagy a fej elfordítása pedig a jóllakottságot vagy az elutasítást jelezheti.

Az étkezés legyen nyugodt, közös és kiszámítható. A szülő mutassa meg, hogyan eszik és iszik, beszéljen az ételekről, az illatokról, a színekről, az állagokról és a hőmérsékletről.

Egyszerű, biztonságos étkezési alapelvek

• Az első évben a tej, vagyis az anyatej és a tápszer továbbra is fontos táplálék.
• A hozzátáplálást a gyermek fejlettségéhez igazítsuk.
• Új ételt kis mennyiségben, lehetőleg egyenként vezessünk be.
• Ne erőltessük az ételt, és ne tukmáljuk a gyermeket.
• Fokozatosan vezessük be a sűrűbb, áttört és darabos állagokat.
• A vasban és fehérjében gazdag ételek rendszeresen szerepeljenek az étrendben.
• A gyakori allergéneket ne késleltessük indokolatlanul, hanem biztonságos formában vezessük be.
• Egész mogyorót, olajos magvat és más fulladásveszélyes ételt ne adjunk.
• Az étkezések mellé tiszta vizet kínáljunk.
• Hozzáadott cukrot és nagy mennyiségű sót ne használjunk.
• A gyermek éhség- és jóllakottsági jelzéseit mindig vegyük figyelembe.

tags: #6 #36 #honapos #gyermek #taplalasa