Igen, a sclerosis multiplexben (SM) szenvedő nők általában használhatnak hormonális fogamzásgátlót. A rendelkezésre álló konszenzus szerint az alacsony hormontartalmú fogamzásgátlók szedése SM-ben biztonságos, nem ellenjavallt, és a nemzetközi vizsgálatok szerint nincs bizonyított hatásuk a betegség lefolyására.
Az SM mellett is használható minden fizikai, gyógyszeres vagy orvosi beavatkozással járó női és férfi fogamzásgátló módszer. A megfelelő választást azonban a jelenlegi SM-kezelés, a trombóziskockázat, az általános egészségi állapot, a fogyatékosság mértéke, a terhességi tervek, valamint a módszer biztonságossága és hatékonysága alapján kell meghozni.
Hatással van-e a hormonális fogamzásgátló az SM-re?
A konszenzus szerint az alacsony hormontartalmú fogamzásgátlók nem ellenjavalltak SM-ben, és a nemzetközi vizsgálatok szerint nincs hatásuk a betegségre. Ez azt jelenti, hogy önmagában az SM diagnózisa általában nem ok a hormonális fogamzásgátló elutasítására.
Az SM-ben szenvedő nőknek számos tényezőt kell figyelembe venniük a családtervezés és a fogamzásgátlás kiválasztásakor, beleértve a jelenlegi SM-kezelést, a biztonságosságot és a hatékonyságot. Minden módszernek vannak előnyei és lehetnek hátrányai.
Az SM termékenységre gyakorolt hatását nem határozták meg teljesen, de az általános konszenzus az, hogy az SM-ben szenvedő nőknél a termékenységet nem befolyásolja szignifikánsan. Emiatt a fogamzásgátlás fontos azok számára, akik el akarják kerülni vagy késleltetni akarják a terhességet.
Miért fontos a fogamzásgátlás SM-ben?
A családtervezés alapja, hogy a fogantatás akkor történjen, amikor optimális a születendő baba és az SM-ben érintett szülő szempontjából is. A fogamzásgátlásról gyermekvállalási szándék nélkül is beszélni kell, mert egyes SM-terápiák magzatkárosító hatásúak lehetnek, ezért komolyan kell venni az óvatosságot.
A potenciálisan magzatkárosító terápiák idején nem elegendő, ha egy fogamzóképes nő az eszköz nélküli naptármódszert követi, és a peteérés körüli napokban nem él szexuális életet, vagy megszakított közösüléssel, esetleg hüvelyöblítéssel próbálja megelőzni a nem kívánt terhességet.
Amíg óvintézkedés nélkül átlagosan a rendszeres szexuális életet élő nők 85 százaléka lesz várandós egy év alatt, a csak hüvelyöblítést alkalmazók 41 százaléka, a naptárt figyelők 35 százaléka, a megszakított együttlétet gyakorlók 27 százaléka teherbe esik.
A gumióvszer sem nyújt teljes védelmet: ha tökéletesen, a szabályokat betartva alkalmazzák a hímvesszőre húzható vagy a hüvelybe felhelyezhető óvszert, az esetek egy kis hányadában akkor is megfoganhat a petesejt.
Az SM-kezelés és a terhesség kockázata
A fogamzásgátlás kiválasztásakor különösen fontos annak tisztázása, hogy az adott betegségmódosító terápia alkalmazható-e terhesség alatt. A potenciálisan teratogén DMT-kkel történő kezelés során a fogamzás nem javasolt az embriót vagy a magzatot érintő potenciális kockázatok miatt.
Mielőtt valaki olyan DMT-t kezd el vagy olyan DMT-re vált, amely a betegtájékoztató szerint potenciálisan teratogén vagy gonadotoxikus, illetve más biztonsági aggályt vet fel, meg kell beszélni a megfelelő fogamzásgátlási módszereket a DMT alkalmazási előírásával összhangban.
