A méh nélkül született vagy a méhét betegség, daganat, szülési komplikáció vagy más ok miatt elveszített nők számára a terhesség kihordása sokáig biológiai képtelenségnek tűnt. A méhátültetés azonban ma már klinikai programokban alkalmazott, bár továbbra is ritka, rendkívül összetett és kockázatokkal járó lehetőség.
A méhátültetés során egy élő vagy elhunyt donortól származó méhet ültetnek be, majd lombikkezeléssel létrehozott embriót helyeznek az átültetett szervbe. A sikeres terhesség rendszerint császármetszéssel fejeződik be, és az átültetett méhet gyakran egy vagy két gyermek megszületése után eltávolítják, hogy elkerülhető legyen az élethosszig tartó immunszuppresszív kezelés.
A méh eredetű meddőség és a méh hiányának okai
A méh eredetű meddőség a meddő párok nagyjából három százalékát érinti világszerte. Tehát korántsem kevés ember problémájáról van szó. Csak a fejlődési rendellenesség eredetű méhhiány minden ötezredik nőből egyet sújt.
A Mayer-Rokitansky-Küster-Hauser-szindróma, röviden MRKH-szindróma, egy ritka veleszületett állapot, amelynek következtében a méh és a méhnyak nem fejlődik ki megfelelően vagy hiányzik. A petefészkek azonban rendszerint működőképesek, így az érintettek saját petesejttel is vállalhatnak gyereket, amennyiben más körülmények ezt lehetővé teszik.
Ez az úgynevezett Müller-csövek fejlődési zavara. Ezek azok a csövek, amelyekből embrionális, majd magzati korban a méh és a hüvely felső kétharmada kialakul.
A szindróma esetén a méh ürege hiányzik, és jellemzően a hüvely felső kétharmada sem fejlődik ki. A diagnózis sokszor serdülőkorban derül ki, például azért, mert nem jelentkezik menstruáció.
A méh hiánya nemcsak veleszületett állapot következménye lehet. Méheltávolításra többféle okból is sor kerülhet, például szülés közben fellépő komplikációk vagy daganat miatt.
Óriási lelki trauma valakinek, aki gyermekre vágyik, hogy szembesülnie kell a ténnyel: méh hiányában természetes úton teherbe esni nem tud.
A méhátültetés fejlődésének főbb állomásai
A méhátültetés lehetősége nem a svédeknek jutott eszébe először, már több mint száz éve kutatják a témát. A hatvanas években amerikai sebészeknek sikerült elvégezniük a beavatkozást kutyákon.
2000-ben Szaúd-Arábiában ember is kapott új méhet: terhességet azonban nem tudtak létrehozni. Ellenben egy évvel később Törökországban egy 21 éves nő egy halott donortól kapott méhet, teherbe is esett ezután, csak később elvetélt.
Az első sikeres méhtranszplantációt 2014-ben Svédországban végezték. Donorméhből született gyermeket, a már említett kisfiút, Vincentet, először a svéd csapat, a Göteborgi Egyetem orvosai tudtak felmutatni.
Abban, hogy 2014 szeptemberében egy kiló nyolcvan dekával, egészségesen megszülethessen, tizenöt évnyi munkája volt a svéd teamnek. Egereken, patkányokon, disznókon, juhokon, végül majmokon tesztelték a műtéti technikákat.
Azóta szerte a világon körülbelül félszáz hasonló beavatkozásra került sor. Ma 11 országban végeznek méhátültetéseket Svédországon kívül, például Kínában, az Egyesült Államokban, Svájcban, Brazíliában és Szerbiában.
| Szempont | Adat |
|---|---|
| Az első sikeres méhtranszplantáció | 2014, Svédország |
| Az első donorméhből született gyermek | Vincent, 2014 |
| A méh eredetű meddőség aránya | A meddő párok nagyjából három százaléka |
| Az MRKH fejlődési rendellenesség gyakorisága | Minden ötezredik nőből egyet sújt |
| Az eddigi transzplantációk nagyságrendje | Körülbelül félszáz nő kapott donorméhet |
Hogyan zajlik a méhátültetés?
