Csigolyás gerincsérülés: tünetek, veszélyek és elsősegély

A csigolyás gerincsérülés olyan súlyos állapot lehet, amely a csigolyákat, a porckorongokat, a gerincvelőt, az idegeket, valamint a környező izmokat és szalagokat is érintheti. A felismerés és a hatékony segítség életet menthet, mert a gerincsérülés bénulást, súlyosabb esetben halált okozhat.

Gerincsérülés gyanúja esetén a legfontosabb teendő, hogy a sérültet ne mozgassuk, figyelmeztessük arra, hogy ő se mozogjon, és azonnal hívjunk mentőt. A felesleges vagy szakszerűtlen elmozdítás maradandó gerincvelő- és idegrendszeri károsodást okozhat.

A gerincoszlop és a gerincvelő felépítése

Gerincünket 24 valódi csigolya, és 9-11 úgynevezett álcsigolya alkotja. A valódi csigolyák a következők: 7 nyaki, 12 háti, és 5 ágyéki csigolya. Az álcsigolyák a keresztcsont és a farokcsont módosult részeit képezik.

Az emberi gerincoszlop - akárcsak a legtöbb emlősé - 33-35 csigolyából épül fel, amelyeket elhelyezkedésük és alakjuk szerint öt szakaszra oszthatunk. Ezek közül az első négy a nyaki, a háti, az ágyéki és a keresztcsonti szakasz tartalmaz idegkötegeket, a farok csigolyákban ezek hiányoznak vagy csökevényesek.

Minden egyes szakasznak az alakja kissé eltérő, de a felépítése ugyanaz, ami a következőkből áll: a csigolyatestből, és a hozzá kapcsolódó csigolyaívből, valamint az általuk közrefogott csigolyalyukból. Ezeknek a lyukaknak az összessége alkotja a gerinccsatornát.

A nyaki szakaszon az 1-2-es csigolya jelentősen módosult, mert fő feladatuk a koponya és a gerinc közötti kapcsolat megteremtése, valamint a fej nagy mozgásterjedelmének biztosítása. A további 5 csigolya alakja egymáshoz hasonló.

A háti szakasz 12 csigolyából áll, amelyek a bordákkal együtt a csontos mellkast alkotják. Emiatt ez a legkevésbé mozgékony gerincszakaszunk, itt szokott a legkevesebb probléma is előfordulni.

Az alsó szakaszt az 5 db ágyéki csigolya alkotja, ami a keresztcsonthoz kapcsolódva a medencén keresztül továbbítja a felső test súlyát a végtagok felé. Ezért ez a rész az ami a legnagyobb terhelésnek van kitéve, itt is fordulnak leggyakrabban elő a panaszok.

A gerinc minden részében relatíve korán megkezdődik a kopás, a porckorong vízkötő képessége már 30 éves kor felett igen gyorsan csökken. Ennek következtében a porckorong állománya felpuhul, csökken a magassága, és helyenként ki is boltosul.

A gerinc mozgásszegmensei, porckorongjai és izmai

Szerkezeti egységét mozgásszegmentumnak nevezzük, ami a következőkből áll: 2 szomszédos csigolya, köztük lévő porckorong, a kisízületek, és az őket körülvevő szalagok.

A kisízületek a gerinc 2 oldalán találhatóak, az előre-hátra irányú mozgatásban, valamint a rotáció behatárolásában játszanak szerepet. Ha egy mozgásszegment instabillá válik, ezek az ízületek jelentősen túlterhelődnek, ami nagy fájdalommal járhat a gerinc 2 oldalán.

Fontos megemlítenünk még a porckorongokat, amik a csigolyatestek között helyezkednek el. Felépítésüket tekintve 2 részből állnak: a nucleus pulposusból és az anulus fibrosusból.

A nucleus az egy gél halmazállapotú rugalmas belső mag, az anulus pedig egy különleges lefutással rendelkező rostos gyűrű (a rostszálak egymásra merőlegesen futnak, ennek a mozgások szempontjából van nagy jelentősége) Fiataloknál ez a 2 különálló rész jól elkülöníthető egymástól, de az életkor előrehaladtával a belső mag elkezd eltűnni, és a porckorong egyneművé válik.

Gerincünk mozgatásában és stabilizálásában gyakorlatilag a törzsünk valamennyi izma részt vesz, eltérő módokon. Általában amit külön ki szoktunk emelni azok a hátizmok: a hosszanti (ami inkább a mozgatásban vesz részt) valamint a mélyhátizmok (amik inkább stabilizálnak).

Fő feladata a gerincvelő védelme, és a stabilitás-mobilitás biztosítása. Ezt a látszólag két ellentétes dolgot csodálatos módon képes egyszerre végrehajtani: stabilizálni és mozgásba hozni, vagy mozgásban tartani.

A gerincvelő szerepe és sérülékenysége

A gerincvelő egy olyan szerkezet, amely a tarkótól a gerinc végéig terjed. Fehér és szürke anyagból áll, amely idegimpulzusokat szállít az agyba és onnan a test más részeibe.

Ez a legtöbb akaratlan reflex központja is. A gerincet alkotó csigolyák vagy csontgyűrűk veszik körül a gerincvelőt, megvédve azt a sérülésektől.