A hosszú hatású, reverzibilis fogamzásgátló módszerek, köztük a méhen belüli eszközök és az implantátumok, hatékony lehetőséget jelentenek. A LARC különösen alkalmazható az SM-ben szenvedő nők bizonyos csoportjainál, beleértve a mozgáskorlátozottakat, a trombózis kockázatának kitett személyeket, valamint azokat, akik teratogén potenciállal rendelkező DMT-t kapnak.
A megfelelő fogamzásgátlás kiválasztásakor fontos szempont a biztonság, a rendelkezésre állás, az elfogadhatóság és a hatékonyság, valamint az olyan releváns fogyatékosságok figyelembevétele, mint például a nyelési nehezítettség.
Ha egy SM-ben szenvedő nő teherbe esik DMT-kezelés alatt, ne hagyja abba hirtelen a gyógyszeres kezelést, hanem a lehető leghamarabb forduljon az SM-gondozó csapathoz, a háziorvoshoz vagy a szülész-nőgyógyászhoz tanácsért.
Milyen hormonális fogamzásgátló módszerek jöhetnek szóba?
A hormonális fogamzásgátló lehet tabletta, 21 napon át hordott hüvelygyűrű, esetleg 12 hetente adott injekció is. Az injekció alkalmazásakor menstruáció sincs, bár pecsételő vérzés előfordulhat, elhagyása után pedig később rendeződik a ciklus.
A sürgősségi, esemény utáni tabletta nagyobb mennyiségű hormont tartalmaz, ezért rendszeres alkalmazását nem ajánlják. A rendszeres fogamzásgátlás céljára választott módszert ezzel nem érdemes azonosnak tekinteni.
Az alacsony hormontartalmú fogamzásgátlók az SM szempontjából általában elfogadhatók, de a választás előtt a nőgyógyász és a neurológus együttműködése lehet a legbiztonságosabb, különösen betegségmódosító kezelés mellett.
Kombinált hormonális fogamzásgátlók
A kombinált készítmények ösztrogént és gesztagént tartalmaznak. A hormonális fogamzásgátlók vérzésszabályozó hatásúak, egyeseknél a pattanásosságot is mérsékelhetik.
Alkalmazásuk előtt elsősorban az ösztrogénhez kapcsolódó ellenjavallatokat és kockázati tényezőket kell áttekinteni. Kimutatott genetikai trombózishajlam esetén nő a mélyvénás trombózis kockázata, ezért alkalmazása előtt érdemes APC-rezisztencia-vizsgálatot végezni.
35 év feletti dohányzó nőknél is nagyobb a trombóziskockázat. Olykor előfordulhat fejfájás vagy hosszan tartó alkalmazás esetén ritkán jóindulatú májdaganat.
Progesztint tartalmazó készítmények
A manapság egyre gyakrabban alkalmazott „mini pill” tabletták mesterséges progeszteront, azaz progesztint tartalmaznak. Ezek is a hormonális fogamzásgátlás lehetőségei közé tartoznak, de a választást ugyanúgy egyénileg kell megítélni.
A fogamzásgátlás kiválasztásakor nemcsak a hatóanyagot, hanem az alkalmazás módját, a társbetegségeket, a trombóziskockázatot, a jelenlegi SM-terápiát és a terhesség időzítésére vonatkozó terveket is figyelembe kell venni.
Méhen belüli eszközök
A méhen belüli eszközök közül a fémtartalmúak a megtermékenyített petesejt beágyazódását akadályozzák, a minimális hormontartalmúak emellett a hormon hatásának előnyeivel is bírnak.
A méhbe felhelyezett eszközök éveken át folyamatos fogamzásgátlást képesek biztosítani, 1 százalék alá csökkentve a teherbeesés esélyét. 100 százalékosnak még a végleges fogamzásgátló módszer, a férfi vagy a női sterilizálás sem mondható.
A méhen belüli eszközök olyan nők számára is szóba jöhetnek, akiknél a trombózis kockázata miatt az ösztrogéntartalmú módszerek kevésbé előnyösek, vagy akik hosszú távú, megbízható és nem mindennapi odafigyelést igénylő megoldást szeretnének.