A méhátültetés hosszú és összetett folyamat, amelyben nőgyógyászok, sebészek, immunológusok és meddőségi specialisták működnek együtt. A bonyolult, hosszadalmas procedúra a hormonkezelést, a petesejtleszívást, a mesterséges megtermékenyítést, az embriófagyasztást, majd magát a méhátültetést foglalja magában.
A beavatkozás előtt több petesejtet kell lefagyasztani, hogy később a szervezeten kívül megtermékenyített sejteket tudják beültetni az új méhébe. A terhesség létrejöttéhez lombikkezelésre is szükség van.
A legfőbb műtéti gondot a méh sérülésmentes kivétele, majd az érhálózat megfelelő illesztése okozza az operáció során. Az új méhnek megfelelő vérellátást kell kapnia, miközben a sebészeknek a szervet a kismedencei struktúrákhoz is biztonságosan kell kapcsolniuk.
Élő donor esetén a szervet eredeti helyéről eltávolító műtét körülbelül tizenegy órás, és sokféle komplikáció lehetőségét rejti: fájdalmas és megterhelő. Már csak ezért is ellenzik sokan az élő donoros adományozást orvosi berkeken belül is.
A donor lehet élő vagy elhunyt személy. Élő donor esetén gyakran közeli hozzátartozó vállalkozik a szervadományozásra, de olyan eset is előfordult, amikor barát adományozott méhet.
Az első svéd programban kilenc nő kapott új méhet Göteborgban, a donort nekik kellett megtalálniuk. Általában a saját édesanyjuk vállalkozott a szervadományozásra, de Malin esetében erre nem kerülhetett sor, mert a vércsoportjuk nem egyezik, ezért egy klimaxon már átesett, közel hatvanéves baráttól kaptak segítséget.
A lombikkezelés szerepe
A méhátültetés önmagában nem hoz létre terhességet. A sikeres gyermekvállaláshoz először petesejteket kell nyerni, majd azokat laboratóriumi körülmények között megtermékenyíteni, és az embriókat rendszerint le kell fagyasztani.
Az átültetett méhbe csak akkor ültetnek embriót, amikor a szerv működése megfelelőnek bizonyul, és az immunszuppresszív kezelés mellett is biztonságosan megteremthetők a terhesség feltételei.
A svéd programban a hormonkezelés, a petesejtleszívás, a mesterséges megtermékenyítés, az embriófagyasztás, majd maga a méhátültetés egymásra épülő lépéseket jelentett.
Hat hónappal később lombikmódszerrel öt embriót ültettek be Jennifer újonnan kapott méhébe. A szerv egy élő donortól származott, aki úgy döntött, hogy méhét egy rászoruló nőnek ajándékozza.
Immunszuppresszív kezelés és szervkilökődés
Szerv- például vese- transzplantációt követően szokásosan szükség van az immunrendszer elnyomására annak érdekében, hogy a szervezet ne lökje ki magából a beültetett idegen szervet.
A kilökődés minden szervátültetésnél felléphet, ezért a pácienseknek erős immunrendszer-gyengítő szereket kell kapniuk. Az immunszuppresszív gyógyszerek szedése azonban nem veszélytelen: a páciensek fogékonyabbá válnak a fertőzésekre és a daganatos betegségekre például.
Egyelőre a legaggasztóbb tényező, hogy a szervátültetettek immungátló kezelésben részesülnek, ami a magzat fejlődését is hátrányosan érintheti. Ráadásul ezek a készítmények a babára is hathatnak.
Hogy az élethosszig tartó gyógyszeres kezelést elkerüljék, a beültetett méhet az orvosok műtéti úton eltávolítják, miután a páciens világra hozott egy vagy két gyermeket.
Az orvosok azzal számolnak, hogy a méh egy, maximum két gyermeket hordhat ki, és ezt követően azt el kell majd távolítani az anya szervezetéből.
A terhesség és a szülés az átültetett méhben
Ha a terhesség sikeresen bekövetkezik, a szülésre császármetszéssel kerül majd sor. Az átültetett méhben létrejövő terhességet szoros orvosi ellenőrzés mellett kell követni.