Az idegrendszer két nagy részre tagolható, a központi és a környéki idegrendszerre, előbbi két fontos alkotója az agy és a gerincvelő. A csigolyák által kialakított gerinccsatornában elhelyezkedő gerincvelő keresztmetszeti képén két, egymástól elkülönülő állományt figyelhetünk meg: a belső, lepke formájú szürke- és az azt körülölelő fehérállományt.

A gerincvelő szövettanilag idegsejtekből épül fel, amelyeket sejttestre (dendrit), illetve nyúlványra (axon) oszthatunk. A sejttestek a szürke-, a nyúlványok a fehérállományt alkotják.

Az idegsejtek sejtnyúlványai továbbítják az agyból a belső szervek és izmaink felé az információt (a leszálló pályákon), de ellenkező irányba is szállítanak információt (a felszálló pályákon) elektromos impulzusok formájában.

Mivel a gerincvelő tekinthető az emberi szervezet információs szupersztrádájának érthető, hogy a legkisebb sérülése is súlyos szabályozási és reflexzavarokat okozhat. A gerincvelőt ért trauma vagy sérülés pusztító lehet a test számára.

A gerincvelő-sérülés - a gerincvelő bármely részének vagy a gerincvelőcsatorna végén (cauda equina) található idegek sérülése - gyakran maradandó változásokat okoz az érzékelésben, az erőben és más testi funkciókban a sérülés helye alatt.

A gerincvelő a legtöbb traumás gerincvelő-sérülést szenvedett embernél nem gyógyul meg teljesen. A teljes, traumás gerincvelő-sérüléseket szinte lehetetlen meggyógyítani.

Ennek az az oka, hogy a sérült sejtek olyan anatómiai, kémiai, fiziológiai és immunrendszeri változásokkal szembesülnek, amelyek megakadályozzák a regenerációt. Bár nem állnak rendelkezésre specifikus kezelések a traumás gerincvelő-sérülések gyógyítására, a kutatók megpróbálták kifejleszteni a kezelést.

Az őssejtek a korai ígéret ellenére nem hozott jó eredményeket a gerincvelő sérülésében. Mindeközben a rehabilitáció és a fizioterápia sok traumás gerincvelő-sérülést szenvedett embernek segített boldog és független életet élni.

Mikor gondoljunk csigolyás gerincsérülésre?

Gerincsérülés esetén a csigolyákat, illetve a csigolyákat elválasztó porckorongokat valamilyen mechanikai hatás éri. Gerincsérülésről beszélünk, ha a gerincvelő idegei, a csigolyák, a porckorongok vagy a környező izmok, szalagok megsérültek.

A csigolyák, illetve a porckorongok egymáshoz viszonyított hirtelen elmozdulása részlegesen vagy teljesen elszakíthatja a gerincvelői idegkötegeket. A csigolyák be is csíphetik az idegeket.

Ugyan csigolyatörés nélkül is megsérülhet a gerincvelő, csigolyatörés esetén azonban ennek az esélye lényegesen nagyobb. A letörő csontszilánkok szintén súlyos sérülést is okozhatnak.

Gerincsérülésre, mint lehetséges súlyos sérülésre kell gondolnunk többek között magasból esésnél - pl. leesés lóról, gyümölcsfáról, építkezésen állványról, barlang- és sziklamászáskor, vagy amikor a hegymászó kötél megrántja a sziklamászót.

A gerincoszlopot ért közvetlen, nagy erejű ütésnél - pl. valakire rádől egy fa, ráesik egy gerenda, hátba ütik egy kemény, nehéz tárggyal, lépcsőre, kiálló tárgyra történő esés - szintén felmerülhet a gerincsérülés lehetősége.

• Kerékpáros, motoros bukásnál, ha a sérülten bukósisak volt - ilyenkor a fej súlya megnő, a nagy erejű fejkilengés miatt nagyobb az esély a nyaki gerincsérülésre.
• Strandon, vízparton, ha sekély vízbe ugrott a sérült.
• Ha a fejet nagy ütés érte - pl. labdajátékoknál fejbe rúgnak, dobnak valakit, sötétben a sérült fejével nekiszaladt valamilyen tárgynak.
• Baleseteknél, ha a gerinc hirtelen előre- vagy hátrahajlott - pl. gépkocsik frontális ütközésekor, ha a biztonsági öv be volt kötve, esélyes a nyaki gerincsérülés ez az ún. ostorcsapás-sérülés.
• Ha a gerinc megcsavarodott.

A biztonsági öv azonban számos, más sérülés lehetőségét csökkenti. A gerincvelő-sérülések jelentős részét a balesetek teszik ki.

A gerincvelő sérüléseit a csigolyák, porckorongok, szalagok vagy magának a gerincvelőnek a károsodása okozhatja. Egy hirtelen ütés vagy fizikai támadás a gerincvelőt védő csigolyákat eltörheti, elmozdíthatja vagy összezúzhatja, ami traumatikus sérülést okozhat.

Továbbá a gerincvelő károsodhat a hosszan tartó és kezeletlen duzzanat, a folyadék felhalmozódása, valamint a benne és körülötte fellépő vérzés miatt. A gerincvelő olyan betegségek miatt is károsodhat, mint az ízületi gyulladás, a porckorongok fertőzése, a rák és a gyulladás.

