A kiírt nap önmagában nem jelenti azt, hogy minden kismamánál amnioszkópiával meg kell vizsgálni a magzatvizet. A várható szülési időpont csak hozzávetőleges adat, és az ellenőrzés módját a terhességi kor, a magzat állapota, a CTG vagy NST eredménye, a méhlepény működése, a magzatvíz mennyisége, a burok állapota és az adott kórház szakmai protokollja határozza meg.
A magzatvíz állapotának megítélésére többféle vizsgálat létezik, amelyek nem ugyanazt az információt adják. Az ultrahang főként a magzatvíz mennyiségét, a CTG vagy NST a magzati szívhangot és a méhösszehúzódásokat, az amnioszkópia pedig a magzatvíz színét, tisztaságát és egyes esetekben a korábbi oxigénhiányos állapot jeleit vizsgálja.
A kiírt nap nem pontos határidő
A terhességet megállapító első nőgyógyászati vizsgálat során az utolsó menstruáció időpontjából és a petezsák/magzat méretéből azonnal meghatározzák a szülés várható időpontját is. Bár ez a dátum sok mindent meghatároz (például a terhesgondozás alatt kötelezően elvégzendő vizsgálatok idejét), talán mégsem kell annyira komolyan venni, mint amilyennek első hallásra tűnik.
A baba nyugodtan érkezhet akár két héttel a kiírt dátum előtt, akár utána egy héttel úgy, hogy teljesen időben születik. Kutatások szerint csak az újszülöttek öt százaléka érkezik pontosan a kiírt napon. A legtipikusabban a 38-40. hét között valamikor, de előfordulhat(na) akár kéthetes túlhordás is.
Koraszülésről beszélünk a 37. hét előtt, túlhordásról a 40. hét után. A kiírt dátumra tehát tekints úgy, mint egy hozzávetőleges adatra, például ha július 14-re vagy kiírva, mondd azt, hogy július közepére várható a baba - így kevésbé ér váratlanul, ha már július 3-án kibújik, és az sem lep meg, ha csak 17-én érzed az első igazi összehúzódást.
Miért nem kötelező az amnioszkópia a kiírt napon?
Általában a szülés kiírt időpontja környékén végzik (kétnaponta), vagy túlhordáskor (ilyenkor már naponta), azért, hogy ellenőrizzék a baba állapotát ezzel az egyszerű, informatív, megbízható módszerrel. Még napjainkban is léteznek olyan kórházak, ahol minden, szülésre érkező kismamánál elvégzik.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenhol, minden várandósnál és kizárólag a kiírt napon szükséges lenne a vizsgálat. A baba állapotát több, egymást kiegészítő módszerrel lehet ellenőrizni, és az amnioszkópia bizonyos kockázatokkal is jár.
A 37. terhességi hetet azonban minden esetben ki kell várni, mert a vizsgálat során a burok megrepedhet, és a szülés idő előtt megindulhat. A vizsgálatot elölfekvő lepény (placenta praevia), vérzés és hüvelyfertőzés esetén nem lehet elvégezni.
Az amnioszkópia ezért elsősorban akkor jöhet szóba, ha az eredménye várhatóan fontos többletinformációt ad, és az előnyei meghaladják a beavatkozással járó kockázatokat. Ha a magzat állapotának ellenőrzésére az NST, a CTG, az ultrahang vagy az áramlásos vizsgálat megfelelő, az orvos nem feltétlenül választ invazívabb módszert.
Mi a magzatvíz?
A magzatvíz, más néven amnionfolyadék vagy amniosz, egy átlátszó folyadék, amely a terhesség alatt a magzatot körülvevő magzatburkon belül található. A terhes méhben, a magzatburok által határolt térben, a magzat a magzatvízben úszik.
A magzatvíz víztiszta vagy enyhén opálos, vízszerű folyadék, amelyben apró, fehér magzatmáz bolyhok, úgynevezett flokkulusok úszkálnak. A magzatvíz 98 százaléka víz, 2 százaléka só és magzati sejtek.
