Az egészséges újszülött anatómiai és funkcionális jellemzői

Az újszülöttkor szűkebb értelemben az első hónapot, pontosabban a születéstől a 28. életnap végéig tartó időszakot jelenti. Ez átmeneti életszakasz, amelyben a baba szervezetének alkalmazkodnia kell a méhen kívüli környezethez, ezért az újszülött testarányai, bőre, légzése, mozgása és viselkedése eltér a nagyobb gyermekekétől és a felnőttekétől.

Az egészséges, terminusra született újszülött általában a betöltött 37. és 42. terhességi hét között jön világra, testsúlya többnyire 2500-4200 gramm, testhossza 47-55 cm, fejkörfogata 31-36 cm, mellkörfogata pedig 29-36 cm. A normális újszülöttkori sajátosságok közé tartozhat a testhez képest nagy fej, a domború has, a hajlított végtagok, a magzatmáz, a gyorsabb és változó ritmusú légzés, valamint számos átmeneti bőrjelenség.

Az újszülöttkor és a terminusra születés fogalma

Az újszülöttkor a születéstől a 28. életnap végéig tart. Szűkebb értelemben véve orvosilag az első hónapot nevezzük újszülöttkornak.

A születés a magzat világra jövetele, melynek méhen belüli eltöltött korát az utolsó menstruációtól számítjuk és gesztációs hetekben számoljuk. Normál időben született az újszülött, ha a szülés a betöltött 37. és 42. hét közé esik.

A régebbi magyar gyermekápolástani szakirodalom gyakran az „érett újszülött” kifejezést használta. Ma inkább a terhességi kor pontos megadásával jellemezzük a babát.

A 37. héten született baba tehát nem koraszülött, de nem is tekinthető minden szempontból ugyanolyannak, mint egy 39-40. hétre született újszülött. Ennek azért van jelentősége, mert még a terminuson belül sem teljesen azonos például az alkalmazkodási és légzési problémák kockázata.

Az újszülött átlagos testméretei és testarányai

Az újszülöttek testméretei között jelentős természetes különbség lehet. Az átlagos születési testsúly körülbelül 3200 gramm, az átlagos testhossz körülbelül 51 cm, de ettől teljesen egészséges babák is eltérhetnek.

A testsúlyt, testhosszt és fejkörfogatot ezért nem önmagában, hanem a terhességi korhoz és a baba neméhez viszonyítva értékelik. A genetikai adottságok is nagyban befolyásolják az újszülött születési paramétereit, tehát továbbra is az egyik legfontosabb, hogy mielőtt a gyerek paramétereiből messzemenő következtetéseket vonnánk le, nézzük meg a szüleit.

Az újszülött testarányai még egészen mások, mint egy nagyobb gyermeké vagy felnőtté. A feje a testéhez képest nagy, a végtagjai rövidebbek, a mellkasa viszonylag kisebb, a hasa pedig gyakran domború.

A fej magassága a testmagassághoz viszonyítva nagy, annak ¼-e. A törzs viszonylag hosszú, hengeres alakú, a mellkas széles, a has előredomborodó. A végtagok, főleg a lábak a törzshöz viszonyítva rövidek.

A fejkörfogat rendszerint valamivel nagyobb a mellkas körfogatánál, ezért a baba feje különösen nagynak tűnhet. Az újszülött fejkörfogata kb. 2 cm-rel nagyobb a mellkörfogatnál, ami egy éves korra kiegyenlítődik.

Testfelület testsúly kilógrammonként háromszor akkora, mint felnőttnél. A nagy testfelület miatt az újszülött hőháztartása érzékenyebb, ezért különösen fontos a megfelelő hővédelem.

A fej, a koponya és a kutacsok

Az újszülöttek fejmérete a testméretéhez képest arányaiban nagyobb, ezért mindig a fejüket alátámasztva kell emelnünk őket. Az újszülött koponyacsontjai még nem csontosodtak össze.

Érett újszülött koponyacsontjai összeérnek, de a varratok nincsenek elcsontosodva. Ezért tud a koponya konfigurálódni, miközben áthalad a szülőcsatornán.

A csontok között koponyavarratok találhatók, és két jellegzetes puhább terület, a kutacsok is kitapinthatók. Elöl található a nagyobb, többnyire rombusz alakú nagykutacs, hátul pedig a kisebb kiskutacs.