A csigolyás gerincsérülés fő tünetei

Gerincsérülésre kell gyanakodnunk, ha a korábban leírt baleseti mechanizmusok játszódtak le, illetve a sérültnek az alábbi panaszai vannak.

• Nyaki vagy háti fájdalom.
• Szabálytalan hajlás vagy görbület látható a gerincoszlopon.
• A gerinc fölötti bőrterület érzékeny.
• A sérült nehezen vagy egyáltalán nem tudja mozgatni végtagjait.
• A végtagok zsibbadnak, égő, bizsergő érzést keltenek.
• Testét, végtagjait nehéznek, ügyetlennek érzi a sérült.
• Vizelet- és széklet-visszatartási nehézségek jelentkeznek.
• Vizelési, székelési inger kialakulása.
• Légzési nehézségek figyelhetők meg.

A gerincvelő sérülése a következő tüneteket okozhatja: járási nehézség, érzékelés elvesztése, a hólyag és a bélrendszer szabályozásának elvesztése, légzési nehézség, a karok és lábak mozgásának elvesztése, szúró érzés vagy fájdalom a hát mentén, a fej természetellenes elhelyezkedése, hiperaktív akaratlan mozgás vagy görcsök, valamint a gerincsokk jelei.

Vizsgálat során kérdezzük meg a sérültet: hol érez fájdalmat, milyen érzése van, tudja-e mozgatni végtagjait.

A gerincvelő-sérülés típusai

A gerincvelő-sérülést követően a végtagok irányításának képessége két tényezőtől függ: a gerincvelő-sérülés helyétől és a gerincvelő-sérülés súlyosságától. A gerincvelő legalacsonyabb normál részét a sérülés neurológiai szintjének nevezik.

Teljes gerincvelő-sérülés

A teljes gerincvelő-sérülést a sérülési szint alatti szenzoros és motoros funkciók teljes hiánya jellemzi.

Befejezetlen vagy részleges gerincvelő-sérülés

Ha a trauma nem károsítja teljesen a gerincvelőt, és a sérülés szintje alatt gyenge érzések érezhetők, a károsodás hiányosnak mondható. Rendszeres testmozgással és kezeléssel lehetséges a gyógyulás.

Tetraplegia

A tetraplegia Quadriplegia néven is ismert. A nyaki gerinc sérülése miatt fordul elő. Ez az állapot a karok, kezek, lábak, kismedencei szervek és a törzs károsodásához vezet.

Kétoldali bénulás

Ez a kifejezés a kismedencei szervek, a lábak és a törzs teljes bénulását jelenti. A mellkasi vagy ágyéki gerinc sérülése miatt fordul elő.

Teendők gerincsérülés gyanúja esetén

Az első és legfontosabb, hogy ne mozgassuk a sérültet és figyelmeztessük arra, hogy ő se mozogjon. Azonnal hívjunk mentőt!

A mindennapokban a legnagyobb problémát a felesleges és nem szakszerű elmozdítás jelenti. Alapelv, hogy az elsősegélynyújtó legyen óvatos, ha bármely gyanú alapján felmerül a gerinc-, vagy egyéb súlyos sérülés lehetősége, akkor a sérültet annak kell tekinteni, hiszen nem tudjuk bizonyítani az ellenkezőjét.

Így bizonyosan nem kerül sor felesleges, esetenként káros mozgatására. Fontos, hogy vizsgálatunk és ellátásunk kezdetén a sérültet, már felé történő közeledésünk során a körülményekről tájékoztassuk.

Felismerésünket - ezáltal megfelelő beavatkozásunkat - megkönnyíti a beteg panasza. Segítségünkre lehet ezen felül a baleset kialakulásának, jellegzetes baleseti mechanizmusnak észlelése.

• Azonnal kérjünk orvosi segítséget.
• Korlátozzuk a nyak és a hát mozgását.
• Ne engedjük a sérültet felkelni, elfordulni vagy járni.
• Óvjuk a környezeti ártalmaktól, például a napfénytől és az esőtől.
• Szükség esetén takarjuk be takaróval vagy izolációs fóliával, illetve védjük esernyővel.
• Semmiképpen ne adjunk enni és inni a sérültnek.

Nyaki gerincsérülés esetén rögzítsük a fejet kezünkkel és tartsuk enyhén húzva. Ne próbáljuk a fejet vagy a nyakat erővel kiegyenesíteni.

Ha a súlyos sérült eszméletlen, akkor a talált helyzetében a fulladásveszélytől kell óvni. A száj és garatüreget szükség esetén ki kell törölni, illetve a fej hátraszegésével, nyaki sérült esetén az áll előreemelésével biztosíthatjuk a védelmet a nyelv hátracsúszása ellen.

Adja meg az elsődleges elsősegély támogatást. Ellenőrizze a vérzést, és próbálja meg eltávolítani a korlátozó ruhadarabokat.

Mikor szabad mozgatni a sérültet?

A mozgatás csak akkor merül fel, ha a sérült a talált helyzetében közvetlen életveszélynek vagy további sérülések lehetőségének van kitéve. Ilyen lehet például a tűz, a robbanásveszély, a forgalom vagy a fulladás közvetlen kockázata.

Ekkor az ún. tálcafogással változtassunk a helyén. Három-négy segélynyújtó térdeljen a sérült egyik oldalára, óvatosan csúsztassák tenyerüket a sérült alá ügyelve arra, hogy ne mozdítsák meg a gerincet.