Az első donorméhből született gyermek Vincent volt, aki 2014 szeptemberében egészségesen született Svédországban. Vincent anyja, a Malin Stenberg nevű 36 éves svéd nő méh nélkül született, testében csak egy kis szövetcsomó jelezte, hol kellene lennie a szervnek.
Petefészkei azonban vannak, így hormonálisan egészséges, alkalmas volt tehát társaihoz hasonlóan a kísérleti eljárásra. A svéd csapat beavatkozását követően öt nőnek született hét gyereke, és sikeres ikerterhesség is volt már.
Vincent óta még úgy egy tucat kisbaba született méhtranszplantáción áteső anyától a világban.
Ismert sikeres esetek
Jennifer: két gyermek átültetett méhből
Jennifer Dingle az Egyesült Államokban élt, és azzal írt orvostörténelmet, hogy átültetett méhből kétszer szült.
Jennifernél 14 éves korában derült fény a Mayer-Rokitansky-Küster-Hauser-szindrómára, ami azzal is jár, hogy nem alakult ki a méh, ami eleve lehetetlenné teszi a várandósságot és a gyermekszülést.
A 9 órán át tartó sikeres műtétet követően Jennifer 27 évesen élte meg először, milyen érzés menstruálni. 2018 februárjában megszületett Jiavannah.
Aztán fél évvel később az orvosok azzal a kérdéssel álltak elé, szeretne-e valami olyat tenni, amit még egyetlen amerikai nő sem tett meg: átültetett méhből egy második babát is világra hozni.
A válasz némi gondolkodás után igen volt, így 2019 júliusában császármetszéssel megérkezett Jade is. Jade születése után az orvosok kioperálták a testéből a beültetett méhet, így többé nem lehetett várandós.
Lauren: testvéri méhadományozás
Lauren Fowler egy ritka veleszületett állapot miatt méh nélkül jött világra, mégis mindig arról álmodott, hogy egyszer anya lesz. Sokáig úgy tűnt, erre nem lesz lehetősége, ám egy családon belüli felajánlás új reményt adott számára.
Nővére, Kelly már három gyermek édesanyja, és olyan döntést hozott, amelyhez hatalmas elszántságra volt szükség: neki köszönhetően Lauren terhes lett.
Lauren esetében az MRKH 1-es típusát állapították meg. Kellynek már három gyereke született, amikor úgy döntött, felajánlja a méhét testvérének.
A transzplantációt 2025-ben végezték el, a műtét pedig mintegy 11 órán át tartott. A műtétet követően körülbelül egy héttel bélelzáródás alakult ki nála, emiatt két újabb beavatkozásra volt szükség.
Állapota egy időre kritikussá vált, és elmondása szerint ez az időszak még magánál a transzplantációnál is nehezebb volt számára. Végül azonban felépült, szervezete pedig az eddigiek alapján elfogadta a nővérétől kapott méhet.
Liz Goldman: vetélés után sikeres terhesség
14 éves korában diagnosztizálták Liz Goldmannál a Mayer-Rokitansky-Kuster-Hauser-szindrómát. Goldman a lesújtó hír ellenére nem adta fel, hogy később anya legyen.
Alabamában lehetőség volt feliratkozni a méhbeültetésre várók listájára 2020-ban, hogy aztán nyolc hónappal később megkezdjék rajta a hosszú és nehéz folyamattal járó beavatkozást.
A folyamat során több petesejtjét először le kellett fagyasztani, hogy aztán később a szervezeten kívül megtermékenyített sejteket tudják beültetni az új méhébe. Ezen kívül immunszuppresszív terápiát kapott, hogy később megakadályozzák az idegen szerv kilökődését.
Hét hónappal a sikeres transzplantáció után Goldman méhébe beültették az első megtermékenyített petesejtet, de az első terhessége egy héttel az első pozitív teszt után vetéléssel végződött.
Ezután újabb embriót ültettek be, ami már sikeres volt, Liz Goldman pedig terhességének harmadik trimeszterében járt.