A hormonális fogamzásgátlók lehetséges előnyei és kockázatai
Kétségtelen, hogy mint minden gyógyszernek, a hormonális fogamzásgátlóknak is lehetnek kockázatai, de ezek csekélyek. A hormonális fogamzásgátlók vérzésszabályozó hatásúak, csökkenthetik a petefészekrák, a méhtestrák, a jóindulatú méh- és emlődaganatok, valamint a petefészek- és emlőciszták előfordulását.
A készítmények csökkenthetik a kismedencei fertőzések és gyulladások valószínűségét, egyeseknél pedig a pattanásosságot is mérsékelhetik. A lehetséges mellékhatások közé tartozhat a fejfájás, a hangulati változás, valamint a trombózis.
Az SM-ben szenvedő nőknél a kezelés megkezdése előtt érdemes áttekinteni a személyes és családi trombóziselőzményeket, a dohányzást, az életkort, a mozgáskorlátozottságot, az esetleges migrént és az alkalmazott gyógyszereket.
Okozhatta-e a fogamzásgátló elhagyása után jelentkező shubot?
Ha a fogamzásgátló elhagyása után két hónappal shub jelentkezett, abból önmagában nem lehet megállapítani, hogy a készítmény elhagyása okozta a rosszabbodást. Az időbeli egymásutániság nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot.
A relapszus megítéléséhez azt kell tisztázni, hogy pontosan milyen új vagy romló neurológiai tünet jelentkezett, mennyi ideig tartott, volt-e fertőzés vagy láz, illetve milyen volt az MRI- és neurológiai lelet. Egy korábbi orvosi válasz szerint a kérdezőnél a shubok maradványtünet nélkül gyógyultak, és az sem volt egyértelmű, hogy valóban relapszusokról volt-e szó.
Amennyiben a készítmény elkezdése vagy elhagyása után új neurológiai panasz jelentkezik, célszerű a neurológussal megbeszélni az eseményt, nem pedig önállóan újrakezdeni vagy végleg elhagyni a fogamzásgátlót.
Mit mondanak a hormonális fogamzásgátlás és az SM kapcsolatáról szóló vizsgálatok?
Egy korábbi vizsgálatban 305 olyan nő adatait elemezték, akiknél SM-et vagy klinikailag izolált szindrómát diagnosztizáltak, és adataikat 3050 olyan nő adataival hasonlították össze, akiknél nem állt fenn SM.
A vizsgálat szerint az SM tüneteinek jelentkezése előtti három évben az SM-betegek 29 százaléka használt hormonális fogamzásgátlást, míg az SM-ben nem szenvedő csoportban ez az arány 24 százalék volt. A nők többsége ösztrogént és gesztagént is tartalmazó kombinált készítményt szedett.
A kutatók 35 százalékkal nagyobb SM-előfordulási esélyt találtak a hormonális fogamzásgátlót használó nők körében. Ez azonban megfigyeléses összefüggés, és önmagában nem bizonyítja, hogy a fogamzásgátló okozza az SM kialakulását.
Az ilyen eredményeket óvatosan kell értelmezni, mert az SM kockázatát számos más tényező is befolyásolhatja, és egy összefüggést kimutató vizsgálat nem feltétlenül azonosít közvetlen okozati kapcsolatot. A már diagnosztizált SM lefolyására vonatkozó adatok alapján az alacsony hormontartalmú fogamzásgátlók alkalmazása nem tekinthető általánosan ellenjavalltnak.
Hormonális fogamzásgátlók és autoimmun betegségek
A hormonális fogamzásgátlók az immunrendszerre is hatással lehetnek, mivel a szexuális szteroidok analógjait alkalmazzák, amelyek több élettani folyamatban részt vesznek. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy SM-ben a hormonális fogamzásgátló szükségszerűen aktiválja az autoimmun folyamatot vagy gyorsítja a betegséget.
Az autoimmun betegségekkel kapcsolatban közölt állítások között jelentős különbség van a tudományos bizonyítékok erősségében. Az egyes megfigyelések, társulások és feltételezett mechanizmusok nem helyettesítik a kontrollált klinikai vizsgálatok eredményeit.