Számolva, háromra emeljék fel egyszerre. A cél az, hogy a fej, a nyak, a törzs és a végtagok együtt, egyetlen egységként mozduljanak.

Mit tesznek a kiérkező mentők?

A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi ellátások csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet.

A kiérkező mentők első feladata a sérült állapotának felmérése. Nagy fontosságú a helyszínen lévő segélynyújtóktól rendelkezésre álló információ, valamint az általuk végzett beavatkozás, különösen eszméletlen sérült esetén.

Elsődleges az alapvető életfunkciók biztosítása (légzés, keringés). Fontos a fájdalomcsillapítás, mert a tartós fájdalom önmagában ronthatja a sérült állapotát.

Az ilyen sérültek vénás folyadékpótlásra, valamint gyógyszerelésre szorulnak, szállítás közben is oxigént inhalálnak. A továbbiakban egyrészt a sérültet rögzíteni kell, ahogy a segélynyújtók is tették, ugyanakkor mozgatása is szükséges, hiszen el kell juttatni a mentőautóig.

Tehát a mentőellátásban egy rögzített beteg mozgatását kell megoldani, mely feladatra speciális eszközök állnak rendelkezésre. Elsődleges a nyak rögzítése ún. nyakrögzítővel, melynek méretét előzőleg az adott sérült nyakméretéhez kell igazítani, felhelyezésekor pedig rögzíteni kell a beteg fejét, nyakát.

A sérült kimentésére, mobilizálására szolgál a gerinchordágy. Ez egy könnyen használható, állítható fémkeret.

A sérült egész testének rögzítését megoldja a minden mentőautóban megtalálható vákuummatrac. A sérült testéhez igazítható, egy pumpa segítségével a levegőt leszívják.

Ezáltal kialakított formáját megtartva alkalmas a rögzítésre. Igen fontos súlyos sérült szállítása esetén a mentőautóval való folyamatos haladás, a hirtelen gyorsítások, lassítások, irányváltoztatások kerülése, a kevésbé rossz utak választása.

Ezért fordulhat elő, hogy szirénázó, megkülönböztető jelzéseit használó mentőautó mégis mérsékelt sebességgel halad, ilyen esetben ugyanis a folyamatos haladás a lényeg, nem a nagyon gyors kórházba érkezés.

A gerincsérültek idegsebészettel rendelkező traumatológiai osztályokra kerülnek.

A sport közben kialakuló csigolyás sérülések

Hivatásos sportolókkal és hétvégi „kocasportolókkal” egyaránt előfordulhat kisebb gerincsérüléssel, gerincfájdalommal járó sportbaleset. Ezeknek jelentős része néhány hét alatt magától rendbe jön, de adódhatnak olyan sérülések is, amelyekkel okosabb mielőbb orvoshoz fordulni.

A sportolás közben előforduló gerincsérülések egy részére jellemző az adott mozgásforma és bizonyos sportokban a gyakoribb előfordulás. Például foci közben ugyan a leggyakrabban a lábszár, térd és a boka sérül, de nem ritkák a fej- és nyaki sérülések sem.

Nyaki sérülések sportolás közben

A nyak az anatómiai felépítése és mozgékonysága miatt különösen sérülékeny. Nyaki sérülés különösen kapusoknál fordul elő, vagy ha két mezőnyjátékos felugorva összefejel a levegőben, illetve ha az egyik játékos a könyökével eltalálja játékostársa fejét, nyakát.

Közelről, nagy erővel meglőtt labda is okozhat ilyen jellegű sérülést. Ezekben az esetekben fennáll az agyrázkódás veszélye is, ami fejfájással, szédüléssel, látászavarral, émelygéssel, esetleg tudatkieséssel, vagy eszméletvesztéssel is járhat.

A túlnyújtás vagy ütés következménye izomhúzódás, rándulás is lehet. A zúzódással, ideggyök sérüléssel járó nyaki sérülések többnyire egyoldalú fájdalommal, zsibbadással, átmeneti vagy tartós mozgásbeszűküléssel, izomgyengeséggel jelentkeznek.

A legsúlyosabb nyaksérülések esetén csigolyatörés és gerincvelő-sérülés is bekövetkezik. Leginkább olyan sportágaknál fordul elő, ahol a magasból esés veszélye fokozott, például a műugrás vagy torna, illetve technikai sportokban, de a közlekedési balesetekben is jellemző, amikor a fej erőteljesen hátra- vagy előre, vagy kombináltan (ostorcsapás sérülés) csapódik.

Ha a fájdalom és a neurológiai tünetek az ütközés, baleset után nem múlnak el rövid idő alatt, illetve ha agyrázkódásra utaló jelek lépnek fel, a sérültnek azonnal abba kell hagynia a mozgást, a nyaki gerincet - a nyak további elmozdulásának megakadályozására - rögzíteni kell, és sürgős orvosi segítségre, majd megfigyelésre, illetve kórházi ellátásra is szükség lehet.

Deréktáji húzódások és rándulások

A deréktáji rándulások és húzódások az edzőteremben edzőket érik leggyakrabban, ha túl nagy súlyt próbálnak megfelelő bemelegítés, a fokozatosság betartása nélkül vagy helytelen technikával megemelni.

