A várandósság alatt a kórházi és más fertőzések megelőzésének legfontosabb eszköze a következetes kézhigiéné, az élelmiszer-biztonság, a fertőző betegekkel való érintkezés kerülése, a szükséges védőoltások és szűrővizsgálatok áttekintése, valamint az, hogy panasz esetén a kismama mielőbb orvoshoz forduljon. A kórházi tartózkodás idején a fertőzés korai jeleit, különösen az infúziós branül, a seb, a húgyutak és a légutak tüneteit azonnal jelezni kell az egészségügyi személyzetnek.
A terhesség során az immunrendszer működése és a szervezet számos élettani folyamata megváltozik, ezért a kismamák bizonyos fertőzésekre fogékonyabbak lehetnek. A kezeletlen fertőzés az anyánál súlyos szövődményeket, a magzatnál pedig vetélést, koraszülést, alacsony születési súlyt, fejlődési rendellenességet vagy újszülöttkori fertőzést okozhat.
Miért különösen fontos a fertőzések megelőzése a várandósság alatt?
A fertőző betegségeket számos kórokozó, például baktériumok, vírusok, gombák és paraziták idézheti elő, a fertőződés pedig emberről emberre, állatok, víz vagy élelmiszer által is történhet. A gyakoribb fertőzések ártalmatlanok, de vannak veszélyesebb betegségek is, ezért a védekezés minden esetben fontos.
Két ok miatt érdemelnek a terhesek fokozott figyelmet minden fertőzés esetén. Az egyik, hogy léteznek olyan kórokozók, amelyek az anyát megfertőzve egyúttal a magzatot is megfertőzik, és ennek nagyon komoly magzati betegségek, fejlődési rendellenességek, vetélés, koraszülés, vagy akár halvaszülés is lehet a következménye.
A másik ok maga a terhes nő. Terhesség során az anyai szervezet arra van felkészülve, hogy egy genetikailag félig ismeretlen, így a teste számára részben idegen szervezetet neveljen sok hónapon át. Egy terhesség során a várandós szervezetében rengeteg fiziológiás változás következik be, és ennek része az immunrendszer működésének a változása is.
A megváltozott immunfunkciók, mint a T- és B-sejtek, valamint a természetes ölősejtek aktivitásának csökkenése, továbbá bizonyos dendritikus sejtek aktivitásának növekedése mind hozzájárulnak a nagyobb fogékonysághoz. Éppen ezért nem várható, hogy a terhesek szervezete minden fertőzésre ugyanúgy reagáljon, és ugyanúgy küzdjön meg velük, mint a nem terhes egészséges felnőttek szervezete.
Mit jelent a kórházi fertőzés?
A kórházi fertőzések rendkívül komoly egészségügyi problémát okoznak világszerte. Ezeket leggyakrabban a Gram-negatív baktériumok okozzák, amelyek sajátos jellemzője a baktériumsejtet borító kettős hártya.
Ez a külső hártya akadályozza meg, hogy az antibiotikumok behatolhassanak a sejtbe, ezért hatástalanok velük szemben. A Gram-negatív baktériumok külső hártyája tartalmaz egy lipopoliszacharid molekulát, amely ha bekerül a véráramba, negatív események sorozatát képes elindítani, beleértve a magas lázat és a vérnyomásesést, amit szeptikus sokknak hívunk.
Fentiekből adódóan a lipopoliszacharidot gyakran endotoxinként emlegetik. A kórházi környezetben a fertőzések átadásának kockázatát növelheti a gyakori beavatkozás, az intravénás kanül, a műtéti seb, a húgyúti katéter, a legyengült általános állapot és a többféle beteggel való közeli érintkezés.
A kórházi fertőzések megelőzésének alapvető szabályai
A várandós vagy frissen szült nő a kórházi tartózkodás alatt is sokat tehet a fertőzések kockázatának csökkentéséért. Jelezze orvosának, ha valamilyen aktív fertőzése van, és fokozottan figyeljen a higiéniára.
- Azonnal figyelmeztesse az ápolókat, ha az infúziós branül környéke vörös, duzzadt vagy fájdalmas.
- Azonnal figyelmeztesse az ápolókat, ha sebének kötése nem tiszta vagy hozzáragadt a sebhez.
- Tudassa orvosával, ha hasmenése vagy húgyúti tünetei vannak.
- Csak teljesen egészséges látogatókat fogadjon.
- Ha köhög vagy tüsszent, takarja el a száját, majd mosson kezet.
- Kérje meg az ápolókat, hogy mossanak kezet egy-egy vizsgálat előtt.
A kézhigiéné nemcsak a kórházban, hanem otthon és a terhesgondozás során is alapvető. Alapos szappanos kézmosás szükséges vécéhasználat után, nyers hús, nyers tojás vagy mosatlan zöldség megérintése után, kertészkedést vagy földdel való érintkezést követően, háziállatokkal kapcsolatos tevékenységek után, beteg emberrel való érintkezés után, valamint akkor, ha nyál, köpet vagy vizelet kerül a kézre.