Ezért az SM-ben szenvedő nőknél nem indokolt kizárólag az autoimmunitással kapcsolatos általános félelmek miatt elutasítani a hormonális fogamzásgátlást. A döntést az igazolt ellenjavallatok, a gyógyszerkölcsönhatások, az SM-kezelés és a személyes kockázati tényezők alapján kell meghozni.
SM-kezelések, amelyek mellett különösen fontos a megbízható fogamzásgátlás
A családtervezést a diagnózis felállításakor és rendszeresen meg kell vitatni, hogy az érintettek megalapozott döntéseket hozhassanak. A diagnózis felállításakor vagy röviddel azután minden fogamzóképes korú SM-ben szenvedő nőnek terhesség előtti tanácsadáson kell részt vennie, és ezt rendszeres időközönként, legalább évente meg kell ismételni, különösen azok esetében, akik gyógyszeres kezelést szednek vagy fontolgatják.
Azoknak, akik a jövőben családot szeretnének alapítani, alaposan mérlegelniük kell, melyik DMT-t választják, mivel ezek eltérhetnek a terhességre gyakorolt lehetséges hatásukban és a teherbeesés előtt szükséges kimosódási időszakokban.
| Szempont | Miért fontos? |
|---|---|
| Teratogén vagy potenciálisan teratogén DMT | A fogamzás kerülése és a DMT címkéjével összhangban kiválasztott megbízható módszer szükséges. |
| Mozgáskorlátozottság | A hosszú hatású, reverzibilis módszerek előnyösek lehetnek, mert nem igényelnek mindennapi alkalmazást. |
| Trombózisra való hajlam | Az ösztrogéntartalmú módszerek kockázatát külön meg kell ítélni. |
| Nyelési nehezítettség | A tabletta helyett más alkalmazási mód is mérlegelhető. |
| Gyermekvállalási terv | A módszer időtartamát és a DMT-kezelés tervezett módosítását össze kell hangolni. |
Az SM-ben a hosszú távú fogyatékosság megelőzésének korai kezelése fontos, és a kezelés késleltetése mindaddig, amíg az SM-ben szenvedő nők nem rendelkeznek családjukkal, visszafordíthatatlan fogyatékosság kialakulásához vezethet. Ezért fontos, hogy a családtervezést és a terhességet proaktívan megvitassuk minden fogamzóképes korú SM-ben szenvedő nővel.
Terhesség és az SM lefolyása
A terhesség befolyásolhatja az SM lefolyását: csökkentheti az első és a harmadik trimeszter közötti visszaesés kockázatát, de egyes betegeknél növelheti a szülés utáni visszaesés kockázatát.
A terhesség hosszú távon nem mutatott káros hatást a sclerosis multiplexre, és nem befolyásolja a másodlagos progresszió kockázatát SM-ben. A fogamzás előtti, a terhesség és a szülés utáni időszakban is szükség van a betegség megfelelő kontrolljára, hogy csökkenjen az SM-visszaesés esélye, miközben elkerülhetők az anyát és a magzatot érintő potenciális kockázatok.
A terhesség alatti DMT-kezelést egyénileg kell módosítani, figyelembe véve a beteg prioritásait, életkorát, fogyatékosságának súlyosságát, klinikai és MRI-betegségaktivitását, a visszaesések arányát, valamint a kezelés folytatásának vagy abbahagyásának kockázatát.
A DMT-k többsége nem engedélyezett terhesség alatti alkalmazásra, de néhányuk alkalmazható, ha úgy ítélik meg, hogy a potenciális előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat. Ezért a fogamzásgátlás elhagyását és a terhesség tervezését előre kell egyeztetni az SM-gondozó neurológussal és a nőgyógyásszal.
Az SM mellett választható nem hormonális módszerek
Az óvszer hormonmentes módszer, és a nemi úton terjedő fertőzésekkel szemben is védelmet nyújthat. Alkalmazásakor azonban számolni kell azzal, hogy tökéletes használat mellett sem nyújt teljes védelmet a terhesség ellen.