A magzatvíz legfontosabb feladatai
- Védőburokként működik: a magzatvíz körülveszi és védi a magzatot a külső hatásoktól, például ütésektől vagy nyomástól.
- Hőszabályozást biztosít: a magzatvíz segít fenntartani a megfelelő testhőmérsékletet a magzat számára.
- Segíti a mozgást: a magzatvíz biztosítja a babának a szabad mozgást a méhben.
- Védi a köldökzsinórt: a magzatvíz védőpárnaként óvja a köldökzsinórt az összenyomódástól és a rendellenes megtöréstől.
- Támogatja az emésztő- és légzőrendszer fejlődését: a baba nyeli és belélegzi a magzatvizet, majd vizeletet ürít bele.
A feszes, izmos méhfallal körülvett magzatburokban a magzatvíz fizikai védelmet nyújt, teret ad és megfelelő miliőt biztosít a magzat növekedésének. Fenntartja az állandó hőmérsékletet, hiányában beszűkülnek a magzat mozgásai, végtagfejlődési rendellenességek alakulnak ki.
A magzati tüdő fejlődéséhez nélkülözhetetlen a magzatvíz folyamatos belégzése, e nélkül a tüdők alkalmatlanok a belégzésre. A magzatvizet a magzat folyamatosan issza, lélegzi, pisili és kakilja.
Kémiai összetétele, hormonjai fontos szabályozó szerepet töltenek be a méhen belüli fejlődésben. A magzatvízben lévő anyagok segítenek a magzat emésztő- és légzőrendszereinek fejlődésében.
Hogyan változik a magzatvíz mennyisége?
Mennyisége gyorsan növekszik a terhesség előrehaladtával, majd az utolsó hónapban némi csökkenést mutat. A magzatvíz mennyisége a terhességi hetek előrehaladtával folyamatosan növekszik.
A legtöbb magzatvizet a 36. terhességi héten mérhetjük, ami akár 1-1,5 liter is lehet. Ezt követően azonban folyamatosan csökken, a 40. hétre általában 0,7-1-re csökken.
A szülés idejére mintegy 800-1000 ml-re tehető a volumene. Az átlagos magzatvízmennyiség 800-1200 ml között van, szülés előtt elérheti az 1300 ml-t is.
| Állapot | A magzatvíz jellemző mennyisége |
|---|---|
| 36. terhességi hét | akár 1-1,5 liter |
| Szülés ideje | mintegy 800-1000 ml |
| 40. hét | általában 0,7-1 |
| Oligohydramnion | fél liter alatti mennyiség |
A magzatvíz mennyisége háromóránként, elektrolit tartalma pedig kb. nyolcóránként kicserélődik, a magzat ugyanis a terhesség második harmadától részt vesz a magzatvíz termelődésében és felszívódásában is.
A magzat egyrészről a magzatvizet lenyeli, ezzel gyakorolja a nyelési és légzési mozgásokat, jó része pedig felszívódik. Másfelől a vizeletet is ide üríti, ezzel hozzájárul a magzatvíz termelődéséhez.
Így, a magzatvíz mennyiségi változásai a magzat gyomor-, bél- illetve vizeletelválasztó rendszereink zavaraira is utalhatnak. Termelésében mind az anyai, mind a magzati szervezet, sőt még a méhlepény is részt vesz.
Hogyan ellenőrzik a magzatvíz mennyiségét?
A magzatvíz mennyiségének meghatározása ultrahangvizsgálat során lehetséges, de meghatározása igen szubjektív. A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a magzat körül elhelyezkedő víz mennyiségét különböző viszonyítási pontokon próbálja megítélni, és e „benyomások” alapján alkot véleményt annak mennyiségről.
Megfelelő rutin esetén a becsült magzatvíz-mennyiség jól korrelál a valós mennyiséggel, de jelentős a szűrővizsgálat pontatlansága. Az eltérő mennyiségűnek ítélt magzatvíz azonban pozitív szűrési eredménynek tekintendő, és további vizsgálatok alapját képezi.