A nagykutacs a homlokcsont és a két falcsont találkozásánál található rombusz alakú csonthiány, amely 1-1,5 éves korra elcsontosodik. A két falcsont és a nyakszirtcsont találkozásánál érett újszülötteknél már csak háromszög alakú rés, a kiskutacs tapintható.

A kutacsokat erős kötőszövetes hártya fedi, ezért nem „védtelen nyílások” a baba fején, és a szokásos gondozás során óvatosan hozzájuk lehet érni.

Hüvelyi szülés után a fej átmenetileg hosszúkás vagy kissé szabálytalan lehet. A koponyacsontok a szülőcsatornán történő áthaladás során kissé elmozdulhatnak egymáshoz képest, majd a fej formája fokozatosan rendeződik.

Szülési daganat és kefalhematóma

A szülőcsatornán való áthaladáskor a koponyának idomulnia kell a szülőcsatorna alakjához, ezért sok újszülött fején kismértékű duzzanat látható. Hüvelyi szülés során a szülőcsatornában lévő nyomás hatására az elölfekvő testrész bőr alatti szöveteiben vizenyő alakulhat ki.

A szülési daganat puha és vizenyős, átterjedhet a koponyacsontok közötti varratokon, és többnyire gyorsan, néhány nap alatt csökken. Ez sokszor az első napokban felszívódik.

Ettől eltér a cephalhaematoma, amikor vér gyűlik össze a koponyacsont és annak csonthártyája között. Ez a duzzanat nem terjed át a koponyavarratokon, és lassabban szívódik fel.

A kefalhematóma általában csak órákkal a szülés után alakul ki, addigra telődik vérrel a csont és csonthártya közötti rész. Felszívódása 2-3 hónapig is eltart.

A szülőnek nem feladata megkülönböztetni a különféle fejduzzanatokat. Ha a duzzanat növekszik, szokatlannak tűnik vagy a baba nincs jól, mutassátok meg szakembernek.

Az újszülött bőrének jellemzői

Születéskor a baba bőre rózsaszínes-vöröses lehet, és kisebb-nagyobb területen fehéres, zsíros magzatmáz - vernix caseosa - boríthatja. A bőr nyugalomban halvány rózsás, síráskor sötét vörös lehet.

A magzatmáz nem szennyeződés. A méhen belül védi a bőrt a magzatvíz hatásától, születés után pedig természetes védőrétegként és hidratálóként működik.

Az anyai méhben védelmező magzatmáz hőszigetelő és páratartalom-megőrző feladatát vékony bőrüknek kell átvennie; fontos, hogy rétegesen öltöztessük őket. Nem szükséges ledörzsölni a bőrről.

A bőr tapintásra tapadós, könnyen sérül, kiterjedten borítja lanugo. A vállakon, a háton vagy más testtájakon finom piheszőrzet, lanugó is maradhat.

A lanugó mennyisége változó, és általában fokozatosan eltűnik. A terhességi kor előrehaladtával jellemzően egyre kevesebb marad belőle. Az első napokban vagy hetekben enyhe bőrhámlás is gyakori lehet.

Számos teljesen természetes bőrjelenség is megfigyelhető ilyenkor a bőr alkalmazkodását mutatva. Az orron és az orcákon apró, fehér, gombostűfejnyi pöttyök, úgynevezett miliumok jelenhetnek meg.

A miliumok jóindulatú, átmeneti bőrjelenségek, és általában kezelés nélkül eltűnnek. Nem kell kinyomni vagy kezelni őket.

Az orron, mellkason kis faggyútömlők (cilia, ciliaria), teljes testükön sokszor vörös foltok (erythema neonatorum/toxicum) láthatóak.

Szemhéjakon, nyakon gyakori a capilláris haemangioma (naevus flammeus), ártalmatlan jelenség, 1 éves korra rendszerint elhalványodik. Színes bőrűeknél gyakori a faron, háton a szürkéskék pigmentált terület, az úgynevezett mongolfolt, amely 1 éves korra rendszerint eltűnik.

A síró újszülött bőre sötétvörös, kezei, lábai lilásak, vagy éppen ellenkezőleg a feje, a törzse, vagy akár a végtagok is fehéres-ragacsos magzatmázzal fedettek. Mindkét jelenség teljesen normális.