Labdajátékok, tenisz stb. közben is előfordulhatnak, például hirtelen irányváltoztatás, torziós mozgás vagy megállás során. A hátizmok túlerőltetése, az izomhúzódás miatti hátfájdalom duzzanattal, izommerevséggel, mozgásbeszűküléssel járhat.

A fájdalom intenzitása többnyire jelzi, hogy szükséges-e orvosi segítség, általában ezek a szokásos, vény nélkül kapható gyulladáscsökkentőkkel jól enyhíthetők.

A gerinc teljes szerkezetét érintő sérülések

A különösen nagy külső erőbehatás, ütés, esés illetve a gerinc extrém mértékű nyújtása, hajlítása a gerincoszlop sérülését is eredményezheti. Ezek komplex sérülések, amelynek során a csigolyák összenyomódhatnak, összeroppanhatnak, a csigolyanyúlványok elrepedhetnek, letörhetnek.

A traumás spondylolisthesis (csigolya csúszás) esetén a szomszédos csigolyák közti ízületi összeköttetés íve megszakad, a csigolyák elcsúsznak egymáson.

A csigolyák fokozott degeneratív elváltozása vagy fáradásos törése leginkább azokban a sportokban fordul elő, amelyben gyakori a derék hátrafeszülése, például torna, labdarúgás, műkorcsolya közben.

Háti-és derékfájdalom fájdalom jelzi, ami terhelésre fokozódik és a végtagokba is kisugározhat, mozgáskorlátozottsággal járhat. Ha a tünetek pihentetés, fájdalomcsillapítás során nem múlnak el, mielőbbi alaposabb kivizsgálás szükséges az okok feltárására.

Csigolyaelcsúszás, vagyis spondylolisthesis

Spondylolisthesis, azaz csigolyaelcsúszás esetén az egymáson fekvő csigolyák elmozdulnak az eredeti pozíciójukból, ami többek között erős derékfájdalmat és akár lábgörcsöt is eredményezhet.

A csigolya elcsúszás veszélyei között számos kellemetlen tünet megtalálható:

• Derékfájás.
• Lábakba sugárzó fájdalom.
• Hátmerevség.
• Izomgörcs, leginkább a combokban.
• Zsibbadás a lábujjakban.
• Járási nehézség.

Jellemzően a gerinc instabilitása és a törzsizomzat gyengesége miatt mozdulnak el a csigolyák, általában a deréktáji szakaszon. Felnőttek körében a spondylolisthesis hátterében gyakran ízületi gyulladás vagy csontritkulás, illetve erős terhelés hatására bekövetkezett gerincsérülés áll.

Gyermekeknél viszont születési rendellenesség miatt is elcsúszhatnak a csigolyák. A mozgásszegény életmód is gondot okozhat.

A mozgásszegény, fizikai aktivitástól szinte teljesen mentes életmód számtalan egészségügyi problémáért felelős. Ezek közé tartozik a spondylolisthesis is, hiszen mozgás hiányában a törzsizomzat meggyengül, így a csigolyákat már szinte semmi nem tartja egymáson.

A törzsizmok és a mélyizmok megerősítése és fitten tartása tehát nélkülözhetetlen a csigolyaelcsúszás megelőzéséhez. Azok a mozgásformák, amelyek a gerinc nagyfokú előre és hátrahajlítását igénylik, jelentősen növelik a csigolyaelcsúszás kockázatát.

Különösen akkor, ha a sportolók szabálytalanul hajtják végre őket, vagy túlzott rendszerességgel végzik azokat. Legyen szó konditermi edzésről vagy jógázásról, a gyakorlatok helyes végrehajtására kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen a gerinc túlzott és rendellenes terhelése előbb-utóbb garantáltan mozgásszervi panaszokat fog előidézni.

A csigolyaelcsúszás diagnózisa

A legegyszerűbb megoldást a röntgenfelvétel készítése, illetve a fizikális vizsgálatok elvégzése jelenti - utóbbi esetében a csigolyák lépcsőképződése könnyedén kitapintható.

A képalkotó eljárásokat tekintve a CT és az MR-vizsgálat, illetve a Dittmar-felvétel is fényt deríthet a problémára.

A csigolyaelcsúszás kezelése

Akut esetben a pihenés a legfontosabb teendő. Ilyenkor pihentesd minél többet a gerinced és a nyakad, és törekedj a teljes tehermentesítésre.

A panaszok megszűnéséig kerüld a sportolást és a nehéz fizikai munkavégzést is. A csigolyaelcsúszás gyógytorna segítségével is kezelhető.

Gyógytorna során a törzsizomzat erősítésére helyezzük a hangsúlyt, hogy a csigolyáknak megfelelő tartást biztosítsunk. Ugyanis az erős törzsizomzat megvédi a gerincet és az ízületet is a terheléstől, ami elengedhetetlen a csigolyaelcsúszás hatékony kezeléséhez.

Ezenkívül megtanítjuk a helyes testtartás szabályait is, hogy a jövőben minél kevesebb esélyt adjunk a mozgásszervi betegségek kialakulásának. Otthon végezhető gyakorlatokat is tanítunk.

Így akár minden nap erősítheted a gerinced és a törzsizmaid, továbbá elősegítheted a helyes testtartás kialakítását és megőrzését. Természetesen minden gyakorlatot lépésről lépésre megtanítunk, majd ellenőrizzük is a helyes kivitelezésüket, hogy utána már önállóan is szabályosan végezhesd őket.