Fontos azonban megjegyezni, hogy egy átlagosnál több vagy kevesebb magzatvizet leíró ultrahanglelet hátterében a legtöbb esetben semmilyen kóros állapot nem igazolódik. Ilyenkor feltételezhető, hogy a magzatvíz körforgásában egy olyan állapotot „rögzített” a vizsgálat, amikor a termelődés mértéke átmenetileg meghaladta a felszívódás mértékét, vagy fordítva.
Ilyen esetekben az állapot semmilyen későbbi jelentőséggel nem bír. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a magzatvíz mennyiségi eltérésének felismerése esetén a további részletes kivizsgálás mindenképpen indokolt.
Mi történik, ha túl sok a magzatvíz?
A túl sok magzatvíz állapotát polyhydramnionnak nevezzük. Ha ez a mennyiség jelentősen nagyobb, akkor beszélünk túl sok magzatvízről, ami az esetek többségében valamilyen háttérben húzódó probléma tünete, ezért mindenképp ki kell vizsgálni az okát.
A túl sok magzatvíz anyai megbetegedésre, például cukorbetegségre, RH-összeférhetetlenségre vagy vesegyulladásra, illetve magzati elváltozásra utalhat. Magzati problémák: a polyhydramnion gyakran összefüggésben állhat magzati rendellenességekkel vagy kromoszómális eltérésekkel, például a Down-szindrómával.
- Anyai problémák: bizonyos anyai állapotok, például cukorbetegség, magas vérnyomás vagy vesebetegség, hozzájárulhatnak a hydramnion kialakulásához.
- Fertőzések.
- Méhen belüli fertőzés.
- Fejlődési rendellenességek, például velőcső-záródási rendellenesség.
- A magzatvíz nyelését és felszívódását akadályozó nyelőcső-elzáródás.
- A bél fejlődésének hiánya.
- Egyes szívfejlődési rendellenességek.
A túl sok magzatvíz lehetséges tünetei
Általában ultrahangon derül ki, de lehet néhány tünet, amiből gyanakodhatunk arra, hogy túl sok a magzatvíz: a kismama hasa a terhességi korhoz képest feltűnően nagy, és gyorsan növekszik; gyors testsúlygyarapodás, ami nem magyarázható például vizesedéssel.
A kismama nehezen lélegzik, nagyon vizesedik; a baba mozgását az anyuka tompán érzékeli, vizsgálat során a magzatot nehezen lehet kitapintani, a szívhangja tompa.
A polyhydramnion kivizsgálása és kezelése
Napjainkban már a rutin terhesgondozás elemei közé tartozik a terhességi cukorbetegség szűrését célzó cukorterhelés vizsgálat elvégzése. Átlagosnál lényegesen több magzatvíz esetén indokolt a fertőzések felismerését célzó TORCH vizsgálat elvégzése.
A vizsgálat elnevezése a kórokozók kezdőbetűiből adódik össze: TO - toxoplazma, R - rubeóla, C - citomegalovírus, H - herpeszvírus. Továbbá ilyen esetben indokolt a magzati szív célzott ultrahangvizsgálata (echokardiográfia), és a 20. terhességi hétig genetikai vizsgálat elvégzése felmerülő kromoszóma-rendellenesség kizárása érdekében.
A kezelés a polyhydramnion okától függ, és magában foglalhatja a kismama és a magzat szorosabb megfigyelését, a magzatvíz csökkentését vagy a terhesség befejezését, a súlyosabb komplikációk megelőzése érdekében.
Mi történik, ha túl kevés a magzatvíz?
Az alacsony magzatvízmennyiség, amit oligohydramnionnak nevezünk, akkor fordul elő, amikor a magzatvíz mennyisége 800 ml alá csökken. Amennyiben a magzatvíz mennyisége fél liter alá csökken, oligohydramnionról beszélünk.
Ennek oka egyrészt fokozott felszívódás vagy elégtelen termelődés lehet. A magzat nem üríti megfelelően a vizeletét a magzatvízbe, ami vese- vagy húgyúti problémák tünete lehet.