A donor szempontjai és kockázatai
Az élő donoros méhátültetés nemcsak a recipiens, hanem az adományozó számára is jelentős műtéti terhet jelent. A donor egészséges, működő szervének eltávolítása olyan beavatkozás, amelynek önmagában is lehetnek szövődményei.
Az ő szempontjából a műtét körülbelül annyit jelent, mint egy bármilyen más ok, például betegség vagy rendellenes vérzés miatt elvégzett méheltávolítás.
Az élődonoros transzplantáció szövődmények esélyével jár mind az adományozó, mind a szervet megkapó számára. Sokan vitatják, hogy szabad-e kockázatos és igen költséges szervátültetést végezni, ha nem a páciens életét mentik meg általa.
Mindeközben a szolidaritás, az együttérzés ereje óriási, a segítő szándék pedig tud a végletekig elszánt és önfeláldozó lenni - akárcsak az anyaság vágya.
Lehetséges szövődmények
A méhátültetés műtéti szövődményekkel járhat, beleértve a vérzés, fertőzés, trombózis, bélsérülés, érsebészeti komplikációk és szervkilökődés kockázatát.
Lauren esetében a műtét után bélelzáródás alakult ki, amely miatt két újabb beavatkozásra volt szükség, és állapota egy időre kritikussá vált.
A méhátültetésre vállalkozó orvosok életeket kockáztatnak, egészséges testeket csonkolnak szakmai ambícióik miatt - állítják az eljárás ellenzői. Mások szerint a beavatkozás olyan nők számára kínálhat biológiai anyaságot, akiknek más módon erre nincs lehetőségük.
A méhátültetés továbbra is kísérleti szakaszban van, és elvégzése nemcsak a jövendő anya, hanem a szervet adományozó nő szempontjából is kockázatos lehet.
Miért nem elegendő a mesterséges méh vagy az embriómodell?
A kutatások egyik iránya nem magának a méhátültetésnek, hanem a terhesség méhen kívüli fenntartásának és a korai embriófejlődés megértésének vizsgálata.
Izraeli kutatók spermium, petesejt és méh nélkül, őssejtekből hoztak létre embriómodellt. A folyamat során létrehozott entitás gyakorlatilag pontos mása egy 14 napos emberi embriónak, amely még olyan hormonok kibocsátására is képes volt, amik pozitív terhességi tesztet produkáltak a laboratóriumban.
A spermium és a petesejt helyett naiv embrionális őssejteket használtak, amiket arra programoztak át, hogy képesek legyenek a szervezetben bármilyen szövettípussá válni.
A tudósok 120 sejtet a megfelelő arányban összekevertek, majd vártak. A keveréknek nagyjából az egy százaléka spontán módon el is kezdett összeállni egy, az emberi embrióra emlékeztető struktúrává.
A modelleket 14 napig hagyták fejlődni, mivel a legtöbb országban ez a törvényi felső határa az embriókutatásnak, majd leállították a kísérletet.
A kutatás segítheti a mesterséges megtermékenyítések hatékonyságát is azáltal, hogy megfigyelhetővé válik, hogy bizonyos embriók miért nem fejlődnek tovább, míg mások igen.
A kutatók hangsúlyozták, hogy etikátlan, illegális és valójában lehetetlen lenne terhességet elérni ezekkel az embriómodellekkel.
A méhen kívüli terhesség nem azonos a méhátültetéssel
A méh nélküli terhesség kutatása nem tévesztendő össze a méhen kívüli terhességgel. A méhen kívüli terhesség során a megtermékenyített petesejt a méh üregén kívül ágyazódik be, leggyakrabban a petevezetőbe.
Mivel a méh üregén kívül minden egyéb szerv hosszútávon alkalmatlan a terhesség kihordására, ez az állapot jelentős vérzéssel, komoly veszélyhelyzettel járhat.
Az előfordulási gyakoriság nagy tanulmányok alapján 2-3 százalék körül változik, vagyis minden 100 terhességből 2-3 nem megfelelő helyen ágyazódik be. Ezen terhességek körülbelül 95 százaléka a petevezetőket érinti.