Körmök, tenyér, talp, fülkagyló és emlő

A terminusra jellemző egyik klasszikus testi érettségi jel, hogy a körmök rendszerint elérik az ujjbegyet. Az újszülöttek körmei ugyanakkor vékonyak és puhák lehetnek, és gyorsan nőnek.

A tenyéren és különösen a talpon már jól felismerhetők a bőrredők. A talpi redők kialakulását ma is használják a testi érettség becslésének egyik jeleként: a terhességi kor előrehaladtával a redők egyre nagyobb területet borítanak a talpon.

Terminusszülötteknél a talp több mint egyharmadán túl határozott talpredőzet látható. Koraszülötteknél nincs redőzet, esetleg csak halvány vörös csíkok látszanak a talp elülső felén.

A testi érettség másik klasszikus jele a fülkagyló fejlett porca. Terminus közelében a fülkagyló formáltabb, porca rugalmasabb, és enyhe meghajlítás után gyorsan visszanyeri eredeti alakját.

Az emlőbimbó és az emlőudvar is jól felismerhető lehet, a bőr alatt pedig kisebb emlőmirigyállomány tapintható. Ennek fejlettsége szintén összefügg a terhességi korral.

A külső nemi szervek jellemzői

A külső nemi szervek megjelenése is változik a terhességi kor előrehaladtával. Fiú újszülöttnél terminus közelében a herezacskó fejlettebb, redőzöttebb, és a herék rendszerint leszálltak a herezacskóba.

Lány újszülöttnél a nagyajkak fejlettebbek, és terminusra jellemzően a nagyajkak részben vagy teljesen fedik a kisajkakat és a csiklót.

Fiúknál a praeputium feszes és letapadt lehet. Lányoknál a nagyajkak zártak, fedik a kisajkakat.

Fontos: ezek érettségi jelek, nem „egészségtesztek”. Például egy egyébként jól lévő, terminusra született fiú babánál is előfordulhat le nem szállt here. A születés utáni vizsgálat során ezt szakember ellenőrzi.

Testtartás, izomtónus és mozgás

A jól lévő, terminusra született újszülött nyugalomban általában hajlított testtartást vesz fel: a csípője és térde hajlított; karjait behajlítva, gyakran a feje mellett tartja; spontán mozgatja mind a négy végtagját.

Nyugalomban térdét felhúzza a hasa fölé, csípőjét terpeszti, karját behajlítva feje mellett tartja, kezét ökölbe szorítja. Háton fekvő helyzetben az újszülött alsó végtagjait csípőben és térdben, felső végtagjait könyökben behajlítva a feje mellett tartja.

A hajlított testtartás a megfelelő újszülöttkori izomtónus egyik jellemzője. A terhességi kor előrehaladtával a flexiós tónus egyre kifejezettebbé válik, ezért ezt a neuromuszkuláris érettség megítélésénél is figyelembe veszik.

Az egészséges újszülött tehát nem petyhüdt. Jellemző a hajlítással szembeni nagyobb ellenállás, a fiziológiás izom hypertonia.

Éber állapotban jellegzetes fizikális aktivitás a végtagok darabos, összerendezetlen mozgása. Mozgása összerendezetlen, mert az idegpályái fejletlenek, ezért a mozgások átterjednek az egész testre.

Általában kezük, lábuk hajlítva van, egyformán mind a két kezüket használják, fejüket egyik oldalról a másikra tudják fordítani. A szokatlan petyhüdtség vagy az aktivitás jelentős csökkenése figyelmeztető jel lehet.

Az újszülött reflexei

Újszülöttünk minden hirtelen ingerre egy reflexes kapaszkodómozdulattal reagál. Ha bármi a szájuk körül hozzáér, az reflexesen szopómozgást vált ki belőlük.

Keresőreflex

Ha a baba arcát vagy szája környékét finoman megérintjük, fejét az inger irányába fordíthatja, száját kinyithatja. Ez segíti a mell vagy a cumisüveg megtalálását.

Szopóreflex

A száj megfelelő ingerlésére szopómozgások indulnak el. Az első napok során a baba fokozatosan megtanulja összehangolni a szopást, nyelést és légzést.