- Szivárog a magzatvíz.
- A baba lemarad a növekedésben.
- Túlhordott terhesség.
- Méhen belüli oxigénhiány.
- Vesefejlődési rendellenesség.
- A húgyutak elzáródása.
Az oligohydramnionnak sajnos számos negatív következménye lehet, ugyanis víz híján a baba nem tud megfelelően mozogni, így kényszertartásba kerül. Emiatt a fülei, orra lelapulhatnak, deformálódhat a csípője, kialakulhat dongaláb, tüdőfejlődési zavar léphet fel, valamint rendellenes fekvés.
A túl kevés magzatvíz tünetei
Ezt nehezebb észrevenni, gyakran fel sem tűnik, csak ultrahangvizsgálat során. A kismama azt veheti észre, hogy a babája „lustább”, nem mozog annyit, de ha igen, az néha kellemetlen, fájdalmas.
A has kisebb lehet, mint az adott terhességi korban megszokott, de ezt ritkán szokták baljós jelnek tekinteni, mert alkat kérdése is.
Az oligohydramnion kezelése
A túl kevés magzatvíz terápiája - mint minden másnak - a kiváltó októl függ. Ilyen esetben nagyon fontos mielőbb megtalálni azt az okot, ami ludas a megkevesbedett magzatvízért, hogy érdemben tudjunk segíteni az anyának és babának, ha lehet.
Terminusközelben, ha megzatvízszivárgás áll a háttérben, kézenfekvő a terhesség befejezése. Amennyiben a baba szempontjából ez még korai lenne, szoros kontroll mellett igyekszünk húzni a dolgot, amíg lehet.
Vese- és húgyúti problémák esetén genetikus, gyermekgyógyász bevonására is szükség lehet. Ilyen esetben célszerű ismételt kontroll ultrahangvizsgálat végzése.
Az amnioszkópia és az amniocentézis nem ugyanaz
A magzatvíz vizsgálatára kétféle módszer áll rendelkezésre: az egyik az amnioszkópos vizsgálat (amnioscopia), ami a magzatvíz tisztaságának vizsgálatát jelenti, a másik pedig az amniocentézis (amniocentesis), azaz a magzatvíz-mintavétel.
Az amnioszkópia a magzatvíz állagának, színének, mennyiségének megítélésére szolgáló vizsgálat. Az amniocentézis ezzel szemben minimálinvazív sebészeti eljárás, melynek lényege, hogy a magzatburkon (amnionburok) áthatolva magzatvízmintát nyerjünk.
Mit vizsgál az amnioszkópia?
Az amnioscopia (amnioszkópia) a magzatvíz állagának, színének, mennyiségének megítélésére szolgáló vizsgálat. A CTG-vel és az áramlásos ultrahangvizsgálattal (flowmetria) egymást kiegészítve, de más-más módon nyújtanak felvilágosítást a magzat állapotáról.
Viszont míg a CTG és az áramlásos vizsgálat a baba pillanatnyi állapotáról ad tájékoztatást, addig az amnioszkópia azt mutatja meg, hogy a megelőző napokban, órákban fennállt-e átmeneti oxigénhiányos állapot a magzatnál.
Tartós oxigénhiány (krónikus hypoxia) fennálltakor ugyanis a magzati vérkeringés átrendeződik, az életfontosságú szervekbe - a szívbe, agyba, mellékvesékbe - továbbra is elegendő vérmennyiség áramlik.
A vázizmokban, vesékben, bélrendszerben viszont csökken a vérellátás. Emiatt a gyomor-bélrendszer működése fokozódik, és ennek következtében a baba meconiumot (magzatszurkot) ürít a magzatvízbe, azaz belekakál.
A víztiszta folyadék emiatt zöldesen elszíneződik. Ezért az amnioszkópos vizsgálatot minden olyan esetben érdemes elvégezni, amikor a magzat oxigénhiányos állapotának a valószínűsége fennáll.
Mikor lehet indokolt az amnioszkópia?