Gyermekek gondozása és pelenkázása után, a háziállat megsimogatása, pelenkacsere és orrfújás után, továbbá ételkészítés és étkezés előtt, illetve után is alaposan kezet kell mosni. A kórházi vizsgálatok előtt a kézfertőtlenítés és az egészségügyi dolgozók kézhigiéniája egyaránt fontos.
Mikor kell azonnal jelezni a tüneteket?
A fertőzés kezdeti tünetei várandósság alatt nem mindig jellegzetesek, ezért a kismamának minden szokatlan panaszt komolyan kell vennie. A magas láz, hidegrázás, rossz közérzet, erős köhögés, mellkasi fájdalom, hányás, hasmenés, alhasi vagy deréktáji fájdalom, fájdalmas vizelés, véres vizelet, kellemetlen szagú folyás és a seb körüli gyulladás orvosi kivizsgálást tehet szükségessé.
Azonnali orvosi segítség szükséges magas láz, súlyos hát- vagy oldalfájdalom, hányinger és hányás, vérvizelés, gyorsan romló általános állapot vagy kezelés mellett sem javuló panaszok esetén. A magas láz a terhesség alatt különösen fontos, mert nemcsak a fertőzés súlyosságára, hanem a szövődmények kockázatára is utalhat.
Húgyúti fertőzések várandósság alatt
A húgyúti fertőzés a húgyúti rendszer bármely részén kialakulhat, beleértve a veséket, a húgyvezetékeket, a húgyhólyagot és a húgycsövet. Terhesség alatt a hormonális változások és a húgyutakban bekövetkező fizikai elváltozások növelik a fertőzés kialakulásának kockázatát.
A terhesség alatt a méh mérete megnövekszik, és fiziológiásan nyomást gyakorol a húgyhólyagra és a vesevezetékekre. Ehhez társul a vesevezetékek motilitásának hormonális eredetű megváltozása, miközben a vizelet összetétele is módosul: több fehérjét, cukrot és hormont tartalmaz, viszont kevésbé savas.
A húgyúti fertőzéseket elsősorban baktériumok okozzák, amelyek közül a leggyakoribb kórokozó az Escherichia coli. Más baktériumok, például a Klebsiella, a Proteus és az Enterococcus is okozhatnak fertőzést.
A húgyúti fertőzés lehetséges tünetei
- sürgető, gyakori vizelési inger, gyakran kevés vizelettel;
- fájdalmas vagy égő érzés vizelés közben;
- zavaros vagy rossz szagú vizelet;
- alhasi, kismedencei vagy deréktáji fájdalom;
- vér a vizeletben;
- fáradtság és rossz közérzet.
A várandós nők 10-15%-ánál tünetmentesen is jelen lehet húgyúti fertőzés. Ennek orvosi neve a tünetmentes bakteriuria, ami azt jelenti, hogy panaszok nélkül vannak baktériumok a vizeletben.
A húgyutakban jelen lévő baktériumok minden esetben kezelést igényelnek, mert tünetmentes terheseknél is koraszülés, idő előtti burokrepedés és a méhbe felszálló fertőzés lehet a következmény. A fertőzés a veséket is elérheti, és vesemedence-gyulladást okozhat.
A húgyúti fertőzés veszélyes figyelmeztető jelei
Ha a fertőzés a veséket is érinti, a húgyúti panaszok mellett láz, hidegrázás, hányinger, hányás, súlyos hátfájás vagy oldalfájdalom jelentkezhet. Ilyenkor azonnali orvosi ellátás és kórházi kezelés szükséges.
A vesék fertőződése kismamáknál vérszegénységgel, magas vérnyomással, preeclampsiával, szepszissel és további súlyos szövődményekkel járhat. A kezeletlen húgyúti fertőzés növelheti a koraszülés és az alacsony születési súly kockázatát is.
A húgyúti fertőzés diagnózisa
A diagnózis klinikai értékeléssel kezdődik, amelynek része a tünetek, a kórtörténet és a korábbi húgyúti fertőzések áttekintése. A vizeletmintát baktériumok, fehérvérsejtek és vörösvértestek jelenlétére vizsgálják.
Fontos elkülöníteni, hogy a baktériumok valóban a húgyutakban vannak-e, vagy hüvelyváladék keveredett a vizeletbe a mintaadás során. Emiatt a vizeletmintát alapos mosakodás után, középsugaras vizeletből kell leadni.
A vizelettenyésztés azonosítja a fertőzést okozó baktériumot, és segít kiválasztani a leghatékonyabb antibiotikumot. Szükség esetén ultrahangot vagy más képalkotó vizsgálatot is alkalmazhatnak a húgyutak rendellenességeinek felmérésére.
A húgyúti fertőzés kezelése
Várandós nőknél a húgyúti fertőzéshez szinte mindig célzott antibiotikumos kezelés szükséges, amelynek kiválasztásakor minden trimeszterben meg kell felelni a hivatalos ajánlásoknak. A kezelést orvos rendeli el, és a gyógyszer kiválasztásánál az anya és a magzat biztonságát egyaránt figyelembe kell venni.