Fogóreflex

Ha valami hozzáér a tenyérhez, az ujjak reflexesen ráfognak. A fogóreflex a hatodik hónapig váltható ki.

Moro-reflex

Hirtelen helyzetváltozás vagy megfelelő inger hatására a baba karjai jellegzetesen széttárulhatnak, majd visszahajolhatnak, mintha átölelne valamit.

A Moro-féle átkaroló reflex során váratlan inger esetén az újszülött kitárja karjait, majd összezárja karjait. A reflexek megléte, szimmetriája és minősége együtt ad információt az idegrendszer működéséről.

További újszülöttkori reflexek

• Szopóreflex
• Keresőreflex
• Fogóreflex
• Moro-reflex
• Ráhelyezési reflex
• Lépegetési reflex
• Tónusos nyaki reflex
• Köhögési, tüsszentési és pislogó reflexek

Ezeket a reflexeket nem szükséges otthon próbálgatni vagy „vizsgáztatni”. Az újszülött neurológiai vizsgálatakor szakember értékeli őket.

Születés után primitív reflexek válthatóak ki, amelyek 6 hét és 6 hónap között múlnak el. A reflexek időtartama és megjelenése nem minden gyermeknél teljesen azonos.

Légzés, szívműködés és keringési alkalmazkodás

Az újszülött légzése gyorsabb, mint egy nagyobb gyermeké, és a ritmusa természetesen változó lehet. Nyugalomban a légzésszám jellemzően körülbelül 40/perc, és egyéni ingadozás mellett a normális tartomány felső része megközelítheti a 60/percet.

Az újszülött átlagosan 40-60-szor vesz levegőt egy perc alatt. Más leírások 35-50, illetve kezdetben 50-65 légvételt említenek percenként, majd a légzésszám 35-40/perc körülire csökkenhet.

Mivel az újszülött légzése szabálytalan lehet, légzésszámot mindig teljes 60 másodpercen keresztül, nyugalomban érdemes számolni. A számnál azonban fontosabb, hogy a baba látható erőlködés nélkül lélegezzen.

Légzésük során nem láthatóak a nehézlégzés jelei, és nem látható a légzési segédizmok, mint például az orrszárnyak vagy bordaközi izmok munkája. A tartósan 60/perc fölötti nyugalmi légzésszám, a nyögés vagy a mellkas behúzódása már figyelmeztető jel.

A pulzusa is jóval gyorsabb a felnőttekénél, de egy egészséges baba pulzusát a szülőnek nem szükséges rendszeresen mérnie. Az egészséges érett újszülött pulzusszáma általában 120-140/perc, a periférián jól tapintható.

Az első pár órában kis szívzörej még hallható az anyai keringésről való leválás utóhatásaként, ami később megszűnik. A születést követően az anyai és magzati közös keringés megszűnik, a keringő vér és a testben található egyéb folyadékok mennyiségileg és elhelyezkedésükben is változnak.

Apgar-érték: az újszülött állapotának gyors felmérése

Virginia Apgar, egy amerikai altatóorvos talált ki egy az újszülöttek állapotának felmérésére létrehozott pontrendszert, ez az Apgar-érték. A megszületést követően az újszülött állapotának gyors megítélésére használják az úgynevezett Apgar-értéket.

Minden újszülöttet a megszületését követően öt paraméter alapján értékelnek: légzés, szívműködés, izomtónus, bőrszín és reflex/ingerlékenység. Az értékelést az első és az ötödik percben, illetve probléma esetén a tizedik percben is elvégzik.

Paraméterenként 2 pont adható, így normál esetben a maximális pontszám 10. A 8-10 közötti érték azt jelenti, hogy az újszülött jól van, az alacsonyabb pontszám esetén az újszülött további sürgősségi ellátást igényelhet.

A normális adaptáció része, ha csak 9 pontot kapott újszülöttünk ezen a skálán, az is teljesen rendben van. Az alacsonyabb érték az orvosnak jó jelzőparaméter, hogy megítélje, szükség van-e további beavatkozásra.

Az Apgar-érték önmagában nem hosszú távú egészségi vagy fejlődési prognózis. A pontszám az újszülött közvetlen születés utáni állapotának gyors leírására szolgál.