Ritkábban létrejöhet beágyazódás, vagyis terhesség a petefészkekben, a méhnyakban, a méh falában mélyen, vagy akár a hasüregben is. Ezen terhességek diagnosztikája rendkívül nehéz lehet.
A méhen kívüli terhesség nem folytatható normálisan. A megtermékenyített petesejt képtelen az életben maradásra, és a növekvő szövet, amennyiben kezelés nélkül marad, életveszélyes vérzésekhez vezet.
Ezért a méhen kívüli terhességből született ritka esetek nem jelentik azt, hogy a petevezető, a petefészek vagy a hasüreg alkalmas lenne a terhesség biztonságos kihordására.
Miért különlegesek a petefészek-terhességről szóló esetek?
Ausztráliában a jobb petefészekben növekedett majdnem 9 hónapon keresztül egy magzat, végül teljesen egészségesen segítették világra császármetszéssel.
A magzat petefészekbe ágyazódásának esélye körülbelül egy a 40 ezerhez, ám egy kihordott terhességé, amely egészséges újszülöttet eredményez, szinte nulla.
Az ektópiás, vagyis méhen kívüli terhességek döntő többségében a megtermékenyített petesejt a petefészket a méhvel összekötő petevezetékbe ágyazódik be. Ez az állapot életveszélyes az anya számára a petevezeték megrepedésének magas kockázata miatt, ami vérzéssel és fájdalommal jár.
A szóban forgó esetben a magzat a petefészekben volt, a petefészek szövetei pedig szinte papírvékonyságúra nyúltak. A terhességet császármetszéssel fejezték be.
Etikai és társadalmi kérdések
A méhátültetés felvet egy sor kérdést, amelyekre egyértelmű válaszai egyelőre az orvostársadalomnak sincsenek. Az ellenzők szerint egy innovációs versengésről van szó a kutatók közt, nem valós segítségnyújtásról.
Sokan vitatják, hogy szabad-e kockázatos és igen költséges szervátültetést végezni, ha nem a páciens életét mentik meg általa. Az élődonoros transzplantáció ugyanis szövődmények esélyével jár mind az adományozó, mind a szervet megkapó számára.
Ugyanakkor az is tény, hogy a donáció alternatívát kínálhat a sok szempontból problémás béranyasággal szemben, ami a világ sok országában nem engedélyezett, de illegálisan mégis sok helyen működik.
Sok országban tilos a béranyaság és a dajkaanyaság is, amikor egy másik nő hordja ki az anya petesejtjéből és az apa hímivarsejtjéből lombikban fogant embriót.
A méhátültetés tehát nem egyszerűen sebészeti technika, hanem a meddőség kezelésének, a szervadományozásnak, az asszisztált reprodukciónak és a reproduktív önrendelkezésnek a metszéspontjában álló eljárás.
A kutatások jelenlegi korlátai
A méhátültetés ma még nem vált rutinbeavatkozássá. A beavatkozás jelentős műtéti kockázattal, hosszú előkészítéssel, immunszuppresszív kezeléssel és lombikkezeléssel jár.
A kutatások egyik célja a műtéti technikák javítása. Svédországban a tervek szerint a jövőben robotok fogják végezni az operációt, így minimalizálható a komplikációk esélye.
Az érhálózat problematikája mellett extra nehézség a kilökődési reakció felügyelet alatt tartása a lehető legminimálisabb gyógyszerezés mellett.
A kutatók és az egészségügyi csapatok számára további kérdés, hogyan lehet a donor és a recipiens kockázatait csökkenteni, miként lehet biztonságosabbá tenni a terhességet, és milyen feltételek mellett indokolt az átültetett méh eltávolítása.
A kutatások alapján a méh nélkül született vagy méheltávolításon átesett nők egy része ma már esélyt kaphat arra, hogy saját genetikai gyermekét hordja ki. Ez azonban továbbra is szigorúan ellenőrzött, ritka és nagy kockázatú orvosi eljárás.