Gyakran alkalmazott antibiotikum lehet például a nitrofurantoin, a cefalexin vagy az amoxicillin, de az adott gyógyszer alkalmasságáról minden esetben az egészségügyi szolgáltató dönt. A szülés előtt szedett antibiotikum növelheti az újszülöttkori sárgaság kialakulásának esélyét, ugyanakkor a kezeletlen fertőzés súlyosabb veszélyt jelenthet.
A kezelés célja a vesefertőzés, a szepszis, a koraszülés és az alacsony születési súly kockázatának csökkentése. A tünetek enyhülése után is be kell tartani az előírt kezelési időt, és a kontrollvizsgálatokat el kell végezni annak ellenőrzésére, hogy a baktériumok valóban eltűntek-e.
Mit tehet a kismama a húgyúti fertőzés megelőzéséért?
- Igyon elegendő folyadékot.
- Vizelési inger esetén mielőbb menjen vécére, és ne tartogassa a vizeletet.
- A vizelést legalább 2-3 óránként érdemes beütemezni.
- Tartsa tisztán a genitáliák és a végbélnyílás környékét.
- Szexuális együttlét előtt és után is érdemes elmenni vécére.
- Kerülje az illatos szappanokat, irrigátorokat és más irritáló intim termékeket.
A kezelés mellett sok víz, esetleg vörösáfonyalé fogyasztása és az inger jelentkezésekor történő mielőbbi vizelés is segítheti a gyógyulást. Probiotikus készítmény csak az orvos által javasolt módon alkalmazható.
Hüvelyi fertőzések és bakteriális vaginózis
A leggyakrabban bakteriális vaginózis és gombás fertőzés fordulhat elő, amelyek közül a bakteriális vaginózis a leggyakrabban diagnosztizált hüvelyi fertőzés. Ennek fő oka, hogy a terhesség során felborulhat a hüvelyflóra egyensúlya.
A bakteriális vaginózis sokszor nem okoz feltűnő tünetet, máskor szokatlan, kellemetlen szagú folyás jelentkezik. A kezeletlen betegség növeli a koraszülés kockázatát, ezért panasz esetén nőgyógyászati vizsgálat szükséges.
A legtöbb egyszerű hüvelyfertőzés nem okoz komoly problémát a terhesség alatt, és a második trimesztertől elsősorban helyi, szükség esetén szájon át szedhető gyógyszerekkel kezelhető. Ha a kórokozók tartósan megtelepednek a méhszájon, krónikus fertőzés és felszálló gyulladás alakulhat ki.
Gombás fertőzés és candidiasis
A candidiasis azért érinti gyakrabban a terhes nőket, mert a várandósság alatt megnő a hüvelyváladék ösztrogénszintje és glikogéntartalma is. A fertőzés viszketést, irritációt és megváltozott hüvelyváladékot okozhat.
A nőgyógyász helyileg alkalmazandó készítményt javasolhat, amelyeknél minimális a magzatra való átterjedés kockázata. Súlyosabb esetben mérlegeli a szájon át szedhető gyógyszerek elrendelését.
Streptococcus B-fertőzés és a GBS-szűrés
A B csoportú Streptococcus a veszélyes fertőzések között gyakori típus, amely az újszülöttet és esetleg az anyát is veszélyeztetheti. Az újszülöttnél tüdőgyulladást, agyhártyagyulladást vagy vérmérgezést okozhat.
A 36. héten történő GBS-szűréssel kiszűrhetők azok az édesanyák, akik hordozzák a baktériumot. Az időben megkezdett antibiotikumos kezelés meggátolhatja az újszülött fertőzését.
A fertőzés kezelése antibiotikummal történik, kórházi körülmények között. A kezelés és a szülés körüli teendők minden esetben gondos orvosi mérlegelést igényelnek.
Szexuális úton terjedő fertőzések
A várandós nőknek érdemes szűrővizsgálaton részt venniük HIV, hepatitis B, szifilisz és gonorrhoea irányában. A Chlamydia és a Gonorrhoea már a teherbeesést is megnehezítheti, krónikus kismedencei gyulladást és összenövéseket okozhat, valamint növelheti a méhen kívüli terhesség esélyét.
A Gonorrhoea jelenléte a szülőcsatornában a magzat születés közbeni fertőződéséhez és súlyos szemfertőzéshez vezethet. A herpeszvírus és a humán papillomavírus aktív szeméremtesti betegsége esetén szintén fennállhat a születendő gyermek fertőződésének veszélye.
A szifilisz kezeletlenül komoly magzati fejlődési rendellenességet okozhat, de antibiotikummal kezelhető, és Magyarországon a terhesgondozás során kötelezően szűrik. HIV-fertőzés esetén a megfelelő kezelés jelentősen csökkentheti a magzati fertőződés esélyét.
Élelmiszer-eredetű fertőzések megelőzése
A várandós nők fogékonyabbak lehetnek egyes élelmiszer-eredetű fertőzésekre. A megelőzés alapja a megfelelő hőkezelés, az élelmiszerek elkülönített tárolása, a tiszta konyhai eszközök használata és az alapos kézmosás.