A születés utáni első ellátás

Az újszülött állapotának korai meghatározásában az alábbi három kérdés lehet segítségünkre: időre született-e az újszülött, sír vagy élénk légzése van, és jó-e az izomtónusa.

Amennyiben mind a három kérdésre „igen” a válasz, az újszülöttet steril, előmelegített textíliába helyezzük, és szárazra töröljük, majd a nedves törlőt egy másik szárazra cseréljük, és édesanya mellkasára helyezzük.

Manapság rendszeres gyakorlat, hogy a megszületett babát azon melegében édesanyja hasára teszik, még a köldökzsinór elvágása előtt. Az érett, egészséges újszülöttet az édesanyával közös szobában helyezzük el („rooming-in”) a nap 24 órájában.

Nyákszívást rutinszerűen nem, csak abban az esetben végzünk, ha a gyermeket a légzésében akadályozza, vagy meconiumot látunk. Amennyiben az újszülött jó állapotú, késői köldökellátást alkalmazunk, körülbelül 45 másodpercig.

A köldököt sterilen el kell látni. A köldökzsinór egy megcsavarodó, a bőrnél nyálkásabb tapintatú, ujjnyi vastagságú „zsinór”. Csak hosszabb idő után, 7-10 nap alatt szárad meg és esik le.

Az adaptációs szakban rendszeresen ellenőrizzük az újszülött testhőmérsékletét, légzésszámát, szívfrekvenciáját, bőrszínét és izomtónusát.

Az első újszülöttvizsgálat

Az első szakorvosi vizsgálat már a születés után, vagy jó állapotú újszülöttek esetén 24 órán belül történik meg. A második vizsgálat hazaadás előtt történik.

Az újszülött első vizsgálata a következőkre terjed ki:

• fizikális vizsgálat;
• testméretek meghatározása;
• gesztációs kor meghatározása;
• intrauterin fejlettség kategorizálása;
• szülési sérülések felismerése;
• fejlődési rendellenességek regisztrálása;
• az újszülött esetleges betegségeinek felismerése;
• az újszülött reflexeinek vizsgálata.

A vizsgálat része lehet az orrjáratok, a nyelőcső és a végbél átjárhatóságának ellenőrzése vékony, puha szondával. A megszületés után az APGAR-féle pontrendszerrel mérjük fel az újszülött állapotát.

Élettani alkalmazkodás a születés után

A születést követően az anyai és magzati közös keringés megszűnik, a keringő vér és a testben található egyéb folyadékok mennyiségileg és elhelyezkedésükben is változnak. A magzat még másik oxigénszállító molekulával rendelkezik, melyet fokozatosan felvált a felnőttéhez hasonló szállítómolekula.

Ezek a molekulák a májban bomlanak le, de a máj működése még átmenetileg nem alkalmazkodott a fokozott terheléshez. Az újszülött szerveinek működése ezért a születés utáni első napokban fokozatosan áll át az önálló életre.

A vese kiválasztó képessége a felnőttének körülbelül egyötöde. Az emésztőrendszerben csökkent bélműködés figyelhető meg, a szénhidrátbontó enzimkészlet megfelel a felnőttének, a fehérje- és zsírbontó képesség azonban még gyenge.

A belső elválasztású mirigyek és enzimek működése körülbelül az első hét végére áll be. Az újszülött első életnapjait az anyai keringésről való leválás, a légzés önállóvá válása, a folyadékháztartás átrendeződése és a táplálás megkezdése jellemzi.

Átmeneti jelenségek az első napokban

Az első napokban több olyan változás is jelentkezhet, amely nem betegség, hanem a születés utáni alkalmazkodás része. Fontos azonban, hogy nem minden újszülöttkori eltérés élettani, ezért a baba általános állapotát mindig együtt kell nézni az adott jelenséggel.

Élettani súlyesés

Az újszülöttek az első napokban rendszerint veszítenek valamennyit a születési súlyukból. Ennek jelentős része a születés utáni folyadékháztartás természetes átrendeződésével függ össze.

A súlycsökkenés általában a 3-4. életnap körül megáll, majd a testsúly ismét növekedni kezd. A születést követően normál jelenség az újszülött súlyának 5-10%-kal való csökkenése, amely a 3-4. napon a legkifejezettebb.