A manuálterápia szintén célravezető. Kézzel végzett, speciális fogások bevetésével állítjuk vissza az elcsúszott csigolyákat, illetve gondoskodunk a hátizmok megerősítéséről.

A manuálterápia egy passzív kezelési módszer, tehát a gyógytornával ellentétben itt nem kell különböző mozdulatsorokat végrehajtanod, hiszen teljes mértékben a manuálterapeuta kezeire bízhatod magad.

Ha minél hamarabb fel szeretnél épülni, a két kezelés akár kombinálható is. Ennek lehetőségéről a fizikális vizsgálatok elvégzése után tudunk részletes tájékoztatást nyújtani, miután felállítottuk a pontos diagnózist.

Mikor kerülhet szóba műtét?

Ha a konzervatív kezelés (pl. gyógytorna vagy manuálterápia) nem bizonyul hatásosnak, vagy a fájdalom szinte elviselhetetlenné válik, ha sérül a gerincből kilépő ideg az elcsúszás során akkor az operáció jelenti a megoldást.

Szintén a beavatkozás szükségességét jelezheti az alsó végtagokba vagy a karba sugárzó erős fájdalom, illetve a mozgásszavar is. A csigolya elcsúszás mértéke rendkívül fontos tényező, hiszen nagy fokú elváltozás esetén valószínűleg már csak a műtét segíthet a csigolyák helyreállításában.

Mikor szükséges orvoshoz fordulni gerincfájdalommal?

Mozgás, sportolás közben elszenvedett kisebb baleset során jelentkező gerincfájdalom alkalmával nem mindig egyértelmű, hogy a tünetekkel kell-e orvoshoz fordulni, vagy elegendő a pihentetés, hűsítés, fájdalomcsillapítás.

Az alábbi tünetek jelezhetik, hogy mielőbbi orvosi segítségre van szükség:

• A fájdalom 72 óra elteltével sem javul, sőt fokozódik.
• A fájdalom a végtagokba is kisugárzik és gyengeséget is okoz.
• Egyéb tünetek, például láz vagy a vizelést, székletürítést érintő panaszok jelentkeznek.
• A fájdalom a napi tevékenységek végzését akadályozza.
• A gerincpanaszok két hónapnál is tovább tartanak.

Ha tüneteket észlelsz, azonnal fordulj szakorvoshoz! Akárcsak a többi mozgásszervi betegség fennállásakor, úgy a csigolyaelcsúszásnál is az időben elkezdett kezelés segíthet a legtöbbet.

Ha derékfájdalmat vagy rendszeres lábgörcsöt tapasztalsz, soha nem érdemes hosszú heteket vagy akár hónapokat várni a szakorvos felkeresésére. Ugyanis a tünetek idővel súlyosbodhatnak, hiszen kezelés nélkül a csigolyák szüntelenül károsodhatnak.

Degeneratív elváltozások és porckorongsérv

Spondylosis - kopás és meszesedés

A spondylosis a gerinc kopásos (degeneratív) megbetegedése. A kopás miatt fellépő fájdalom jelentősen rontja a betegek életminőségét, korlátozza a mindennapi tevékenységek végzését, és a munkaképtelenség egyik leggyakoribb oka.

Az életkor előrehaladtával a szövetek elhasználódnak, vizet veszítenek, rugalmatlanná válnak. E folyamat jellemző az ízületeket borító porcszövetre, illetve a csigolyák között elhelyezkedő porckorongokra egyaránt.

Az elváltozás nem kizárólag az öregedési folyamathoz kötődik, hanem egyéb tényezők, pl. veleszületett adottságok, fejlődési rendellenességek, hormonális vagy keringési zavarok, fizikai túlterhelés vagy sérülés is befolyásolhatja a folyamatot.

Így egyeseknél már fiatalabb korban kialakul, másoknál csak idősebb korban okoz fájdalmat. Fejlődési rendellenességek: csigolyák csonteltérései, felépítési hibái (pl. nyitott gerinc), porcszövet megváltozott minősége (pl. chondrodysplasia).

Szerzett alaki eltérések: csontbetegségek, fertőzések, anyagcsere eltérések (pl. csontritkulás), sérülések (pl. csigolyatörés). Egyéb külső tényezők: megterhelés (pl. foglalkozási ártalom, elhízás, terhesség).

A porckorong ilyen jellegű degenerációja miatt nem képes ellátni szerepét, nem tudja csillapítani a járás, mozgás során keletkező lökéseket. Ennek egyenes következménye lesz a csigolyák és az ízületi szalagok túlterhelése, kopása.

A szalagok instabilitása miatt a két csigolya közül az egyik előbbre, a másik hátrébb csúszhat, instabilitás lép fel. Elsőként a legnagyobb igénybevételű helyeken figyelhető meg a folyamat: az ágyéki-keresztcsonti átmenetnél és a nyaki gerinc alsó szakaszán.

Porckorong-kiboltosulás és porckorongsérv

A porckorong meggyengült külső rostos gyűrűjén keresztül a belső rugalmas porcállomány, a gerinccsatorna irányába kiboltosulhat vagy átszakítva a rostokat kitüremkedik, ilyenkor beszélünk porckorongsérvről.