Norovírus
A norovírus erős hasmenést és hányást vált ki, és szennyezett élelmiszerrel vagy ivóvízzel, illetve fertőzött emberrel történő érintkezést követően juthat a szervezetbe. A fagyasztott gyümölcsök nyers fogyasztását érdemes mellőzni.
A salátaféléket és a bogyós gyümölcsöket rövid ideig bő vízben kell áztatni, majd szűrőedényben, folyóvíz alatt is alaposan le kell öblíteni. Külföldi utazás esetén tájékozódni kell arról, hogy az adott országban iható-e a csapvíz, és ellenőrzött vízből készült-e a jég.
Toxoplazmózis
A toxoplazmózist a Toxoplasma gondii nevű egysejtű parazita okozza, amely nyers vagy nem teljesen átsütött húsban, valamint pasztörizálatlan tejben és az ebből készült tejtermékekben fordulhat elő. A kórokozót gyakran terjesztik házimacskák is.
A fertőzés influenzaszerű tüneteket válthat ki, de gyakran tünetmentesen zajlik. A panaszok nélkül átvészelt toxoplazmózis is okozhat a magzatnál agyvelőgyulladást, vízfejűséget vagy akár halvaszületést.
A macskaalom cseréjét lehetőség szerint ne várandós nő végezze. Ha ez elkerülhetetlen, használjon kesztyűt, majd alaposan mosson kezet.
Kampilobakteriózis
A kampilobakteriózis leggyakrabban nyers vagy nem megfelelően hőkezelt baromfihús, valamint pasztörizálatlan tejtermék fogyasztása után alakul ki. A terhesség első hónapjaiban vetéléshez, később koraszüléshez vagy halvaszületéshez vezethet.
A hús belsejének legalább két percen át minimum 75 Celsius-fokosnak kell lennie, amit konyhai maghőmérővel lehet ellenőrizni. A nyers húst a többi ételtől elkülönítve kell tárolni, feldolgozásához pedig külön vágódeszkát és kést célszerű használni.
Lisztéria
A liszteriózist a Listeria monocytogenes okozza, amely élelmiszereken is gyakran előforduló baktérium. Különleges jellemzője, hogy még 4 Celsius-fokos környezetben, tehát a hűtőszekrényben is képes szaporodni.
A kórokozó nyers zöldségfélék és saláták, húsok, felvágottak, pástétomok, nyers hal, nyers tej és lágy sajtok fogyasztásával juthat a szervezetbe. A Camambert és a Brie is a kerülendő lágy sajtok közé tartozhat.
Egészséges felnőtteknél a fertőzés gyakran tünetmentesen zajlik, várandósoknál azonban vetélést, koraszülést vagy halvaszületést, újszülötteknél pedig agyvelő- és agyhártyagyulladást, valamint vérmérgezést okozhat.
A kockázat csökkentése érdekében a kismamák kizárólag megbízható forrásból származó élelmiszereket fogyasszanak, és részesítsék előnyben a frissen készült ételeket. A pasztörizálatlan nyers tej és a belőle készült termékek fogyasztása kerülendő.
Szalmonellafertőzés
A szalmonellafertőzésért a Salmonella baktérium felelős, amely főként állati eredetű élelmiszerekkel juthat az emberi szervezetbe. Hányás, hasmenés, erős hasi görcsök és esetenként láz hívhatja fel rá a figyelmet.
A jól átfőtt és átsütött élelmiszerekben a baktérium nem marad életben. Ételkészítés, illetve étkezés előtt és után is alaposan kezet kell mosni.
Állatok, rovarok és környezeti fertőzésforrások
A várandós nőknek lehetőleg távol kell maradniuk a vadon élő és hobbiállatként tartott rágcsálóktól, valamint a hüllőktől. A limfocitás choriomeningitis vírus, vagyis az LCMV, magzati fertőzés esetén a magzat elhalását, újszülötteknél pedig tartós idegrendszeri vagy látáskárosodást okozhat.
A várandós nő környezetében a rágcsálóirtást szakembernek kell elvégeznie, a kedvtelésből tartott hörcsög és tengerimalac gondozását pedig célszerű más családtagra bízni. A macskaalom takarítását szintén más végezze.
A Zika-vírus fertőzött szúnyogok csípése révén jut az emberi szervezetbe, és a várandós édesanya magzatának is átadható. A terhesség alatti Zika-vírus-fertőzés mikrokefáliát és más súlyos agyi rendellenességeket okozhat.
Mivel a Zika-vírus ellen nincs védőoltás és nincs célzott terápia, a várandósoknak nem ajánlott fertőzéssel érintett területre utazni. Ha az utazás halaszthatatlan, kiemelt figyelmet kell fordítani a szúnyogcsípések megelőzésére, aktív szúnyogidőszakban pedig hosszú ujjú felső és hosszú szárú nadrág viselése javasolt.