10% fölötti súlyvesztésnél már klinikai és táplálási értékelés szükséges, többek között a kiszáradás, esetleges betegség és a táplálás hatékonyságának ellenőrzésére.

A legtöbb baba legkésőbb körülbelül 3 hetes korára visszanyeri a születési súlyát. Egyes leírások szerint a születési súlyt a 7-10. napra nyeri vissza, de a visszanyerés időpontját a táplálás, a születési súly és az általános állapot is befolyásolja.

Újszülöttkori sárgaság

Az újszülötteknél igen gyakori a sárgaság. Sok újszülött bőre és szemfehérjéje a születést követő napokban sárgás árnyalatúvá válik.

Ennek oka a bilirubin felszaporodása: a születés után nagyobb mennyiségű vörösvérsejt bomlik le, miközben az újszülött mája még alkalmazkodik a bilirubin feldolgozásához. A vérben felszaporodó oxigénszállító molekula bomlási terméke okozza ezt a normális sárgaságot.

Érett újszülöttek 60%-ánál látunk sárgaságot. A kizárólagosan anyatejjel táplált újszülöttek 10%-a még 1 hónaposan is sárga.

A gyakori, átmeneti újszülöttkori sárgaság rendszerint nem az első életnapon, hanem később válik láthatóvá, és sok esetben kezelés nélkül elmúlik. Normális körülmények között az 1. életnap után kezdődik, az 1. élethéten tart, csúcsa pedig a 3-5. napon alakul ki.

Ma a bilirubinszintet a baba órákban mért életkorával, terhességi korával és további kockázati tényezőivel együtt értékelik. A sárgaság súlyosságát nem lehet biztonságosan pusztán a bőr színe alapján megítélni.

Az 1. életnap előtt jelentkező vagy elhúzódó, két héten túl is észlelhető sárgaság fokozott figyelmet igényel. Ha sárgaság az első 24 órában jelenik meg, sürgős bilirubinmérés és orvosi értékelés szükséges.

A 24 órás kor után látható sárgaságnál is bilirubinmérés javasolt. Ha a sárgaság mellett a baba szokatlanul aluszékony, nehezen ébreszthető vagy rosszul táplálható, ezt ne tekintsük egyszerűen az „élettani sárgaság” részének.

Anyai hormonhatások

A terhesség alatt az anyai hormonok a baba szervezetére is hatnak. A születés után ezeknek a hormonoknak a szintje megváltozik, emiatt több látványos, de legtöbbször ártalmatlan átmeneti jelenség jelentkezhet.

Fiú- és lányújszülötteknél egyaránt megnagyobbodhat az emlő, és néha néhány csepp tejszerű váladék is megjelenhet. Ez általában magától megszűnik.

Az emlőt nem szabad nyomkodni vagy „kifejni”. Ha azonban az emlő felett a bőr kifejezetten piros, meleg, fájdalmas vagy váladékozik, illetve a baba betegnek tűnik, az már nem egyszerű hormonális emlőduzzanat, és orvosi vizsgálat szükséges.

Lány újszülöttnél az első napokban előfordulhat fehéres vagy nyákos hüvelyváladék, illetve néhány csepp rózsaszínes vagy véres váladék. Az úgynevezett álmenstruáció vagy pseudomenstruáció az anyai hormonhatás megszűnésével függ össze, és többnyire magától elmúlik.

Remegés és szokatlan hangok

Gyakran lehet látni, amint keze-lába, ajkai sírás közben finoman remegnek. Ez is általános jelenség lehet.

Előfordul, hogy nyákot, esetleg vért hány az újszülött, amit születése közben nyelt le. Az ismételt, nagy erővel jelentkező hányás vagy a zöld, sárgászöld, epés hányás azonban nem tekinthető egyszerű átmeneti jelenségnek.

Vizelet, mekónium és széklet

A baba az első életnapon általában már vizeletet ürít. Az első napokban a vizelet mennyisége még kisebb, majd a táplálás beindulásával és a folyadékbevitel növekedésével egyre több vizes pelenka várható.

Az újszülött első széklete az úgynevezett mekónium vagy magzatszurok. Ez sötétzöldes-fekete, sűrű, ragacsos széklet.

Az első napokban 5-6 vizeletes pelenkájuk és 2-3 székletes pelenkájuk van. A széklet az első napokban még feketés, majd fokozatosan válik sárgás színűvé.