A protrusio vagy a sérv elérheti a gerincvelőből kilépő ideggyököt, és nyomhatja azt. Meghatározó jelentőségű a gerinccsatorna mérete is, hiszen egy tágabb térbe betört sérv kevesebb bajt okoz.

Ez a magyarázata annak, hogy nem minden sérv okoz klinikai tüneteket, illetve panaszmentes egyének egy jelentős részénél is kimutatható sérv MR-vizsgálattal.

Fontos tudni azt is, hogy a kiboltosulás egy változó folyamat. A porc vizet veszítve zsugorodhat, visszahúzódhat vagy le is szakadhat, és eltűnhet a gerinccsatornában.

A kiboltosulás mellett erőteljes gyulladás is kialakulhat, mely tovább szűkíti a teret. Így ha gyulladáscsökkentő gyógyszereket adunk, enyhülhet az ideggyök nyomása, csökken a beteg fájdalma.

Közel 90 százalékában válnak a betegek gyógyszeres kezelés mellett átlagosan 2 hónap alatt tünetmentessé, és csak az esetek 10 százalékában kell műtéti úton eltávolítani a sérvet.

Más csigolyabetegségek és állapotok

A gerinc gyulladásos megbetegedései

A fertőzéses eredetű csigolyagyulladást, osteomyelitist bakteriális, gennykeltő kórokozók idézik elő. Általában a szervezetben megtalálható egyéb gyulladásos gócokból (pl. epehólyaggyulladás, vesemedencegyulladás) a véráram útján jutnak el a kórokozók, és több csigolya szerkezetét is rombolhatják egyidejűleg.

A betegséget magas láz, hirtelen kialakuló heves fájdalom, és jellegzetes laboreltérések kísérik magas vérsüllyedéssel, magas C-reaktív-protein-szinttel. Célzott antibiotikus kezeléssel meggyógyítható.

A csigolyatuberculosis előfordulása az utóbbi időben gyakoribbá vált. Nem jellegzetesek a tünetek, hőemelkedés, fáradékonyság, terhelhetőség csökkenés, a gerincmozgások korlátozott volta jellemző.

Itt a kombinált tbc gátlószeres gyógyszeres kezelés mellett sokszor műtétre is sor kerül. A nem fertőzéses eredetű gyulladások között a Bechterew-kórt vagy másik nevén a spondylitis ankylopoeticát kell megemlíteni.

Fiatal férfiak nyugalomban jelentkező, éjszakai derékfájása esetén mindig gondolni kell e kórkép fennállására. Ennek hátterében a sacroiliacalis (ágyéki gerinc és a csípőlapát között) ízület gyulladása és a csigolyák közötti szalagok meszesedése áll.

Kezelésében a gyógytorna alapvető, illetve gyulladáscsökkentő gyógyszerek adása fontos.

Gerincferdülés

A gerincferdülés (scoliosis) a gerincoszlop kóros oldalirányú elgörbülése, melyet a csigolyák egymáson való elmozdulása, elcsavarodása okoz.

A gerincferdülés kiváltó oka az esetek 85 százalékában ismeretlen. Az esetek 90 százalékában a háti-ágyéki gerinc átmenetnél alakul ki.

Ez a fajta gerincferdülés feltehetően tartási rendellenesség miatt jön létre, melynek oka a gyenge hátizomzat. Akkor alakulhat ki, ha a serdülőkori növekedés során a mozgásszegény életmód következtében az izomzat fejlődése nem tart lépést a csontok, csigolyák növekedésével.

A gerinc daganatos megbetegedései

A jóindulatú daganatok közül az ér eredetű haemangiomak viszonylag gyakoriak. Itt szintén a nyugalomban előforduló helyi fájdalom jellemző.

A rosszindulatú daganatok általában gyermekkorban jelentkeznek, leggyakrabban sarcomak. Ilyen esetekben a műtét mellett komplex onkológiai kezelés szükséges.

A gerinc daganatos érintettségének leggyakoribb formája az áttétek (metastasisok) kialakulása. A daganat a csontgerendák elpusztítása révén a csigolyatestek összeroppanásához vezethet, melynek pillanatában hirtelen fellépő, erős fájdalom jellemző.

Ilyen esetekben azonnali MR-vizsgálat szükséges a gerincvelő megítélésére. Leggyakrabban prosztata-, tüdő- és vesedaganatok adnak a csigolyákba áttétet.

A gerincvelő-sérülés lehetséges szövődményei

A gerincvelő-sérülések számos szövődményt és maradandó mozgásszervi fogyatékosságot okozhatnak. Megváltoztatja a test működését.

A pszichológiai stressz és a depresszió is gyakori a felépülési folyamat során. A sérülés következményei a sérülés helyétől és súlyosságától függően különböző mértékben érinthetik a mozgást, az érzékelést, a légzést, a keringést és a kismedencei szervek működését.

Bél- és hólyagszabályozási zavarok

Mivel a gerincvelő-sérülések a kismedencei szerveket érintik, előfordulhat, hogy elveszítjük a bél és a hólyag feletti kontrollt.

Érzésvesztés és felfekvés

Elveszítheti bőrérzéseinek egy részét vagy egészét a sérülés neurológiai szintje alatt. Ezért a bőre nem tud üzenetet küldeni az agynak, ha bizonyos dolgok, például hosszan tartó nyomás, hideg vagy meleg miatt megsérül.