Vírusfertőzések és a magzat védelme
A baktériumok, vírusok vagy az egysejtű élősködők a terhesség bármelyik időszakában megbetegíthetik a magzatot anélkül, hogy az anyánál tünetekkel járó betegséget okoznának. A vírusfertőzések egy része komoly veszélyt jelent a magzatra, más részük azonban kevésbé vagy egyáltalán nem ártalmas.
A fertőzések lefolyásának súlyosságát a kórokozó virulenciája, a szervezet ellenállóképessége és a kórokozók száma határozza meg. A magzatkárosító vírusfertőzések előfordulási gyakoriságát a terhesség alatt nem könnyű megbecsülni, szerény becslések szerint ez 5 százalékra tehető.
A magzatra veszélyes vírusfertőzések közül a legismertebbek a rubeola, a cytomegalovírus, a herpes simplex vírus, a hepatitis B és az influenza által okozott megbetegedések. A komolyabb problémák jó eséllyel elkerülhetők, ha a családtervezés és a terhesgondozás során elegendő figyelmet fordítanak a kismamák vizsgálatára.
Rubeola
A rubeola a szervezett oltási kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot okoz a terhesség során. A családtervezés vagy a terhesség elején ajánlott a rubeolaszűrés, amely ellenanyagteszttel ellenőrzi a védettséget.
A gyermekkorban nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés előtt ajánlott beoltani. Az MMR-oltás terhesség alatt nem adható, mivel a vakcina élő hatóanyagokat tartalmaz.
A vírus a vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet. Elsősorban hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat elő.
A már kialakult magzati fertőzésre nem létezik gyógyszer, ezért a fertőzés megelőzése a legfontosabb.
Cytomegalovírus
A legtöbb méhen belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus, más néven cytomegáliavírus felelős, amelyet sok ember tünetmentesen hordoz. A CMV leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz gondot, és lázzal, torok- és fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint étvágytalansággal járhat.
A betegségen átesett személyek többször is elkaphatják a vírust, vagyis a rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a fertőzést követően. A magzat fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az anya először betegedett meg.
A CMV-fertőzés kockázatát elsősorban azzal csökkentheti a várandós nő, ha kerüli a csecsemők és kisgyermekek nyálával és vizeletével való érintkezést, és nem osztja meg velük evőeszközeit, illetve poharait.
A magzati fertőzés súlyos, az agyat és az idegrendszert érintő elváltozásokkal járhat. Ultrahanggal a méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve a máj- és lépduzzanat jelenléte vetheti fel a fertőzés gyanúját, amelyet további laborvizsgálatokkal lehet igazolni.
Herpes simplex vírus
A herpes simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a HSV-2. Mindkettő a bőr és a nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az ajkakon és a szem szaruhártyáján, míg a HSV-2 elsősorban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a környező területeken okoz elváltozást.
A vírus a fertőzött területtől függően a szájból vagy a száj környékéről származó váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban pedig nemi kontaktus útján vihető át. A tüneteket mutató terhes asszonyoknál a méhen belüli magzati fertőződés ritka, a születendő magzat azonban a szülőcsatornán keresztül 40-60%-os eséllyel fertőződhet.
Veszélyesek azok az esetek, amikor az elsődleges fertőzés súlyos. Ez a terhesség első harmadában spontán vetélést okozhat, később pedig akkor járhat súlyos vagy halálos következménnyel a magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem termelődik elegendő ellenanyag az anya szervezetében.
Aktív genitális herpeszes tünetek esetén császármetszés alkalmazása is szükségessé válhat, hogy csökkentsék a szülőcsatornán keresztüli fertőződés veszélyét.
Parvovírus B19
A parvovírus B19 gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat védettséget. A vírus cseppfertőzés révén terjed, ezért a kisgyermekekkel találkozó várandós anyák fokozott veszélynek lehetnek kitéve.
A fertőzést kiütések és az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak jelezhetik. Nagyjából minden harmadik magzat fertőződik méhen belül, és a kialakult magzati fertőzések 10 százalékában fordul elő vetélés.
A parvovírus B19-cel történő fertőződés nem okoz magzati fejlődési rendellenességet.
Varicella-zoster vírus
A varicella-zoster vírus az első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb lappangás után övsömört idézhet elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, ami egész életre szóló védettséget jelent a vírussal szemben.
A betegség cseppfertőzéssel, már a lappangási idő alatt, valamint a pörkök útján terjed. A vírusok az idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban megbújhatnak, és az immunrendszer gyengülésekor újraaktiválódhatnak.
A terhesség első harmadában a fertőzés 10 és 50 százalék között okozhat magzati rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott, meszes méhlepény mellett a központi idegrendszer, a szem és a végtagok rendellenességei is megfigyelhetők.
A bárányhimlő elleni védőoltás különösen a terhesség előtt álló, bárányhimlőn át nem esett nők számára ajánlott. Ha a kismama bárányhimlős beteggel érintkezett, mielőbb jelentkezzen terhesgondozáson.