Ha a baba az első 24 órában nem ürít mekóniumot, orvosi tanács szükséges, mert ez ritkán valamilyen háttérben álló problémára utalhat.

Táplálás és folyadékbevitel

Az újszülött ösztönösen viselkedik, a szopóreflexnek köszönhetően tud szopni, keresi édesanyja emlőjét. Az igény szerinti szoptatás lehetővé teszi a gyermek szükségleteinek kielégítését, ami nem csak táplálkozási, hanem biztonság, fájdalomcsillapítás, immunizáció és kontaktus is.

Az újszülött legjobb tápláléka az anyatej, összetétele és mennyisége mindig alkalmazkodik a gyermekhez. Az első pár napon a kevés mennyiségű előtej termelődésének fontos szerepe van, mert biztosítja gyermekünk számára a más forrásból nem elérhető koncentrált immunanyagokat.

Egy egészséges baba az első életnapon körülbelül 5 ml-t, a másodikon 10 ml-t, a harmadikon körülbelül 20-25 ml-t, a negyediken 40 ml-t, az 5. naptól 60 ml-t szopizik alkalmanként.

Később egy átlagos újszülöttnek naponta összesen 450-600 ml folyadékra van szüksége, ez ha 8× szopizik, 60-75 ml-t jelent, fokozatosan emelkedve alkalmanként.

Egy egészséges újszülöttnek nincs szüksége egyéb folyadékkiegészítésre. Amennyiben az első 4-6 hétben megvan a napi 5-6 pisis és 3-4 kakis pelenka, az újszülött a 2. hétre elérte a születési súlyát, a folyadékbevitel elegendő.

Az első napok feladata az édesanya és gyermeke egymásra hangolódása, a napirend kialakítása, a mellre tétel, a szoptatások bizalmas légkörének megteremtése, amelyben mind az édesanya, mind az újszülött kölcsönösen jól érezheti magát.

A születési súly és a növekedési kategóriák

Az újszülöttek súly szerinti csoportosítása:

• Alacsony születési súlyú: 2500 g alatti.
• Igen kis születési súlyú: 1500 g alatti.
• Extrém kis születési súlyú: 1000 g alatti.

A kisebb, az irodalomban IUGR-ként jelölt újszülöttek születési súlya az azonos korú magzatok súlyának 10. percentilisértéke alatt van; ma helyette inkább az SGA, vagyis a gesztációs korhoz képest kisebb súlyú elnevezést használjuk.

Az ok lehet a magzati korban elszenvedett korai fertőzés vagy genetikai defektus, de a terhesség alatt fogyasztott kábítószer, alkohol vagy rendszeres dohányzás is ezt eredményezheti. A terhesség későbbi szakaszaiban megjelenő magasvérnyomás, cukorbetegség vagy elégtelen méhlepényműködés ugyancsak a magzat súlyának stagnálását eredményezi.

Ilyenkor a gyermek a hosszához viszonyítva aránytalanul sovány, „öreg küllemű” lehet. A születést követően ezek az alultáplált újszülöttek felzárkóztató súlynövekedést, úgynevezett catch-up growth-t mutatnak.

Az első életévben történő túlzott kalóriabevitel megnöveli a felnőttkori civilizációs betegségek kockázatát, például az elhízás, az inzulinrezisztencia és a magasvérnyomás betegség kockázatát.

A fokozott méhen belüli növekedésre az LGA, vagyis large for gestational age kifejezést használjuk, melyről a születési időhöz viszonyított 90. percentilisérték feletti súly és hossz esetén beszélünk. Oka leggyakrabban anyai gesztációs diabétesz, de egyéb szindrómák is állhatnak a háttérben.

A növekedési ütem érzékeny mutatója a gyermek egészséges fejlődésének, így az életkornak megfelelő hossz- és súlyértéket mutató percentilistáblázatok követése kiemelt fontosságú.

A percentilisgörbék több ezer gyermek adatait vizsgálva készültek, és azt mutatják, hogy a gyermek magassága vagy hossza hol helyezkedik el az átlagot mutató összesítésben. Mivel jelentős eltérések lehetnek a lányok és fiúk között, külön táblázat mutatja a nemek szerinti értékeket.