Vannak olyan esetek, amikor feltétlenül ajánlott az amnioszkópia. Például ha a CTG-n a magzati szívhang nem volt megfelelő, ha a méhlepény működése elégtelen, valamint burokrepedés, illetve terhességi mérgezés gyanújakor.
Az amnioszkópia tehát nem pusztán a naptárban szereplő kiírt dátum miatt válik szükségessé. Inkább akkor merül fel, ha a magzat oxigénellátásával, a méhlepény működésével vagy a burok állapotával kapcsolatban olyan körülmény áll fenn, amely további ellenőrzést indokol.
Hogyan zajlik az amnioszkópia?
Amnioszkópia előtt a szeméremtestet és a hüvelyt fertőtleníti az orvos, majd a méhszájon és a méhnyakon keresztül egy vékony, körülbelül 20 cm hosszú fémcsövet vezet be egészen a magzatburokig.
Ebben az acélcsőben egy fényforrás is található. Az ezzel megvilágított magzatburok áttetsző, ezért a mögötte található magzatvíz színe, tisztasága, mennyisége jól megítélhető.
Normális esetben a magzatvíz tiszta, esetleg apró fehér "pelyhek" (flocculusok) lehetnek benne, melyek a magzatmáz darabkái. Ha ezt látja a vizsgálóorvos, akkor nincs ok az aggodalomra.
A baba biztos, hogy nem szenved tartós oxigénhiányban, és 48 órán belül nem is kell számítani ilyen jellegű károsodásra. A kismama a vizsgálat után nem igényel fokozott kíméletet, pihenést vagy kórházi tartózkodást.
Viszont a zavaros, zöldesen elszíneződött, meconiumos magzatvíz oxigénhiányos állapotra utal, ezért a szülést meg kell indítani, és a magzatot fokozottan figyelni (monitorozni), valamint kímélni kell a szülés során.
Fájdalmas-e az amnioszkópia?
A kismamák többsége kifejezetten fél az amnioszkópiától, rémesnél rémesebb történetekkel ijesztgetik egymást. Ha a méhszáj még teljesen zárt és a méhnyak hossza sem rövidült még meg, akkor a beavatkozás tényleg kissé kellemetlen lehet a kismama számára, hiszen ekkor a vizsgálóeszköz felvezetése nehézkesebb.
De ez a ritka. Az is sokat számít, hogy az orvos elég kíméletesen, óvatosan végzi-e a vizsgálatot! Az esetek kilencven százalékában azonban nem jár több fájdalommal, mint egy "kacsával" végzett általános nőgyógyászati vizsgálat, vagy méhnyakrák-szűrés.
Általánosságban elmondható, hogy a várandósok által ennyire rettegett vizsgálatnak a kellemetlensége jelentősen túlértékelt.
Az amnioszkópia lehetséges szövődményei
A vizsgálat során a burok megrepedhet, és a szülés idő előtt megindulhat. Másik szövődmény a vérzés, mely akkor léphet fel, ha a lepény túl mélyen tapad, vagy ha durván végzik a beavatkozást.
Enyhébb vérezgetés, pecsételés előfordulása viszont gyakori a vizsgálatot követően 1-2 napig. A fertőzés veszélye is fennáll, a higiéniás szabályok betartásával azonban ennek az esélye minimális.
A vizsgálatot elölfekvő lepény (placenta praevia), vérzés és hüvelyfertőzés esetén nem lehet elvégezni. A vizsgálat szükségességéről ezért mindig az aktuális leletek és a kockázati tényezők alapján döntenek.
Mikor lehet szükség amniocentézisre?
Napjainkban az ultrahangvizsgálatok és a laboratóriumi technika révén egyre nagyobb lehetőség van arra, hogy a magzat méhen belüli állapotát és az esetleges fejlődési rendellenességeit minél korábban felismerjük.
Ilyen például a kombinált teszt, mely ultrahangvizsgálattal és anyai vérből igyekszik megállapítani már a várandósság 11. és 14. hete között a Down-, az Edwards- vagy a Patau-szindróma előfordulását.