Hepatitis B
A hepatitis B vírust a vér, a vérkészítmények, a szövetnedvek és más váladékok, például az ondó, a hüvelyváladék és a nyál terjesztik. A fertőződés szexuális úton vagy kis mennyiségű vírusos vérrel történő szennyeződés során következhet be.
A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő fertőzés ritkán fordul elő, a szülés során elszenvedett fertőzés azonban különösen jelentős. A vírushordozó anya újszülöttje megfelelő megelőzés nélkül nagy eséllyel maga is vírushordozóvá, később pedig krónikus májbeteggé válhat.
A terhesség 16. hetében rutinszerűen szűrik a várandósokat, szükség esetén pedig az újszülött védőoltást kap.
Influenza és felső légúti fertőzések
Az influenza általában nem jelent közvetlen veszélyt a fejlődő embrióra, a magas láz viszont problémákat okozhat, ezért ezt csillapítani kell. A megfelelő folyadékpótlás és az orvos által javasolt lázcsillapítás fontos része az ellátásnak.
A várandós kismamák mindenképpen keressék fel kezelőorvosukat, ha magas láz, mellkasi fájdalom vagy intenzív köhögés jelentkezik. Bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki kell kérni a terhességet gondozó orvos tanácsát.
A várandósság alatt az influenza lefolyása súlyosabb lehet a szokásosnál, ezért a nemzetközi ajánlásokat követve javasolt az influenza elleni védőoltás. Az influenza elleni split vakcina elölt vírusokat tartalmaz, és a terhesség későbbi szakaszában az anyán kívül az újszülöttet is védi körülbelül hathónapos koráig.
Egyszerű megfázás esetén a megfelelő személyi higiéné, a rendszeres kézmosás, a kézfertőtlenítés, a felső légúti tünetekben szenvedő emberek és a zsúfolt helyek kerülése csökkentheti a fertőződés kockázatát.
Fertőzések a terhesség alatt: kivizsgálás és kezelés
A méhen belüli fertőzésnek jellegzetes, ultrahanggal felismerhető jelei lehetnek a magzaton, a méhlepényen és a magzatvízen. Az anatómiailag károsodott szervek működése ultrahangos áramlásvizsgálatokkal is kimutatható.
A gyanút megerősítheti a terhes nő kikérdezése, a kialakult betegség tüneteinek áttekintése és a megfelelő laborvizsgálat. A további teendőket a fertőzést kiváltó kórokozó, valamint az általa okozott elváltozás ismeretében kell meghatározni.
A kezelés minden esetben gondos mérlegelést igényel. A lehető legkisebb kockázat mellett elérhető legnagyobb nyereség elvét alkalmazzák, hogy a magzat és az anya is a lehető legnagyobb biztonságban élhesse meg a várandósságot és a szülést.
Antibiotikumot bakteriális fertőzés esetén alkalmaznak, vírusfertőzésben pedig az adott kórokozótól és a beteg állapotától függően tüneti vagy célzott kezelés jöhet szóba. Az antibiotikum a vírusokra nem hat, csak a baktériumok anyagcseréjét, szaporodását és életfolyamatait gátolja.
Infúziós branül, seb és egyéb kórházi beavatkozások
A kórházi fertőzések megelőzésében különösen fontos az intravénás branül és a műtéti vagy szülés utáni seb rendszeres megfigyelése. A branül körüli bőrpír, duzzanat, fájdalom vagy váladékozás helyi gyulladásra utalhat, ezért azonnal jelezni kell az ápolóknak.
Újszülötteknél az intravénás kezelés injekciós vagy infúziós formában történik. A gyermek vénájába branült helyeznek, amelyen keresztül juttatják be a szükséges gyógyszereket.
A branül maximum 72 órát maradhat egy vénában, utána a kezelés folytatása céljából cserélik. Újszülötteknél a vénák gyengesége miatt gyakoribb branülcsere is szükségessé válhat.
A kismama akkor is jelezze a seb problémáit, ha nincs magas láza. A nem tiszta vagy a sebhez hozzáragadt kötés, a fokozódó fájdalom, a bőrpír, a duzzanat és a váladékozás kivizsgálást igényelhet.
Mi történik bakteriális fertőzés esetén?
Ha bakteriális fertőzés valószínűsíthető, a kezelés antibiotikumot jelenthet. Először empirikus alapon, vagyis korábbi tapasztalatok, tudományos vizsgálatok, szakmai protokollok és a feltételezett kórokozók ismert tulajdonságai alapján választott gyógyszerrel indulhat a terápia.
A kezelőorvosok törekednek arra, hogy a kórokozót laboratóriumi tenyésztéssel azonosítsák, majd az antibiotikum-érzékenységét is megvizsgálják. Így célzott antibiotikum-kúrára nyílik lehetőség.
A tenyésztés általában 3-7 napig tart, és azt vizsgálja, hogy pontosan milyen gyógyszer gátolja a baktérium szaporodását, illetve pusztítja el az adott típust. Erre azért van szükség, mert a különböző baktériumok más-más antibiotikumokra érzékenyek.