A testméretek követése

A fejkörfogat meghatározása az első két évben az általános csecsemővizsgálat része, a gyermek fejlődésének fontos paramétere. A születési hossz nem tükrözi a gyermek későbbi testmagasságát, inkább az anyai tápláltsági állapottal mutat szorosabb összefüggést.

Az első életévben a növekedés körülbelül 25 cm/év, majd 15 cm/év a második életévben. A gyermekek súlyát nem érdemes naponta mérni, mert nem egyenletes a hízási ütemük.

Az újszülöttek, csecsemők mérlegelése lehetőség szerint mindig azonos időpontban történjen, vagy reggel, vagy az esti fürdés előtt és a következő etetés előtt. Levetkőztetve, vagy egy tiszta pelusban kell a súlyt mérni és legalább 2 alkalommal, hogy a mérleg ingadozásait kiküszöböljük.

A hossz mérése fekve, egyenletes felületen javasolt, a fejtetőhöz egy könyvet támasztva, a centiméterszalagot a gyermek alatt kifeszítve, a lábakat kinyújtva, a talpnál leolvasva.

A fejkörfogat mérése szabály szerint a legnagyobb occipitofrontalis körfogat, azaz a gyermek homloka és koponyája tarkó feletti részének körfogata.

Mikor szükséges szakmai segítséget kérni?

Újszülöttkorban érdemes alacsonyabb küszöbbel szakmai segítséget kérni, mert a nagyon fiatal baba állapota gyorsan változhat. Egyetlen tünet hiánya sem zár ki súlyos betegséget.

Kérj mielőbb szakmai segítséget, ha az újszülött:

• 38 °C vagy magasabb, illetve 36 °C alatti testhőmérsékletű;
• nehezen ébreszthető, nem reagál a megszokott módon vagy szokatlanul petyhüdt;
• sápadt, szürkés, márványozott vagy kékes színű;
• nyögve vagy erőlködve lélegzik, behúzódik a mellkasa, vagy nyugalomban tartósan 60/perc fölötti a légzésszáma;
• újonnan nem akar vagy nem tud enni;
• zöld vagy sárgászöld, epés hányása van;
• ismételten, nagy erővel hány;
• görcsöl;
• nyomásra el nem halványuló kiütése jelenik meg;
• elődomborodó kutacsa van;
• az első 24 órában nem ürít mekóniumot;
• az első 24 órában besárgul;
• vagy egyszerűen láthatóan nincs jól, állapota romlik, illetve valami nagyon szokatlant észlelsz rajta.

Nem kell megvárni, hogy több jel egyszerre megjelenjen. Rendelési időben keresd a házi gyermekorvost vagy háziorvost.

Rendelési időn kívül az ügyeleti rendszer a 1830-as számon érhető el. Életveszélyesnek tűnő állapotban hívd a 112-t.

A megfelelő további ellátásról a hívást fogadó vagy a gyermeket vizsgáló szakember dönt.

Mit érdemes a szülőnek megfigyelnie?

Az itt leírt testi jegyek többsége nem otthoni ellenőrzőlista. Azért fontos ismerni őket, hogy érthető legyen, miért néz ki és viselkedik másképp egy újszülött, mint egy nagyobb gyermek.

Fontos, hogy aktívan, de ne gyanakodva figyeljük, észleljük újszülöttünket. Ne ugorjunk minden általunk még nem észlelt reakciójára, csak ha az tartós vagy nagyon eltér attól, amit normálisnak gondolunk.

Nem baj, ha ismerősünk újszülöttje sokkal többet alszik vagy többet szopizik, mint a mienk. Eleinte tanulják meg csecsemőjük nyelvezetét, figyeljék meg reakcióit.

A legfontosabb megfigyelni, hogy a baba hogyan lélegzik, mennyire ébreszthető és aktív, hogyan táplálkozik, ürít-e vizeletet és székletet, hogyan változik a bőrszíne, és összességében olyannak tűnik-e, mint korábban.

A kisgyermek biztonságérzetének kialakulásához és egész fejlődésének alapjaihoz az édesanyák gondoskodó viselkedése, nyugodtsága és odafigyelése kiemelkedően fontos szempont.

tags: #egeszseges #ujszulott #anatomiai #es #funkionalis #jellemzoi