Az összes többi úgynevezett praenatalis genetikai teszt is noninvazív, de amennyiben ezen tesztek eredményei kóros értékek, vagy gyanú adódhat a magzat fejlődési rendellenességére, akkor indokolt a magzatvíz-mintavétel, vagyis az amniocentesis elvégzése.
Megjegyzendő, hogy a magzatvizet a várandósság ezen időszakában (11-14. hét) az amnion termeli, mennyisége ekkor 2-300 milliliter és csak magzati elemeket tartalmaz, így a magzati sejtekből végzett kromoszómatenyésztés adhat biztos választ arra vonatkozóan, hogy a feltételezett fejlődési rendellenesség jelen van-e vagy kizárható.
Hogyan történik az amniocentézis?
Az anyai hasfal fertőtlenítése és a tervezett behatolási hely (lidocainnal történő) érzéstelenítését követően hasi-UH-kontroll mellett igen vékony tűvel (átmérő: 1,2 mm!) a hasfal és méhizomzaton keresztül, a magzatburkot - mely szorosan tapad a méhfal izomzatához - átszúrva érünk az amnionűrbe, ahonnan a kívánt magzatvízmintát nyerjük.
A tű hegye úgy van kiképezve, hogy a tű többi részétől eltérően intenzívebb UH-jelet ad, így pontosan észlelhető, hogy hol helyezkedik el - elkerülendő az esetleges magzati, lepény- vagy köldökzsinór-sérülést.
További fontos momentum, hogy a magzati lepény általában a 16. hétre alakul ki teljesen és kezdi el irányítását az anyai és magzati szervezet felett, vagyis kialakul az úgynevezett foetomaternális egység a lepény közreműködésének köszönhetően, így az általunk végzett beavatkozásnál nagyon fontos, hogy a lepény ne sérüljön, ezt a folyamatos UH-ellenőrzés biztosítja.
Az amniocentézis lehetséges szövődményei
A leírtakból következik, hogy a beavatkozás során át kell hatolni az anyai hasfalon, a méhizomzaton és a magzatburkon, így az ingerlékenyebb méhizomzat összehúzódásával (görcsök), az érzéstelenítés elmúltával az anyai hasfal fájdalmával, gyulladásával lehet számolni, illetve érsérülés esetén kisebb fokú hüvelyi vérzéssel is.
Összességében a felsorolt esetleges szövődmények miatti vetélés kockázata minimálisnak mondható: 100 az 1-hez. A beavatkozás révén biztos kórmegállapítás, diagnózis nyerhető, ezt kell mérlegelni az esetleges kockázat mellett.
Az elmondottak megbeszélése és alapos ismertetése a kezelőorvos feladata, de a beavatkozás elvégzése vagy elvetése mindenkor a szülők, elsősorban az anya döntése, csak az ő beleegyezésével kerülhet rá sor.
Mi a különbség az NST, a CTG és az ultrahang között?
Az utolsó trimeszterben megszaporodnak a vizsgálatok. Ultrahangvizsgálat során a magzatvíz mennyiségét, a placenta állapotát, az köldökzsinórban történő áramlást (doppler vizsgálat) és a baba méreteit nézik.
NST (non-stress test) vizsgálat - 36. héttől hetente, 40. hét után naponta-kétnaponta a szülés beindulása, vagy a szülés beindításáig. A gép, melynek érzékelői a kismama hasára vannak erősítve a magzat mozgását és a méh összehúzódását érzékeli és rögzíti azt egy papírra.
Ez a vizsgálat nagyjából 20-30 percet vesz igénybe. A vizsgálat előtt vagy után egy vérnyomásmérés és egy vizeletvizsgálat történik stick-szel.
A CTG és az áramlásos vizsgálat a baba pillanatnyi állapotáról ad tájékoztatást, míg az amnioszkópia a magzatvíz színéből és tisztaságából következtethet a megelőző napokban, órákban fennállt átmeneti oxigénhiányos állapotra.
Miért fontos a burokrepedés felismerése?