Az antibiotikum-kúrát az előírt ideig kell folytatni. A tünetek megszűnése önmagában nem jelenti azt, hogy minden baktérium elpusztult, ezért a kezelés idő előtti abbahagyása a fertőzés fellángolásához és ellenállóbb baktériumok kiválasztódásához vezethet.
Gram-negatív baktériumok és a szepszis veszélye
A Gram-negatív baktériumok külső hártyája megnehezítheti az antibiotikumok sejtbe jutását. A külső hártyában található lipopoliszacharid a véráramba kerülve magas lázat, vérnyomásesést és súlyos gyulladásos választ válthat ki.
A szepszis olyan életveszélyes állapot, amelynél a fertőzésre adott szervezeti válasz a szervek működését is veszélyezteti. A szeptikus sokkban a vérnyomás jelentősen leeshet, ezért a magas láz, hidegrázás, zavartság, gyors állapotromlás, nehézlégzés és ájulásközeli állapot sürgős ellátást igényel.
A szepszis kockázata miatt nem szabad otthon, kizárólag étrend-kiegészítőkkel vagy gyógynövényekkel kezelni a várandósság alatt fellépő fertőzés gyanúját.
Gyógynövények és étrend-kiegészítők alkalmazása
A várandósság alatt minden gyógynövény, természetes készítmény és étrend-kiegészítő alkalmazását egyeztetni kell a terhességet gondozó orvossal. A természetes eredetű összetevők sem tekinthetők automatikusan biztonságosnak, és nem helyettesítik az antibiotikumot, a vírusellenes kezelést, a kórházi megfigyelést vagy a szükséges beavatkozást.
Az antibiotikumok, a fertőtlenítőszerek és az étrend-kiegészítők hatása eltérő, ezért a kezelést nem szabad önállóan módosítani. Különösen fontos az óvatosság akkor, ha a kismama más gyógyszert is szed, allergiája, máj- vagy vesebetegsége van.
Védőoltások és infektológiai tanácsadás
A családtervezés időszakában érdemes áttekinteni, hogy a nő milyen fertőzéseken esett át, megkapta-e a szükséges védőoltásokat, és azok elegendő védettséget biztosítanak-e számára. A védőoltási szaktanácsadáson tisztázható, hogy a kismama átesett-e korábban a magzatra veszélyes fertőzéseken.
A rubeola és a bárányhimlő elleni védettséget célszerű még a teherbeesés előtt ellenőrizni. A rubeola elleni MMR-oltás és a bárányhimlő elleni oltás terhesség alatt nem adható, ezért a védettség rendezését a családtervezés időszakára kell időzíteni.
Az influenza elleni védőoltás terhesség alatt is fontos lehet, és az anyán kívül az újszülöttet is védheti. Minden oltás beadásáról a háziorvossal, a szülész-nőgyógyásszal vagy oltási szaktanácsadóval kell egyeztetni.
Terhesgondozás és szűrővizsgálatok
A komolyabb fertőzési szövődmények megelőzésében szerepet kap a rendszeres terhesgondozás. A vizsgálatok segíthetnek a tünetmentes húgyúti fertőzés, a hepatitis B, a szifilisz, a HIV és a B csoportú Streptococcus felismerésében.
A GBS-szűrés a 36. héten történik, a hepatitis B szűrését pedig a terhesség 16. hetében rutinszerűen végzik. A fertőzés gyanúja esetén a laborvizsgálatok, a vizelettenyésztés, a hüvelyváladék tenyésztése és az ultrahangvizsgálat segítheti a pontos diagnózist.
Az ultrahangvizsgálat a méhlepény, a magzatvíz és a magzati szervek eltéréseit is kimutathatja, de a pontos diagnózishoz sokszor laborvizsgálat szükséges. A további teendők a kórokozó és az elváltozás ismeretében határozhatók meg.
Ha a fertőzés a szülés körül derül ki
Egyes kórokozók az anyára nem jelentenek nagyobb veszélyt, a szülés során azonban a szülőcsatornán áthaladó magzatot megfertőzhetik. Ilyenkor az újszülöttosztályon gyakran hamar felismerik a fertőzést, és megfelelő antibiotikumokkal kezelik.
A friss anyának a többnapos kórházi kezelés, az újszülött miatti aggodalom és a fokozott gondozási igény nagy megterhelést jelenthet. A kórházi kezelés során fontos a türelem, az együttműködés és az egészségügyi személyzettel való folyamatos kommunikáció.
Az újszülött fertőzésének figyelmeztető jelei
Az újszülöttek fertőzéses megbetegedései sokszor banális tünetekkel kezdődnek. Fontos figyelni a gyermek éberségének, élénkségének, viselkedésének és táplálhatóságának megváltozására.
Idegrendszeri tünet lehet a bágyadtság, a nyugtalanság, a kevés mozgás vagy a túlérzékenység. Gyomor-bél rendszeri tünetként bukás, hányás, haspuffadás és híg széklet jelentkezhet.
Bőrtünet lehet a sápadtság, a márványozottság, az arckékülés, a sárgaság vagy a bőrvérzés. A testhőmérséklet rendellenes emelkedése vagy csökkenése egyaránt jelezhet fertőzést, mert az alacsony testhőmérséklet is utalhat súlyos állapotra.