A méhen belüli, fémtartalmú eszközök szintén hormonmentes lehetőséget jelentenek. A hosszú hatású, reverzibilis fogamzásgátlás részeként az intrauterin eszközök és az implantátumok a családtervezési megbeszélések során lehetőségként szerepelhetnek.
A naptár módszer, a megszakított közösülés és a hüvelyöblítés megbízhatósága alacsonyabb, ezért potenciálisan magzatkárosító SM-terápia mellett önmagukban nem tekinthetők megfelelő védelemnek.
Nőgyógyászati szempontok SM-ben
A nagy hatékonyságú DMT-kről kiderült, hogy növelik az opportunista fertőzések kockázatát, és elméletileg csökkenthetik az immunfelügyeletet, valamint növelhetik a rák kockázatát. A DMT-k azt is befolyásolhatják, hogy a szervezet mennyire tisztítja meg a hüvelyben, a méhnyakban vagy a méhben lévő kórokozókat.
Ennek következtében hajlam alakulhat ki gyulladásos és fertőző hüvelygyulladásra, illetve bakteriális vaginózisra. A rendellenes váladékozás, a kellemetlen érzés vagy a viszketés korai nőgyógyászati konzultációt tesz szükségessé.
Az SM-ben használt egyes DMT-k növelhetik a herpes simplex vírusfertőzések kockázatát, ezért fontos megelőző stratégiákat alkalmazni a vírusreaktiváció és a kapcsolódó szövődmények kockázatának csökkentésére.
Szinte minden méhnyakrák a HPV onkogén típusaival való tartós fertőzés következménye. A HPV-vakcinák inaktívak, ezért biztonságosak és immunogének lehetnek immunhiányos populációban is, de nem szüntetik meg a meglévő HPV-fertőzést, és nem csökkentik a méhnyakszűrés szükségességét.
Az SM-ben szenvedő nőknek részt kell venniük a méhnyakszűrési programokban, valamint az életkor és az egészségi állapot alapján javasolt HPV-oltásban. A neurológusok, ápolók, nőgyógyászok és alapellátási szolgáltatók közötti együttműködés kulcsfontosságú az SM-ben szenvedő nők oktatásában és ellátásában.
Gyakorlati szempontok a fogamzásgátló kiválasztásához
- Az SM önmagában általában nem zárja ki a hormonális fogamzásgátló alkalmazását.
- A jelenlegi DMT betegtájékoztatóját és terhességi előírásait át kell tekinteni.
- Teratogén vagy potenciálisan teratogén kezelés mellett megbízható fogamzásgátlás szükséges.
- A trombózis egyéni és családi kockázatát, valamint a dohányzást figyelembe kell venni.
- Genetikai trombózishajlam esetén nő a mélyvénás trombózis kockázata.
- 35 év feletti dohányzó nőknél nagyobb a trombóziskockázat.
- A mozgáskorlátozottság és a nyelési nehezítettség befolyásolhatja az optimális módszer kiválasztását.
- A hosszú hatású, reverzibilis módszerek megfelelőek lehetnek azok számára, akik nem szeretnének naponta tablettát szedni.
- A tabletta elkezdését vagy elhagyását követő neurológiai tüneteket neurológussal kell értékelni.
- A fogamzásgátlás megválasztását nőgyógyásszal és az SM-et gondozó neurológussal érdemes egyeztetni.
A konkrét készítmény kiválasztása nem történhet kizárólag az SM diagnózisa alapján. A biztonságos döntéshez ismerni kell az alkalmazott SM-terápiát, a trombózis- és migrénkockázatot, a dohányzási szokásokat, az esetleges májbetegséget, a nőgyógyászati panaszokat és a gyermekvállalás tervezett időpontját.

Összességében a sclerosis multiplexben szenvedő nők többsége használhat hormonális fogamzásgátlót, és az alacsony hormontartalmú készítmények nem tekinthetők általánosan ellenjavalltnak. A legfontosabb szempont az, hogy a választott módszer illeszkedjen az SM-kezeléshez, a terhességi tervekhez és az egyéni kockázati tényezőkhöz.
tags: #sclerosis #multiplex #betegek #szedhetnek #fogamzas #gyogyszert