Ez hajlamosabbá teheti a felfekvések kialakulását, de a testhelyzet gyakori megváltoztatása - szükség esetén segítséggel - segíthet megelőzni ezeket a sebeket. A rehabilitáció során megtanulja a megfelelő bőrápolást, ami segíthet elkerülni ezeket a problémákat.

Légzési zavarok

A gerincvelő sérülései korlátozhatják a légzésfunkciókat. Légzése károsodik, ha a mellkas és a hasizmok érintettek.

A köhögés is nehézkes lehet. Légzési nehézség esetén különösen fontos az azonnali sürgősségi segítség.

Izomtónus-zavarok és fájdalom

A felépülési időszak alatt a test izmai ellenőrizetlen feszülést vagy túlzott puhaságot tapasztalhatnak. Az ilyen izomrendellenességek gyakoriak a gyógyulási időszakban.

A szúró fájdalom és a kéz és a láb duzzanata gyakori a gerincvelő-sérülésben szenvedőknél. Vannak, akik izom- és ízületi fájdalmakat is tapasztalnak.

Az idegfájdalom is gyakori jelenség. A fájdalom és a duzzanat kivizsgálást és megfelelő kezelést igényelhet.

Keringési zavarok

A gerincvelő sérülése károsíthatja a vérkeringési rendszert. Olyan problémák, mint az alacsony vérnyomásbillentyűk duzzanata, vérrögök kialakulása stb.

Depresszió és szorongás

A mozgáskorlátozottság miatti huzamosabb ideig tartó ágyhoz kötöttség depresszióhoz és szorongáshoz vezethet. A gyógyulási folyamat során feltétlenül pozitív hozzáállást kell tanúsítani.

A gerincsérülés kivizsgálása

A gerinc sérülése azonnali orvosi ellátást és értékelést igényel a gerincvelő károsodásának lehetőségére. A baleset áldozatait orvoshoz kell vinni a megfelelő diagnózis érdekében.

A látható jelek hiánya miatt a gerincsérülés nem mindig nyilvánvaló. Az elhanyagolt orvosi segítség súlyosabb sérülést okozhat.

Zsibbadás vagy bénulás fokozatosan vagy azonnal jelentkezhet, ha a vérzés vagy a gyulladás továbbra is ellenőrizetlenül folytatódik.

Ha nyaki, háti vagy fejsérülést szenvedett, a következő vizsgálatokat lehet elvégezni:

• Röntgen.
• CT-vizsgálat.
• MRI-vizsgálat.
• Az akaratlagos reflexek vizsgálata.
• Izomerő és mozgékonyság tesztelése.

A gerincvelő-sérülés kivizsgálása során az orvos felmérheti a mozgás, az érzékelés, az izomerő és a reflexek változásait, valamint a hólyag- és bélműködési zavarokat.

A gerincvelő-sérülés kezelése és rehabilitációja

Sajnos a gerincvelő sérülésére nincs határozott kezelés. A rehabilitációs terápia, a testmozgás és a gyógyszer kombinációja segít az ilyen típusú sérülések kezelésében.

A gerincvelő sérüléseinek kezelésében a sürgősségi ellátás, a sérült gerinc stabilizálása, az alapvető életfunkciók biztosítása, a fájdalomcsillapítás, a gyógyszeres kezelés és a hosszabb távú rehabilitáció egyaránt szerepet kaphat.

A rehabilitáció és a fizioterápia sok traumás gerincvelő-sérülést szenvedett embernek segített boldog és független életet élni. Ha nincs teljesen sérült, akkor járhat.

A gyakorlat, a gyógyszer és a terápia kombinációja segíthet abban, hogy segítség nélkül járjon. A legfontosabb azonban a pozitív hozzáállás, a szeretteivel való kommunikáció és a rehabilitációs programokba való belépés.

A csigolyás gerincsérülések megelőzése

A komolyabb gerincsérülések kockázata jelentősen csökkenthető néhány egyszerű elővigyázatossági szabály betartásával:

• A mozgás, az aktivitás életkortól függetlenül segít fittnek és testileg, lelkileg egészségesnek maradni, ezen belül törekedni kell a hátizmok tudatos megerősítésére, edzésére.
• Emelésnél vigyázni kell a megfelelő testhelyzet és technika használatára!
• Edzés előtt ne maradjon el a megfelelő bemelegítés, utána pedig néhány levezető, nyújtógyakorlat sem!
• Napi 7-8 óra pihentető alvásra szüksége van a felnőtt szervezetnek!
• A túlsúly kerülése is védi a gerinc egészségét, megkíméli a folyamatos többletterheléstől.
• A közlekedési szabályok betartása, a biztonsági öv használata és a biztonságos vezetés csökkentheti a balesetek kockázatát.
• Sportolás közben erősen ajánlott a védőfelszerelés viselése.
• Séta, futás és edzés közben megfelelő óvintézkedéseket kell tenni az esések megelőzésére.

A gerincfájdalom jelentkezésekor érdemes mielőbb tisztázni annak okát, már csak azért is, hogy ne legyen akadálya a további mozgásnak.

Az ágynyugalom, a pihentetés akut esetben jó hatású, de hosszabb távon a hátizmok elerőtlenedésével jár, ami fokozza az újabb sérülés veszélyét.

tags: #csecsemo #gerinc #serules