Újszülött- és fiatal csecsemőkorban fertőzés következtében rendkívül rövid idő alatt súlyos állapot alakulhat ki. A gyermeket minél előbb orvoshoz kell vinni, aki megállapítja a tünetek mögött álló betegséget és elkezdi a megfelelő terápiát.
A fertőzés kivizsgálása újszülöttnél
Fertőzést okozhat vírus, baktérium, gomba vagy parazita. A megfelelő kezeléshez fontos megállapítani, melyik kórokozóval állunk szemben.
A fizikális vizsgálaton kívül vérvétel, vizelet- és székletvizsgálat is segíthet. A vérképben a fehérvérsejtek száma és az egyes sejttípusok megoszlása vírusos vagy bakteriális fertőzésre utalhat, a CRP-szint pedig bakteriális fertőzésben gyakran magasabb.
A vizsgálatok kellemetlenséggel vagy kisebb fájdalommal járhatnak, ezért nagy szükség van a szülők türelmére, megértésére és együttműködésére.
Vírusos és bakteriális fertőzés kezelése újszülöttnél
A vírusoknak nincs önálló anyagcseréjük, és csak a gazdasejtet programozzák át, hogy lemásolja a vírust. Ezzel szemben a baktériumok anyagcserével és életjelenségekkel rendelkeznek.
Az antibiotikum a baktériumok anyagcseréjét, szaporodását és életfolyamatait gátolja, ezért vírusfertőzésre nem hat. Vírusos megbetegedésben sokszor tüneti kezelésre van szükség, amíg a baba immunrendszere leküzdi a vírust.
Tüneti kezelés lehet a sóoldatos inhalálás, az intravénás folyadékbevitel táplálási nehezítettség vagy fokozott folyadékvesztés esetén, az orrtoalett és a lázcsillapítás. A szülők szeretettel, fokozott gondoskodással, figyelemeltereléssel és a folyadékbevitel támogatásával segíthetik gyermekük gyógyulását.
Bakteriális fertőzés valószínűsége esetén újszülötteknél szinte mindig antibiotikus kezelésre van szükség. Az antibiotikum-terápia intravénásan történhet 5-7, illetve akár 7-14 napon keresztül, hogy a gyógyszer megfelelő koncentrációban jusson el a fertőzés helyére.
Az antibiotikum-kúrát a teljes előírt időn át folytatni kell. A korai abbahagyás miatt a fertőzés újra fellángolhat, ellenállóbb baktériumok szelektálódhatnak, és hosszabb kórházi kezelésre lehet szükség.
Antibiotikum és a bélflóra
Az antibiotikum a normál bélflóra egyensúlyát is befolyásolhatja. Újszülötteknél a bélflóra még kezdetleges, ezért a jótékony baktériumok pusztulása hasmenéssel, szájpenésszel, gombás fertőzéssel vagy felszívódási zavarral járhat.
Az antibiotikum kezelés alatt és után probiotikum adása javasolt lehet, de ezt a gyermek kezelőorvosával kell egyeztetni. A probiotikus készítményt az antibiotikum beadása után néhány órával vagy a gyógyszerbeadások közti félidőben célszerű alkalmazni, ha ezt az orvos is megfelelőnek tartja.
Gyakorlati ellenőrzőlista kismamáknak
- Jelezze a terhesgondozást végző orvosnak, ha aktív fertőzése vagy fertőző beteggel való közeli kontaktusa volt.
- Mosson kezet rendszeresen és alaposan.
- Ne fogyasszon pasztörizálatlan tejet, nyers vagy nem kellően átsütött húst, nyers halat és kockázatos lágy sajtokat.
- A nyers hús feldolgozásához használjon külön vágódeszkát és kést.
- Ne osszon meg evőeszközt és poharat kisgyermekekkel.
- Lehetőség szerint ne cseréljen macskaalmot.
- Kerülje a rágcsálókkal és hüllőkkel való érintkezést.
- Kerülje a fertőző betegeket és a zsúfolt helyeket járványos időszakban.
- Vegyen részt a javasolt terhesgondozási és szűrővizsgálatokon.
- Egyeztessen a védőoltásokról még a teherbeesés előtt, illetve a várandósság alatt is.
- Húgyúti panasz, láz, hátfájás, hüvelyi folyás, hasmenés vagy sebgyulladás esetén kérjen orvosi segítséget.
- Kórházi kezelés alatt azonnal jelezze a branül körüli bőrpírt, duzzanatot vagy fájdalmat.
A várandósság alatti fertőzések jelentős része megelőzhető megfelelő higiénével, biztonságos élelmiszer-kezeléssel, védőoltással, szűrővizsgálatokkal és a fertőzőforrások kerülésével. Ha mégis fertőzés alakul ki, a korai orvosi vizsgálat és a célzott kezelés csökkentheti a koraszülés, a szepszis, az újszülöttkori fertőzés és más súlyos szövődmények kockázatát.