A magzatburok rendszerint a szülés során, a tágulási szak végén, a kitolási szak előtt reped meg, ekkor folyik el a magzatvíz. Előfordulhat azonban, hogy a kismama még nem érez összehúzódásokat, csak arra lesz figyelmes, hogy csurog valami a lába között.
Idő előtti burokrepedésen azt értjük, hogy a magzatburok hamarabb reped meg és „folyik el” a magzatvíz, mintsem a fájások megkezdődnének. Ez a terhesség folyamán bármikor előfordulhat - a koraszülések fele, az összes szülések tíz százaléka indul idő előtti burokrepedéssel.
Érett magzat esetén is járhat veszéllyel, koraszülés előidézőjeként azonban igen komoly szövődmények okozója lehet. Ezért alapvetően fontos, hogy esetleges megjelenésére a lehető legkorábbi időpontban fény derüljön, lehetőséget adva ezzel a hatékony, terhességet védő kezelések megindítására.
Hogyan ismerhető fel a magzatvízszivárgás?
Nagy mennyiségű magzatvíz ürülése könnyen felismerhető. Gyakori azonban az úgynevezett magas burokrepedés, amikor is a magzatburok egy magasabb pontján reped meg, és ezért a magzatvíz csorgása szakaszos, gyakran a testhelyzettől függő jelenség.
Bizonytalan helyzetben mi, orvosok is a hüvelyváladék vegyhatásának (pH) mérésével próbáljuk meg eldönteni, hogy magzatvízcsorgással állunk-e szembe. Nem minden elszíneződést okozó folyás magzatvíz.
A hüvely baktérium-egyensúlyának felborulása (bakteriális vaginozis) is, a magzatvízhez hasonlóan, lúgos vegyhatású váladékot eredményez. Azonban tudván, hogy a hüvelyi kóros bakteriális folyás önmagában a koraszülések második leggyakoribb okát képezi, időben való felismerése hatalmas jelentőséggel bír.
Ha otthon, váratlanul történik a burokrepedés, nem lehetünk biztosak abban, hogy a fej beilleszkedett-e, ezért értesíteni kell a mentőket, akik fekvő helyzetben szállítják kórházba a kismamát.
Miért veszélyes a burokrepedés?
Itt ugyanis arról van szó, hogyha megnyílik a magzatburok, akkor fennáll a lehetősége a felszálló bakteriális fertőzés kialakulásának. Gyakorlatilag a méhűr 6-9 órán belül benépesül baktériumokkal.
Az időben megkezdett antibiotikus kezelés életmentő lehet a magzat számára. A nyitott magzatburok ugyanis nem jelent védelmet a magzat számára, a hüvelyből baktériumok juthatnak be hozzá, különösen akkor, ha a burokrepedést követően több hüvelyi vizsgálatot is végeznek.
A koraszülések fele idő előtti burokrepedéssel indul. A burok több rétegből áll, erős és rugalmas, idő előtti megrepedését gyakran gyulladás okozza, ennek következtében ugyanis meggyengül az ellenálló képessége.
Mi történik, ha a baba nem születik meg a kiírt napon?
Ahogy közeledik a kiírt dátum, egyre nehezebben viseled a napok múlását - fizikailag és lelkileg is. Fontos, hogy mindenben tartsd be az orvosod utasításait, de ha ő nem lát okot aggodalomra, akkor te is légy türelmes.
Ha szükségesnek véli, úgyis be fogja indítani a szülést, addig pedig valószínűleg napi CTG-t és/vagy befekvést fog javasolni. Érdemes utánakérdezned, a választott kórházadban mi a protokoll arra az esetre, ha a kiírt dátumig nem indul be a vajúdás.
Egészséges terhesség esetén valamilyen módon a baba maga indítja be a vajúdást, amire neked viszonylag kevés hatásod van. A terminus körüli ellenőrzések célja nem az, hogy mindenáron a kiírt napon történjen beavatkozás, hanem hogy a baba és az anya állapotát a megfelelő vizsgálatokkal biztonságosan kövessék.